Lesz még fideszes csodafegyver 2018-ig

2015.03.25. 11:24

A Fidesz a párt folyamatos népszerűségvesztése ellenére nincs zuhanórepülésben - állítja a Századvég kutatási igazgatója. Orbán Balázs szerint a kormánypárt tanult a 2002-es bukásból, és a 2018-as ismételt győzelme azon múlhat, hogy beválik-e az emberek érdekét néző politikája. Arról is beszélt, hogy a baloldal kiüresedett, Simicska Lajos karaktergyilkossági kísérlete kudarc, továbbá a hárommillió szegénynek és a most középpontba helyezett dolgozó kisembereknek a ciklus vége felé lehet csak jobb.

 

  • Politikai brandet épített a Fidesz arra, hogy az emberek oldalán áll.
  • A hatásában a rezsicsökkentéshez mérhető csodafegyvert csak a 2018-as választások előtt fogjuk megismerni.
  • Nem a népszerűség-csökkenés az érdekes, hanem hogy a leszálló ág után van-e fölfelé.
  • Simicska Lajos kudarcos karaktergyilkosságával a minimális politikai tőkéjét is hitelteleníti.
  • Az Alkotmánybíróságot szakmai alapon nemcsak lehet, kell is kritizálni.
  • A polgári Magyarország és a dolgozó kisember nem azonos szintű elem.

Újpest, 56:24. Borítékolható volt a baloldali győzelem?

Igen. Ez egy tradicionálisan baloldali körzet. Most nem parlamenti mandátumról, hanem önkormányzati helyről volt szó.

Mindig azt mondják az elemzők, hogy az ilyesmiből nem szabad levonni a nagypolitikára érvényes következtetéseket.

Ellenkezőleg, szerintem minden választásból lehet, és érdemes is következtetéseket levonni. Ez a mostani eredmény pedig illeszkedik egy sorba, trendbe, ezért le lehet belőle vonni tanulságot.

Még a legkisebb időközi választásnak is lehet tanulságaFotó: Szabó Gábor - Origo

Mi a tanulság, és ki számára tanulságos ez a helyzet?

Kezdjük egy kicsit messzebbről: nemzetközi tudományos elemzések is kimutatták, hogy a világgazdasági válság megváltoztatta a választói magatartást. Korábban sokkal racionálisabban cselekedtek a választók: ha a gazdasági folyamatok kedvezőtlenek voltak, az ellenzékhez pártoltak, amikor pedig jobbra fordultak a dolgok, ez a hatás kiegyenlítődött. A válság változtatott ezen, van erre brit, francia, spanyol és görög példa is. Ha a kormány nem megfelelő politikai válaszokat ad a válságra, akkor a választó ugyanúgy bünteti a kormánypártokat, mint az ellenzékieket, és új, radikális megoldások felé fordul. Nem kell itt feltétlenül rasszista, antiszemita pártokra gondolni, a lényeg az, hogy az eddigi tabukat döntögető pártokról van szó szerte Európában.

Az elmúlt időszakban két kormány tudott Európában erősödni és újrázni: a német és a magyar, Angela Merkelé és Orbán Viktoré. Méghozzá azért, mert arra építettek egy politikai brandet, hogy a külső vagy belső ellenféllel szemben felmerülő kihívásokban, vitákban az emberek oldalára állnak. Ezzel nyert 2014-ben a Fidesz, és a mostani ciklus egyik legnagyobb kérdése, hogy meg tudja-e ezt a hatást őrizni. 

Ennek jele Orbán Viktor új mondása a dolgozó kisemberről? Nem jött későn elő ezzel?

Semmiképpen. Most zajlik a ciklusból hátralevő időszak közpolitikájának megalkotása. Ha lesz is egy rezsicsökkentéshez mérhető kormányzati lépés, arról most még nem kell tudnunk. Az emberek értik annyira a politikacsinálás művészetét, hogy ha majd látják a konkrét lépéseket, akkor adják hozzájuk a támogatásukat. De a vezérfonalnak mindenképpen az emberek oldalán álló kormánynak kell lennie. Ezért volt fontos a devizahitelezéssel kapcsolatos döntés, a brókerbotrányra adott törvényi válasz, a különböző életpályamodellek, és szerintem még lesznek hasonló lépések.

