A rákkutató a cigánytelepen nőtt föl

2015.04.24. 06:02

Jogász akart lenni, de biológiatanára unszolására a genetika felé fordult. Molekuláris genetikából szerzett mesterdiplomát, két év múlva szeretné megszerezni a doktorit. Jelenleg a Debreceni Egyetem kutató-biológusa, a szájüregi rák korai diagnosztizálásán dolgozik. Álma, hogy az Egyesült Államokban saját kutatócsoportot vezethessen. Horváth József 27 éves. 

• Édesapja vasúti pályamunkás volt, imádott olvasni, 500 könyvük volt odahaza.

Mindig a tanulás volt számára az elsődleges.

Ha a család és a karrier között kell választani, a családot választja.

Saját kutatócsoportot szeretne vezetni az Egyesült Államokban.

Bokszol, 140 kilóval nyom fekve, és több tetoválása van. Sárkányok.

 

Most, hogy te lettél a Roma Sajtóközpont hétköznapi roma hős projektjének nyertese, a média is jobban figyel rád. Hogy bírod a felhajtást?

Kicsit fáradt vagyok. Amióta megkaptam ezt a közéleti díjat, elég felkapott lettem. Persze hihetetlenül jó érzés, de furcsa is, nem vagyok hozzá szokva. Persze korábban egy-egy verseny után volt velem interjú, de nem ennyi, mint most.

Hogy történt a jelölés, ki nevezett be?

Egy barátom nevezett be, akit a roma szakkollégiumból ismerek. A pályázat lényege az volt, hogy olyan roma fiatalt lehetett jelölni, aki elmúlt 25 éves, civil, és egy területen elért valamit. Azt mondtam, persze, természetesen. Rettenetesen gyorsan jött ez az egész, hamar bekerültem a legjobb tízbe, aztán meg is nyertem. Felfogni sem volt időm.

Horváth József kutatóbiológusFotó: Polyák Attila - Origo

Karcagon nőttél fel, a cigánytelepen. Gondolom, nem úgy volt, hogy a szüleid egy szép napon azt mondták, ebből a gyerekből, biz’ isten, molekuláris genetikus lesz.

(Nevet) Nem, igazán jogász akartam lenni. A karcagi szakközépiskolában, másodéves koromban a biológia-tanárnőm biztatására beneveztem egy versenyre. A drogoknak az agyra gyakorolt hatása volt a téma. Az egésznek a biokémiai része fogott meg. Az, hogy egyetlen molekula befolyásolni tudja nemcsak az agyat, hanem az egész szervezetünket. Mindig is jobban érdekelt az, amit szemmel, az alapvető érzékszervekkel nem tudunk észlelni. Ami kézzel fogható, az számomra nem érdekes, az vonz, ami nem látható, és az hogyan működik, hogyan befolyásolja az agy, az emberi test működését.

Erre még később visszatérünk. Az honnan, kitől jött, hogy tanulj, diplomát szerezz?

A tanulás nekem mindig fontos volt, és szerencsére könnyű is. Lehet, hogy el se hiszed, de már óvodába úgy kerültem be, hogy tudtam olvasni. A dajkáknak majd leesett az álluk, amikor elém raktak egy képes könyvet, én meg elolvastam a szöveget. Nem tanított senki, egyszerűen addig figyeltem a testvéreim könyveit, míg összeraktam, hogyan működik ez az egész, és ment! Amellett elég sok, úgy ötszáz könyvünk volt otthon, apám imádott olvasni. Számomra egyértelmű volt, hogy tanulni fogok. A 90-es években voltam gyerek, azt láttam, hogy az emberek egyre szegényebbek lesznek. Bezártak a téeszek, kevesebb volt a munka, tudtam, hogy ebből csak úgy jövök ki, ha tanulok. Apám a vasútnál dolgozott, pályamunkás volt, aztán megszűnt a munkája, de nemcsak neki, hanem a cigánytelepen mindenkinek. Az emberek pedig kezdtek lecsúszni. A szüleim sose nézték meg a házimat, nem kérték számon. Végig kitűnő tanuló voltam amellett, hogy benne voltam minden rosszban. Persze semmi komoly, de a tanárokkal, ahol lehetett, szembementünk. De ez egyáltalán nem látszott meg a tanulmányaimon. Azóta is, ha találkozom a régi barátokkal, felemlegetik, hogy kis kockának meg strébernek neveztek, de ma már hozzáteszik, hogy milyen jó lett volna, ha követik a példámat, ma könnyebben élnének.

