Magyar nyugdíjas az izraeli seregben

2015.02.22. 15:39

Önkéntesként dolgozott az izraeli hadseregben egy nyugdíjas magyar asszony, aki keresztény, ateista, mégis vállalta a kihívást. Azért, mert gyermekkorában, amikor félárva lett, a szomszéd izraelita család karolta fel. És mert kapóra jött a karácsony előtti indulás, így nem kellett az ünnepeket magányosan töltenie. Nyelvtudás nélkül vett részt az utazáson, de így is rengeteg élménnyel tért haza.

Beszűrődik a Hungária körút mormogása, egy iroda szűk, félhomályos konyhájában ülünk. Nehéz elképzelni az izraeli napsütést, ahol Bohák Ágnes nyugdíjas, biztosítási alkusz három hetet töltött önkéntesként az ottani hadseregben. A 65 éves asszony a Sar-El nemzetközi programban vett részt, amit 1982-ben, az első libanoni háború idején hoztak létre, mert szükség volt a dolgos kezekre.

Önkéntesek katonaruhában

Bohák Ágnes a póló hátulját mutatjaFotó: Polyák Attila - Origo

Az önkéntesek két vagy három hétig szolgálnak a seregben, laktanyákban élnek, katonaruhában járnak, és dolgoznak. A magyar csoport eredetileg tíz, végül egy – itthoni – baleset miatt kilenctagú volt, rajtuk kívül szép számmal voltak a csapatban franciák, amerikaiak és kanadaiak. Ez Tel-Avivban derült ki, ahol a csoport tagjai először találkoztak.

Bohák Ágnesék turnusa december 21-én kezdődött, és január 11-ig tartott. A munka a helyi szokások szerint vasárnap reggeltől csütörtök délutánig tartott, péntek délutántól szombat délutánig sábát van, amikor leáll az élet Izraelben. Olyan szinten, hogy még a bankautomaták sem működnek.

Sötét gondolataid voltak

Hedonista városForrás: AFP/Ahmad Gharabli

Tel-Aviv hedonista város, amit Ágnes, mint fogalmaz, alaposan meg is tapasztalt. Fiatalokat, időseket, mindenkit vidámnak látott, amitől ő maga is feltöltekezett. Nagyon lepukkant lelkiállapotban ment ki – meséli -, és amikor látta, hogy a kerekes székben tolt emberek is vidáman mosolyognak – és hát fél évvel ezelőtt ugye ott még óvóhelyre vonultak az emberek –, akkor bizony elszégyellte magát: „Ági, sötét gondolataid voltak, miközben itt ez a nép a saját bajával nagyon szépen elvan, és éli a maga életigenlő életét”.

Arra, hogy mi volt a lepukkant lelkiállapot oka, azt válaszolja, kismillió baja van, egészségi, már a koránál fogva is, és anyagi is, „hála a svájci frankos hitelnek”.

Négyen keresztények

Ágnes nyugdíjas, de dolgozik: biztosítási alkuszkéntForrás: Polyák Attila

Nyugdíjas, biztosítási alkuszként dolgozik Budapesten, nem fér a fejembe, hogyan jött az ötlet, hogy elmenjen önkéntesnek az izraeli hadseregbe. „A legjobb barátnőm egy zsidó hölgy – meséli –, akinek a révén évtizedek óta járok zsidó közösségi rendezvényekre. Sőt, én nyolcéves korom óta zsidókat védő, óvó ember vagyok, mert amikor meghalt az apukám, akkor a nagy bánatomban egy olyan zsidó osztálytársnőm szülei vittek el nyaralni, akikkel addig csak köszönőviszonyban voltak a szüleim. Azóta sem engedek soha zsidókra semmi rosszat mondani.”

Bohák Ágnes nem zsidó származású, mint mondja, a program külön érdekessége volt, hogy a kilenctagú magyar csoportból négyen keresztények voltak.

Emeletes vaságyak, hideg

December 21-én Izraelben találkoztak, a reptérről elvitték őket egy katonai bázisra az ország északi felében, nem tudják pontosan, hová. Egy hegyoldalban volt a tábor, dél körül érkeztek, rögtön felvették a katonai ruháikat, megmutatták nekik a szállásukat, ami nagy meglepetést nem okozott: emeletes vaságyakat kaptak. Hideg volt, adtak nekik olajradiátorokat, hogy fel tudják fűteni a körletüket.

Fegyveres nők. Megszokott látvány Tel-AvivbanForrás: AFP/Sven Nackstrand

A nők zsidó szokás szerint elválasztva a férfiaktól, külön emeleten, a körletben sorkatonák (nők, férfiak) is voltak elszállásolva. Esténként nem egyszer tapasztalták, hogy fegyveres ül az emeletre vezető lépcsőn, „hogy vigyázzon az erkölcsökre” – mondja nevetve.