Még csak most derül ki, miről szól majd a következő pár évFotó: Szabó Gábor - Origo

Lehet, hogy ez stratégia, mégis úgy tűnik, mintha a Fidesz jobbára bénultan szemlélné saját, jó ideje tartó népszerűségvesztését.

Önmagában a népszerűségvesztés a kormányzati ciklus természetes sajátossága. A görbe meredeksége lehet érdekes, és az, hogy a leszálló ág után elindul-e fölfelé. Az előző ciklusban 2012 vége felé volt a kormány népszerűsége a mélyponton, csak akkoriban nem voltak időközi választások, ahol ez megmutatkozhatott volna. A Fidesz számára nagy tanulság volt 2002-ben, hogy a választást szavazatokkal, méghozzá a választás napján kell megnyerni. Akkor, néhány héttel a választások előtt a kormány úgy ülésezett, hogy meg volt győződve róla, a kormányzás addigi eredményei elegendőek a győzelemhez. Ezt a hibát nem szeretnék még egyszer elkövetni, ezért is volt 2014-ben elsődleges cél a választások megnyerése és a kellő felhatalmazás megszerzése. Ha innen nézzük, egyáltalán nem vagyunk elkésve, ráadásul eddig is komoly szakpolitikai döntések születtek, mint például az EKÁER, vagyis az Elektronikus Közúti Áruforgalom-ellenőrző Rendszer bevezetése.

Nem szeretné a Fidesz elkövetni azt a hibát, amit 2002-benFotó: Szabó Gábor - Origo

Csakhogy az EKÁER-t nem is érti a választó, azt viszont látja, hogy hárommillió szegény él körülötte az országban - hacsak nem maga is egy közülük.

Az EKÁER az áfacsalások elleni küzdelem fontos eleme, mint ahogy az volt a pénztárgépek bekötése a NAV-hoz is. Ezek több százmilliárd forintos bevételt jelenthetnek a költségvetésben, a pluszforrásokat pedig a ciklus második felében olyan célokra lehet fordítani, mint a középosztály megerősítése, a társadalmi problémák megoldása.

Vagyis mélyrepülésben van a Fidesz, de innen még átstartolhat?

A mélyrepülés kifejezés nem írja le jól azt a helyzetet, hogy a Fidesz azzal a problémával küzd, amellyel bármelyik, ötödik éve hatalmon lévő, másodszor is felhatalmazást kapó kormánypárt küzdene. A gyeplő a Fidesz kezében van: kijöhet úgy a görbe aljából, ahogy tette azt 2012-ben. Ezzel bizonyítaná, hogy van még benne tettrekészség, erő, spiritusz. Ha így lesz, az 2018-ban a Fidesz újabb választási győzelmét hozhatja, ha pedig nem sikerül, az annak jele lesz, hogy a politikai közösség már elfáradt.

2018-ban kiderül, van-e még spiritusz a Fideszben, vagy elfáradtFotó: Szabó Gábor - Origo

A népszerűségvesztésben mekkora része van az Orbán Viktort karaktergyilkoló Simicska Lajosnak, és vajon okolható-e az a taktika, hogy a Fidesz olykor a Jobbik kottájából játszva próbál a radikális szavazók kedvében járni, ám amikor ez nem jól sikerül neki, a kormánypárt szimpatizánsai már nem a bizonytalanok táborába távoznak, hanem a Jobbikhoz.

Jelenleg a magyar politikai versenyt a kormánypártokhoz való viszony határozza meg, az azzal való elégedettség vagy elégedetlenség. A veszprémi választásnak is az volt a tanulsága, és a tapolcai esetben is ez az egyik, amit érdemes figyelni, hogy a kormányzattal elégedetlen választók ahhoz az oldalhoz mennek át, amelyiket erősebbnek érzik. Az átjárás a baloldali és a szélsőjobboldali szavazók között van jelenleg. Bár 2010-ben még a baloldal taszító ereje miatt sokan olyanok is a Fideszre szavaztak, akik azelőtt soha, és azóta se, ettől függetlenül egy komoly, és eddig stabil választói tömb van a Fidesz oldalán, őket kell most meggyőzni arról, hogy menjenek el szavazni.

