Március 15-én lesz éppen 50 éve, hogy a Nemzeti Blaha Lujza téri épületénél megtörtént az első robbantás. A megemlékezést a Nemzeti Színház szervezi. Három részből áll majd: koszorúval tisztelegnek a lerombolt épület emléke előtt, korabeli idézetek hangzanak el a bejáratnál felállított hangszóróból, majd úszó mécseseket indítanak a hajóorrban levő vízfelületen, emlékezvén az egykori épület leomlására.
A megemlékezésen részt vesznek olyan művészek, akik még játszottak a Blaha Lujza téri épületben, és jelen lesz sok hazai színház képviseletében színész, rendező és színházvezető is. A megemlékezést 18 órakor kezdik, hogy a színház esti előadásaira érkező nézők is részt vehessenek rajta.
Szörényi Éva színművész így emlékezett az eseményre: "Amikor a színház lebontásának híre elért hozzám, sírtam és nem hittem el. Férjem felháborodott és megrendült. Szakemberként állította, a nemzeti érzés elleni hadművelet volt az épület felrobbantása, mert minden műszaki és építészeti gondot meg lehetett volna oldani".
A Blaha Lujza téri épület lebontásáról 1963-ban döntött a kormányzat, arra hivatkozva, hogy az épülő metró statikailag meggyöngítette. A társulat 56 éven át játszott a Népszínház épületében, ahonnan átmenetileg a Nagymező utcába, a mai Thália Színház épületébe költözött. A Nemzeti Színház társulata két évvel később az átépített Magyar Színház épületében kapott helyet, amely 34 éven át viselte a Nemzeti Színház nevet egészen a jelenlegi, Duna-parti épület átadásáig.