Titkos katonai bázis

Azután dolgozni mentek. Az nem publikus, hogy milyen munkát végeztek, ahogy az a katonai bázisokon szokás. Első alkalommal azt kérték tőlük, hogy konkrét dolgokat ne mondjanak sem a laktanyáról, sem a munkáról. Ágnes annyit azért elárul, hogy előképzettségre nem volt szükség a munka végzéséhez.

A jelentkezésnek nem voltak különösebb kritériumai, részt kellett venni egy beszélgetésen a program magyarországi szervezőjével, és szükség volt orvosi igazolásra is, amit az utazás előtt kiküldtek Izraelbe. A repülőjegyéről, utasbiztosításáról, költőpénzéről mindenki maga gondoskodik a program résztvevői közül, ami ingyenes, az a szálláshely és a koszt.

Lezongorázni sem tudom

A kiutazók között több olyan ember is volt, akinek a gyereke kint tanul, így egybekötötték a gyermek meglátogatását a programmal. „Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy menjen el, és vegyen részt egy ilyen programban, senkinek nem válik a kárára, én magam olyan lelki töltekezéssel jöttem vissza, hogy azt lezongorázni sem tudom.

Csak szépről és jóról tudok beszámolniForrás: Polyák Attila

Fantasztikus élményekkel gazdagodva tértem haza, csak szépről és jóról tudok beszámolni – mondja Ágnes, megint sugárzóan mosolyogva. A tengerpart, a napsütés, a mindenféle gyönyörűséges látnivaló… Jeruzsálem például maga a csoda. Ezt látni, akár csak töredékeiben is, egy életre szóló feltöltődés” – teszi hozzá.

Kedvelik a rántottát

A laktanyában 7.30-kor volt a reggeli, a zsidó hagyományoknak megfelelően külön tejes és húsos konyha működött (reggeli az előbbiben), utána 8.15-kor zászlófelvonás, amit – kedves gesztus gyanánt – minden reggel egy önkéntes végezhetett el. Egyébként nagyon figyeltek az önkéntesek ízlésére, látták például, hogy a magyarok a rántottát igencsak kedvelik reggelire, így aztán azt gyakran készítettek nekik.

Egy izraeli katona füstölőt vásárol egy utcai árustólForrás: AFP/Sven Nackstrand

Mindenki fegyelmezetten tette a dolgát, de nem kellett belehalni a munkába. Amit bármikor meg lehetett szakítani egy kávé, vagy tea erejéig, vagy egy kis pihenőre. Fél egykor ebédelni vonultak a húsos konyhába, fél kettőkor megint elkezdtek dolgozni, a munkának elviekben fél ötkor volt vége, de legtöbbször négy órakor befejezték.

Internet nincsen, térerő van

Minden második nap „activity” programokat, például nyelvtanulást szerveztek nekik, az első napok estéi pedig jobbára beszélgetéssel, olvasgatással teltek. Katonai lévén, a bázison nem volt internet. Térerő igen, akinek volt okostelefonja, azt próbálta bűvölni.

Csak magyarul beszél, de bátran belefogott az utazásbaForrás: Polyák Attila

Azt gondolnám, a nyelvtudás alapvető feltétel egy ilyen helyen, de nem, Ágnes a magyaron kívül semmilyen nyelven nem beszél, így ment ki Izraelbe. Mint mondja, az jár jól, aki azért beszél valamilyen nyelven. A kintiek közül sokan tudnak angolul, a bázis, ahol a magyar küldöttség volt, viszont alapvetően orosz nyelvű volt.

Kézzel-lábbal elmutogatva

A nyelvtudás hiánya miatt Ágnes a laktanyában – a magyar csoport tagjain kívül – nem nagyon beszélgetett senkivel, a munkafolyamatokat is kézzel-lábbal elmutogatva tanulta meg. Akadt azért néha kivétel, izraeli civil önkéntesek is dolgoztak a bázison, köztük például egy kolozsvári származású bácsi, akivel jót lehetett kvaterkázni. Kint, a városokban már más volt a helyzet: azt mondták maguknak, addig mennek, ameddig magyarul tudó emberrel találkoznak – soha nem kellett sokáig sétálni.  

A hétvégéket, amelyek csütörtök estétől kezdődtek, „civil” szálláson töltötték Jaffában (ami napjainkban már Tel-Aviv része). Azért az idézőjel, mert tulajdonképpen ez is katonai objektum volt. Vasárnap reggelente onnan tértek vissza a bázisra és kezdtek dolgozni. Előtte természetesen ki kellett takarítaniuk maguk után.