A választási rendszerünk nem a középpártoknak, hanem a nagy pártoknak kedvez, de nemcsak a Fidesznek, hanem bármelyiknek, amelyik nagy. Most a palettán van egy nagy párt, a Fidesz, és van két felfelé jövő erő a két oldalon: a Jobbik és - nyugodtan összeadhatjuk őket - a baloldali ellenzéki pártok. Hogy marad-e a háromosztatúság, vagy kétpólusúvá válik a politikai paletta, majd meglátjuk, de a kormánytöbbségnek most nem ezzel kell foglalkoznia, hanem a kormányzással.

A Jobbik jön fel, és az a kérdés, két- vagy hárompólusú lesz a politikai palettaFotó: Szabó Gábor - Origo

Simicska Lajossal sem kell foglalkozni, miközben éppen a Fidesz-bázist még mindig a legjobban összetartó erőt, Orbán Viktor személyét támadja?

Ha kiemeljük a napi politikai csatározások szintjéről, ez a kérdés nagyon egyszerű. A politika és a gazdaság összefonódásáról szól: arról, hogy a gazdasági erőcsoportoknak milyen befolyásuk lehet a politikára. Szerintem nem kérdés, hogy egy demokratikusan megválasztott miniszterelnök és egy gazdasági érdekcsoport vezetője közül kinek kell az ország vezetésével járó politikai felelősséget viselnie. A karaktergyilkosság pedig egyelőre csúfos kudarc: a konkrét ügyben olyan dokumentumokra történt hivatkozás, amelyek évek óta ismertek. Simicska Lajos azzal, hogy egy kihűlt levest melegít fel extrém megnyilvánulások, támadások közepette, a meglévő minimális politikai tőkéjét is hitelteleníti. A zavar ott van a rendszerben, hogy ellentmondó információk jutnak el az embereknek. De idővel a köd eloszlik, és bár a politikában nagyon kevés fekete-fehér helyzet van, ez az.

Mutathat a baloldal erőt, hitelességet egy jól levezényelt előválasztással 2018-ra készülve?

A baloldalt a kiüresedés súlyosan érinti. Az egyetlen kitörési pont, amit eddig találtak, az a nemzetközi politikatudományban ismert jelenség, amiről egyébként az Ötletműhely nevű, nemzetközi tudományos írásokat feldolgozó, online elérhető századvéges projektben is írtunk. A lényege, hogy bizonyos elégedetlenkedő ellenzéki csoportok nem a hagyományos, demokratikus eszközrendszert használják, nem a választásokon akarnak többségbe kerülni, hanem rendszeren kívüli tiltakozási formákat választanak, hogy a kormányzatot mint intézményt erodálják. A nemzetközi példák, akár a hongkongi tiltakozások vagy az Occupy Wall Street mozgalom azt mutatják, hogy ezeknek lehet ugyan erodáló hatása, de konszenzust és erőt teremtő hatásuk hosszabb távon nincs, működőképes politikai konstrukciót erre nehéz építeni. Ráadásul a jelenség a hagyományos, demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalmat is rombolja.

Az ellenzékiek rendszeren kívüli tiltakozási formákat választanakFotó: Szabó Gábor - Origo

A puccsista jogvédő, vajon mi?

Ez volt annak a blogbejegyzésemnek a címe, ami nemrég ennek a fenti problémának az egyik leágazásával, a civilekkel foglalkozott. Az természetes, hogy a civilek mindig kritikusak a kormányzattal, de 2010 után egyes civil szervezetek bizonyos képviselői a béna kacsaként mozgó baloldali pártok által üresen hagyott politikai térbe benyomultak. Van aki ezt őszintén felvállalta: jó példa Juhász Péter, aki átlépte a Rubicont, egyértelmű politikai szerepet vállalt. Mindezt ebben a kontextusban, mint pozitívum említem. A TASZ-nál lezajlott változások, konfliktusok forrása is ez volt: a régi vezetőség egy távolságtartóbb, jogvédőbb, szakmai irányt képviselt, míg voltak, akik aktívabb politikai szerepet akartak vállalni, és végül ők kerekedtek felül. Ha azonban ezt a fajta politikai szerepet felvállalják a civilek, bekerülnek a politikai térbe, utána már nehéz lesz szétválasztani ezt a szerepet az amúgy fontos és hasznos jogvédő tevékenységüktől.

