Közel négyszázezer ház áll üresen Magyarországon, pedig családok tömegeinek lenne szüksége élhető otthonra. Míg a hazai civil szervezetek egy-egy rászorulón tudnak segíteni, olasz és spanyol társaik jóval keményebben lépnek fel. Házfoglalások, megszorongatott bankok jelzik az aktivisták útját, akik az alkotmányra hivatkozva törnek fel ingatlanokat.
Ezrek kerülnek csendben az utcára, amióta március végén lejárt a kilakoltatási moratórium: az elmúlt két hónapban csak Budapesten 150 családot költöztethettek ki önkormányzati bérlakásukból.
Mehet a rokkant, a Down-kóros
Zajlanak a kilakoltatások vidéken is: Ózdon egy Down-kóros gyermekét egyedül nevelő asszony például azért vált hajléktalanná, mert nem tudta időben kifizetni 68 ezer forintos tartozását, egy kecskeméti rokkantnyugdíjas tűzoltó pedig az öngyilkosságot választotta, mielőtt a végrehajtó kitessékelte volna.
A lakhatási szegénység közel 300 ezer családot érint Magyarországon. Eközben 380 ezer lakás üresen áll
a Habitat for Humanity 2013-as adatai szerint. A főváros 45 ezer önkormányzati bérlakásából legalább ötezer lehet lakatlan.
Külföldön sem jobb
Hasonló a helyzet Spanyolországban és Olaszországban is - erről meséltek azok az aktivisták, akik május közepén látogattak Budapestre, hogy hazai civil szervezetekkel tárgyaljanak egy nemzetközi lakhatási népfőiskola felállításáról.
A külföldi vendégek között több lakásfoglaló is volt, akik az évtizedes squat mozgalom zászlóját, elveit követik.
Budapesten először a Trafó épületét szerezte meg egy francia csoport 1991-ben, majd a Centrum csoport foglalt el több épületet. Területenként változhat is a házfoglalás célja, míg Berlinben főként underground kulturális központoknak találtak így helyet, az Egyesült Királyságban főként lakhatás miatt törnek fel házakat, a squatoló pedig 12 zavartalan év után ki is sajátíthatja az ingatlant.
Magyar valóság
A punktanyának beillő Auróra közösségi házban találkoztam velük - mint kiderült, a hazai szervezők a közeli Népszínház utcában szállásolták el vendégeiket, hogy azok
jobban megismerhessék a magyar "rögvalóságot".
A népfőiskola tervénél egyelőre sokkal érdekesebb volt, amit az eddig elért eredményekről hallottam: a spanyol jelzálogkárosultak érdekeit képviselő Plataforma, vagyis a PAH sikereiről a katalóniai Lúcia Martín mesélt, aki fiúsan rövidre vágott hajával igazi forradalmárnak tűnt.
Elmondta, hogy Spanyolországban közel
egymillió jelzáloghiteles vált hajléktalanná
a 2008-as gazdasági válság következményeként, és naponta száz családot lakoltatnak ki. A devizahiteles adósok nemcsak a házukat veszítik el, sokszor a banki tartozást is tovább viszik, az utcára.
Családok ezreit mentik meg
A PAH azonban keményen fellép a bajba jutottak védelmében: sorra törik fel és adják át az üres önkormányzati, banki ingatlanokat, tagjai a rendőrsorfallal is szembeszállnak.
Eddig kétezer családot mentettünk meg a kilakoltatástól.
"Ha kell, a testünkkel védjük az otthonukat. Emellett majdnem háromezer rászorulónak szereztünk házat, lakást" - mondta Lúcia.
Alkotmányos joguk
Az akciók törvényességén lehet vitatkozni, de a spanyol alkotmány kimondja,
az állampolgároknak joguk van az emberhez méltó lakhatáshoz.
Ha ezt az állam nem biztosítja, azzal maga vonul illegalitásba, vélik az aktivisták.
Erre az alapjogra hivatkoznak a házfoglaló olasz mozgalmárok is: az Action Diritti in Movimento csoport például
13 római bérházat szerzett meg
az utóbbi hónapokban, ezzel hatszáz családnak nyújtva menedéket.
A nyomor törvényes?
"Nálunk is tömegeket érint a lakhatási szegénység, miközben a szociális bérlakások befogadóképessége véges. Eközben látjuk, hogy sok irodaépület, állami ingatlan kong az ürességtől. Mondhatják, hogy illegális feltörni ezeket, de családokat az utcán tartani törvényes?" - kérdezte Angela d'Alessandro, a Movimento mozgalom tagja.
Az olasz squatterek váltakozó sikerrel tudják megtartani állásaikat: van, hogy évekig szállást tudnak adni a rászorulóknak, máskor rendőrattakkal söprik ki őket a foglalt házakból.
Sértett nők otthona
Egyik legsikeresebb vállalkozásuk, a Lucha y Siesta program azonban régóta működik, és a hatóságok sem zaklatják őket: az Attac nevű csoport hét éve foglalt el egy házat Róma Cinecittá városrészében. Itt azóta is a családon belüli erőszak áldozatai, nők és gyermekek kapnak szállást.
A minden téren önellátó otthonban ma már ötvenen laknak - szomorú tény, hogy
a kerületi önkormányzat is hozzájuk irányítja az áldozatokat,
mivel a hivatalos befogadó intézmények telítettek. Olaszországban pedig - a magyar viszonyokhoz hasonlóan - gyakori a családon belüli erőszak. "Minden héten 10 nő kér segítséget tőlünk, csak Rómában, képzelheti, milyen lehet az országos helyzet!" - mondta az Lucha otthont képviselő Milva.
Itthon szelídebbek
Hazai példát alig találnánk hasonló akciókra, a magyar civil mozgalmak kevésbé harciasak. A Város Mindenkié önkéntesei ugyan tavaly elfoglaltak egy fővárosi, Benczúr utcai bérházat, de csak a lakhatási problémákra akarták felhívni a figyelmet, az épületet nem próbálták hasznosítani.
Évente pár családnak jut
A civil mozgalmak inkább saját lakhatási programokat indítanak, együttműködve az erre fogékony önkormányzatokkal.
Ezt teszi a Habitat for Humanity is, amely tavaly óta 12 hajléktalant segített hozzá bérlakáshoz, a lakókkal újítva fel a lerobbant ingatlanokat. Az AVM pedig évente
két kőbányai családot juttat otthonhoz
lakhatási programjuk keretében.
És több százan veszítik el
Mindez azonban kevésnek tűnik, ha azt nézzük, hogy eközben hány ember kerül az utcára: a KSH legfrissebb, azaz 2013-as adatai szerint Budapesten 464 bérlőt vagy családot dobtak ki önkormányzati otthonából.
Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!