A tetoválásokat maga rajzoltaFotó: Polyák Attila - Origo

Testvéreid vannak?

Két nővérem és egy bátyám. A bátyám szobafestő, a nővéreim otthon vannak a gyerekekkel. Az első a család, oláh cigány családban az a szokás, hogy az asszony otthon marad a gyerekekkel, a férjek meg dolgoznak.

Beszéled a cigány nyelvet?

Beszélem, de nem igazán használom, nincs kivel. Édesanyám is beszéli, apám már nem, a testvéreim értik, de nem beszélik. A karcagi cigánytelepen többségében romungrók, magyar cigányok élnek, rajtunk kívül talán egy vagy két oláh cigány család van.

Milyen a karcagi cigánytelep?

Két cigánytelep van, egy északi és egy déli külvárosi rész, én a délin nőttem fel. Nem kell veszélyesnek felfogni, egy átlag cigánytelepről van szó. A városközpont felé aránylag tűrhető a helyzet, kifelé persze rosszabb. Én otthon vagyok ott. Amikor hazamegyek a saját környezetembe, teljesen elengedem magam. Jó találkozni a régi barátokkal, tisztel mindenki. Más az a környezet, és más ez. Más a felfogás, másképp viszonyulunk egymáshoz, másképp beszélünk. Ez itt távolságtartóbb, ott bizalmasabb. De otthonosan mozgok a két világ között. Persze azt látom az embereken, hogy van bennük egy pici félsz velem szemben, amikor először találkozunk. Aztán amikor beszélgetünk, akkor néznek egyet, és amikor kiderül, mivel foglalkozom, leesik az álluk. A tiszteletet az vívja ki, amivel foglalkozom. De ha nem lennék kutató biológus, akkor is tisztelnének?

Főleg, ha látnák a sárkánytetoválást a karodon.

Én rajzoltam őket. Tíz éve edzem, vigyázok a kondimra, amennyire lehet. 71 kiló vagyok, de a testsúlyommal elbánok, 140 kilóval nyomok fekve. Hobbiszinten bokszolok is.

Te minek vallod magad, magyarnak, cigánynak, cigány magyarnak, magyar cigánynak vagy piréznek?

Ugyanannyira vagyok cigány, mint magyar. Ebbe az országba születtem, magyar vagyok. De ismerem a gyökereimet, tudom, honnan jöttem, cigány is vagyok. Ötven-ötven százalék.

Az álom, hogy az USA-ban saját kutatócsoportot vezethessenFotó: Polyák Attila - Origo

Említetted, hogy szakkollégista vagy, melyikbe jársz?

A debreceni Wáli István Református Szakkollégiumba, második éve. Korábban hallottam róla, de nem akartam a tagja lenni, mindennap utaztam Karcagról Debrecenbe. Akkor már megvolt az alapdiplomám, a biológusi és a mesterdiplomám molekuláris genetikusként. Most doktoranduszhallgató vagyok, remélem, egy-két éven belül meglesz a doktorim. Később döntöttem úgy a doktori miatt is, hogy Debrecenbe költözöm, így jött a szakkollégium.

Most a szájrák kialakulásának kockázatait kutatod, ez hol tart? 