Ha a civilek bekerülnek a politikai térbe, utána nehéz ettől elválasztani a jogvédő tevékenységetFotó: Szabó Gábor - Origo

Ezért írta, hogy a jogvédők maradjanak a kaptafánál?

Az Alkotmánybíróság működését lehet kritizálni, de a három civil jogvédő szervezet elemzésével komoly módszertani problémák voltak. Még nagyobb baj, hogy a végkövetkeztetésük az volt: az alkotmánybírák elfogultak, ezért a testületet szét lehet kergetni. Alkotmányellenes módon, az alaptörvény ellenében akarnak megváltoztatni egy közjogi berendezkedést, ami minden szakmaiságon, elvárható kritikai távolságtartáson túlmegy. Ez nyílt, rendszerellenes - az alkotmányos rendszeren kívüli - szélsőséges politikai vélemény. Miközben az új választási rendszer még könnyebbé tette a kétharmados parlamenti többség elérését - nemcsak a jobboldalnak, hanem minden politikai erőnek. Mindenkinek ebben az adott közjogi rendszerben kell tudni elérni változásokat.

Az Alkotmánybíróság egyébként számos kérdésben, így a közérdekű adatok nyilvánossága, vagy éppen Kész Zoltán kapcsán a véleménynyilvánítás szabadságának témájában konkrét bírósági ítéleteket semmisített meg. Ami a kedvelt, egypárti alkotmánybírák kifejezést illeti, illúzióink ne legyenek: 1990 óta mindig egypárti alkotmánybírák vannak, csak párban választják meg őket, és egyiküket az egyik politikai oldal, a másikat a másik jelöli. Az Alkotmánybíróságot szakmai alapon egyébként nemcsak lehet, de kell is kritizálni. Szerintem is hiányzik például annak a gyakorlatnak a kialakítása, amely a parlamenti kétharmad elvesztése után előállt kérdésre ad választ: milyen törvényi rendelkezéseket lehet pontosan kétharmaddal módosítani, és melyekhez elég a feles többség? Hasonló kérdés a válság miatti, különleges felhatalmazásoknak az alkotmányossági megítélése. Többször döntött a testület úgy, hogy bizonyos kormányzati intézkedések a válság miatt elfogadhatók, abban pedig következetesebb mérce kellene, hogy mi fér bele, és mi nem.

Az Alkotmánybíróságot lehet, és kell is kritizálni, de csak szakmai alaponFotó: Szabó Gábor - Origo

Azt már tudjuk, hogy Orbán Viktortól nem, de öntől kapott fejmosást G. Fodor Gábor, vagy be kellett érnie Balog Zoltánéval?

A politikai stratégiaalkotásnak mindig az adott politikai közösség alapelveiből kell kiindulnia ahhoz, hogy hiteles tudjon lenni. A polgári Magyarország azért volt jó program és szlogen egyszerre, mert a választók tudtak vele azonosulni. Eddig ez volt a zászlóra írva, most már az emberek oldalán álló kormányzat, de attól még a polgári Magyarország ethosza ugyanúgy ott van a szívekben.

Kikopott a polgári eszme, és már a dolgozó kisemberre koncentrál a politikai stratégia?

Ez konkrét szakpolitikai ügyekre, helyzetekre igaz, de ettől még a polgári Magyarország működési modell ugyanúgy megvan. Abban igaza van Gábornak, hogy ilyen helyzetben, amikor egy politikai közösség identitását öt év kormányzás, a természetes fáradtság miatt kihívások érik, még hasznos is lehet egy ilyen politikai felfordulás, hiszen megerősödve is ki lehet jönni belőle.

A polgári Magyarország már nincs a zászlóra írva, de még a modell részeFotó: Szabó Gábor - Origo

De vajon az eddigi konzervatív jobboldali szemlélettel összeegyeztethető a kádári nosztalgiát idéző dolgozó kisember figurája?

A polgári Magyarország és a dolgozó kisember nem azonos szintű elem. Előbbi továbbra is a közösség alapelve, utóbbi pedig az új kihívásokra adott válasz. A polgár szó a középosztályi létnek ideológiai tartalommal is bíró kifejezése. A dolgozó kisemberek pedig ma alsó- vagy alsó-középosztálybeli státusúak, és éppen az ő felemelésük a cél. Az, hogy minél többen válhassanak a polgári Magyarország részévé.