Megáll az élet

A pihenőnapok programját mindenki magának szervezte, ebben semmilyen kötöttség nem volt. Pénteken este, a sábát beköszöntekor megáll az élet Izraelben, a tömegközlekedési járművek sem mennek, így a programtól függően célszerű volt valamilyen szállást keresni ezekre az estékre.

Férfiak imádkoznak a jeruzsálemi SiratófalnálForrás: MTI/EPA/Abir Szultan

„Soha nem felejtem el a Siratófalnál töltött péntek estét, azt az ujjongást látni, azt a hihetetlen eufórikus hangulatot megélni valami elképesztő, magával ragadó élmény volt” – idézi fel emlékeit, meghatottan mosolyogva.

Karácsony a tengerparton

Nem félt egy esetleges merénylettől, ez egy pillanatig sem merült fel benne. Egyébként minden reggel tájékoztatták őket a legfontosabb izraeli és magyarországi eseményekről, „külön kiemelve az otthoni időjárást, ami ugye mindig fontos” – mondja, megint nevetve.

Tel-avivi tengerpart télenFotó: Sarkadi Zsolt - Origo

„Karácsonykor 28 fok volt, a gyönyörű napsütésben a tengerbe is bementünk, ennél rosszabb karácsonyt senkinek nem kívánok.” No és a család, az itthoniak? – vetem közbe. „Egyedülálló vagyok, elvált, tavaly halt meg a volt férjem, aki élete utolsó hónapjait velem töltötte a betegsége miatt.

A nagyobbik fiamék Németországban élnek, ők december első két hetében voltak itthon szabadságon, a kisebbik fiam – aki szintén párkapcsolatban él – december 16-án térdműtéten esett át, ami azt vetítette előre, hogy nem tudunk majd együtt lenni az ünnepek alatt. Láttam, hogy a karácsonyom magányos lesz, ezért döntöttem az indulás mellett. Nem bántam meg, hogy belevágtam.”

Százezerből megoldható

Ha valaki hasonló utazáson töri a fejét, hozzávetőleg 100 ezer forintból megoldható az út repülőjeggyel, biztosítással, költőpénzzel együtt. Bohák Ágnesék egyébként már december 18-án kimentek hárman, mert úgy volt olcsó a repülőjegy. 21-éig egy olcsó hostelben szállak meg. Tanácsa szerint akinek ötcsillagos szállodára van igénye, az ne erre a programra menjen el, ez a kispénzűeknek való. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy aki Izraelbe utazik, az egy sokszínű vallási közösségbe csöppen, aminek a szokásait illik megtartani.

Azoknak javasolja a Sar-Elt, akik belekóstoltak a felnőtt életbeForrás: Polyák Attila

Ágnes szerint aki dolgozott már nagyobb munkahelyi közösségben, annak semmi gondja nem lesz a laktanyai élettel. Egy frissen érettségizett fiatalnak viszont nem javasolja a Sar-Elt. Inkább azoknak, akik kicsit belekóstoltak már a felnőtt életbe. Nem mellesleg – teszi hozzá – a fegyelem és az öntudat az izraeli fiatalokban több fokkal magasabb szinten van, mint a magyarokéban. Volt például egy kísérőjük, egy huszonéves lány, aki Svájcban él, de természetes volt a számára, hogy hazamenjen, és letöltse a kétéves sorkatonai szolgálatát.

Keresztény, ateista

Csak csupa jó dologról számolt be. Azért tud valami rosszat is mondani? – kérdezem. „Nem. A háromhetes út alatt például összesen két illuminált embert láttam. Nagyon szívesen sétálgattunk mellékutcákban, és ott sem volt semmi baj. És ami különösen tetszett, hogy az ottaniak bárhol, bármikor képesek kis közösségeket szervezni. Két idős hölgy kitesz egy magnót az utcára, elkezdenek táncolni, perceken belül tucatnyian csatlakoznak hozzájuk.”

Bohák Ágnes keresztény, ateista, de mint fogalmaz, vallástisztelő. Azt mondja, jólesik hinni valaki mindenhatóban, aki felelős a világ gonoszságainak eltörléséért. Nem volt honvágya, de amikor visszaérkezett, rögtön dühbe gurult az új matricás rendszer miatt: azonnal belecsöppent a nagy magyar valóságba.

Úgy érzi, megváltozott az élete ettől a három héttől, a lelkiállapota abszolút pozitív lett, életigenlően néz a jövőbe. Az anyagiaktól függően azt tervezi, másfél-két év múlva visszamegy Izraelbe, ezzel a programmal.

Akit érdekel a program, írjon nekünk, szívesen megadjuk a szervezők elérhetőségeit.