Amikor 2013-ban végeztem a mesterképzéssel, kaptam egy lehetőséget, hogy PhD-sként tovább folytathassam, a szájüregi rák témájában. Sajnos a betegség kialakulásában, a megbetegedések számában Magyarország első helyen áll Európában. Nagyon rosszak a túlélési arányok. Hogy ne legyen túl bonyolult, nálunk akkor veszik észre a kialakulását, amikor már szemmel látható az elváltozás. Elmész orvoshoz, ahol közlik veled, hogy öt éven belül meghalsz. Mi próbálunk olyan géneket, jelző molekulákat keresni, amikkel a betegség egy korai szakaszában azonosítható a nyálmintából. Egy nagyobb kutatási részt már lezárunk. Vizsgáltuk, hogy a tumoros és a nem tumoros betegek nyálmintáiban hogyan változnak meg az egyes gének. Hét gént vizsgáltunk meg, de nagyon nem akarok belemenni, amúgy is még publikálás előtt állunk.

Hogyan néz ki egy napod?

A témavezetőmmel készítünk egy ütemtervet, amit lebontunk napi vagy akár heti szintre. Megbeszéljük, milyen kísérleteket végzünk el, kinek milyen elképzelése van. Végzem a kísérleteimet, és amikor van eredmény, azt megbeszélem a témavezetőmmel, és a szerint haladunk tovább. Hétvégén is dolgozunk. Ha nem, akkor többnyire utazunk, imádunk utazgatni a barátnőmmel. Egyelőre belföldön, de pár európai városon is túl vagyunk.

A szájüregi rák korai diagnosztizálásán dolgozikFotó: Polyák Attila - Origo

A karrieredben mi lenne a csúcs, mi az álmod?

Amerikában dolgozni, ott tagja lenni egy kutatócsoportnak, ez nagy álmom. Ott dolgozni öt vagy tíz évet. Hogy visszajönnék-e, azt nem tudom, nyilván az adott körülmények döntik el. De mindenképpen szeretnék kimenni, tapasztalatot gyűjteni, hisz úgy válik igazi kutatóvá valaki. Itt sincs okom panaszra, ahol most vagyunk, az Magyarország egyik legjobban felszerelt laborja. Amellett ott van a családalapítás is, de egyelőre nem akarok gyerekeket vállalni, amíg biztosan nem látom a jövőmet. Magyarországon elég rossz a helyzet, aki bevállal egy gyereket, az nagyon felelősségteljes döntést hoz. De minimum két gyereket szeretnénk. Ha itthon olyan fizetések lennének, mint mondjuk Angliában, akkor meg sem fordulna a fejemben, hogy kimenjünk. De a karrierért nem mondok le a családalapításról.

Mennyire foglalkozol roma ügyekkel?

Amennyire lehet, távol tartom magam tőle. Nyilván sok mindent tudok, és amit látok, elkeserít, főleg, ami a cigánypolitikát illeti. Más, amikor egy holokausztmegemlékezésen képviselem a magyarországi cigányságot, tavaly is elmentem a TernYpe hálózattal az auschwitzi megemlékezésre. De itt van a Farkas Flórián-botrány is, ami reánk nézve szégyen. Bosszant a korrupció. A cigány értelmiség jó része szerintem korrupt. Lehet, hogy megköveznek ezért, de én ezt látom. Kell két-három generáció, hogy ez megváltozzon.

Mindent összevéve te elégedett ember vagy? Hogy állsz saját magaddal? 

Korábban úgy éreztem, nagyon elveszett vagyok. De ahogy egyre közelebb érek a céljaimhoz, álmaimhoz, vagy azt nézem, amit elértem, akkor igen. Az elmúlt években közelebb kerültem a hithez is. Azt érzem, hogy mindenem megvan. Nincsenek luxusdolgaim, mint másnak, de anélkül is boldog vagyok. Azt csinálhatom, amit szeretek, és azt érzem, hogy a jóisten ott áll a hátam mögött, és mindig segít.