Magyarországra mindennap több száz, ezer ember érkezik illegálisan. Sokan háborúk elől menekülnek, és vannak, akik a jobb élet reményében vágnak neki az embert próbáló útnak. A távolról arctalan tömeg embereket, sorsokat rejt. Atif a polgárháború sújtotta Szomáliából menekült el, miután sikerült megszöknie a fegyveres emberrablók fogságából. Több ezer kilométert tett meg embercsempészek, útlevél-hamisítók és a szerencse segítségével.

"Szomáliából jöttem. A milíciák miatt már tarthatatlan volt a helyzet. Megállás nélkül zaklattak mindenkit, engem is. Fényes nappal az utcán fegyveresek mászkáltak, a hadurak bérencei. Nem tudom neked lefesteni, milyen így élni minden egyes nap, hogy milyen az életed, amikor erre kelsz fel. Ha csak elmész kenyérért, a milicisták megállítanak, kérdéseket tesznek fel, nem hagynak élni. Lövöldöznek. Agresszívak. Az utolsó csepp az volt, amikor a szemem láttára lőttek agyon egy gyereket. Engem is magukkal vittek."

A háború elől menekül

Szeged és Röszke között félúton, a vasúti töltésen hallgatom ezeket a szavakat. Aki mesél, Atifként mutatkozik be. Alkalmi útitársával menekülnek a háború elől. Néhány órával ezelőtt jöttek át a szerb–magyar zöldhatáron. Mit akartak a milicisták, miért vittek magukkal, kérdezem. Atif a fejét csóválja: "hogy én is nekik dolgozzak, hogy gyilkoljak". 

Atif a hadurak és a háború miatt szökött el SzomáliábólForrás: Origo

Mindez a fővárosban történt. "Sikerült megszöknöm, és ezután nem sokat teketóriáztam. Elhatároztam, hogy lelépek. Mogadishuban ez nem nagy ügy. Annyian kelnek útra, hogy mindenki tudja, merre, kivel, hogyan.  Az embercsempészek körül valóságos állomások alakultak ki. Csak éppen az utasok nem turisták, hanem menekültek. Csak le kellett sétálnom a tengerpartra." 

A szögesdrót nem akadály

Atif egyetemista. 25 évével nem tartozik a legfiatalabb menekültek közé. Öt kilométerre lehetünk a határtól. Attól a ponttól, ahol a fiatalember belépett Magyarországra. Ezen a határszakaszon szögesdrót nehezíti a bejutást, de a vasút miatt 20-30 méteres sávon semmi sem állja a menekültek útját. A magyar oldalon rendőrök állnak, a határsértőket az egy-másfél kilométerrel arrébb, a szántóföldön kialakított gyűjtőponthoz terelik.  Atif és társa valahogy át tudtak jutni a rendőrök gyűrűjén. 

Megérkezik a polgárőr

Beszélgetés közben hirtelen megfordul, és futni kezd, de nem tőlem fél. Egy polgárőr kiabál neki és alkalmi, hátizsákos útitársainak. "Gyere ide! Gyere ide! – Majd még idegesebben: – Ide gyere!" Kezében mintha kettéhajtott derékszíjat tartana – nem tudom kivenni, mit. Megtermett ember. A polgárőr az agyonmosott póló, a rövidnadrág és a strandpapucs ellenére tekintélyt sugároz. 

Néhány menekült hallgat rá, egymaga összeterel négy-öt embert.  Atif bemenekül a sűrűbe. A polgárőrnek hozzám is van egy-két szava. "Te is gyere ide!" Mikor látja, hogy Atif nyomába eredek, kiabálni kezd: "Hova mész? Gyere vissza! Segítesz nekik?" 

Elindulok a sínek mellett a szerb határ felé. A szomáliai srácot száz méterrel odébb megtalálom sorstársa társaságában, egy bokor tövében. Leülünk, itt legalább árnyék van. 

Repülővel Szíriába

Tizenhárom nappal ezelőtt jöttem el, folytatja. Lesétáltam a kikötőbe, és megalkudtam az embercsempészekkel. Másnap hajóra szálltam, és búcsút intettem az országnak. A csempészek 300 euróért átvittek Jemenbe. Megszabadultam az irataimtól, Jemenben úgysem mentem volna velük semmire. Az embercsempészek összehoztak egy férfival, aki hamis papírokat készít.  Nem értek hozzá, de azt hiszem, hogy egy igazi útlevélben valahogy kicserélte a fényképet az enyémre. Muszáj volt kifizetnem az 1000 dollárt, különben nem tudtam volna továbbutazni. Az útlevéllel felszálltam egy Szíriába tartó repülőre. 

Atif ezen a ponton elhallgat, fülel, a töltést és a mezőt kémleli. A polgárőr nem jött utánunk. Talán a strandpapucs miatt. Körülnézek én is a töltésen, eldobált útlevelek gyűrött lapjait látom a fűben. Gyorsan közbevetek egy kérdést: "Honnan volt pénzed?" 

A család Szomáliában maradt 

"A családomból alig maradt valaki életben, csak anyám és apám, ők Szomáliában maradtak. Két testvéremet lelőtték a milicisták. Két házunk volt, az egyiket eladták, hogy én útnak indulhassak. 3000 euróval vágtam neki. Mostanra 400 eurónál alig valamivel több maradt. Odahaza egyetemre jártam, kereskedelem szakra." 

Végigmérem. Középtermetű, nyúlánk, csontos fiú, rövid, sűrű hajjal. Homlokán csorog az izzadság. Csomagja nincs, szakadt nejlonzacskót szorongat, egy pulóver van benne. Olvas a tekintetemből.

A poggyász hátráltatna

"A poggyász csak hátráltatna" – magyarázza. "Szíriában Aleppóban kötöttem ki. Itt rengeteg volt a menekült. Nem is kellett kérdezősködnöm, hogy merre tovább, csak követtem az áradatot Törökország felé. Százával indultunk útnak gyalog. A határ nem jelentett problémát. Törökországban busszal és gyalog mentem nyugat felé. Rengeteget gyalogoltam, és mindig az út mellett aludtam.  Nem volt sátram, hálózsákom, matracom, semmim, még egy pokrócom sem. Ahogy látsz, úgy leheveredtem a fűre, és aludtam. Néhány nap alatt elértük Izmirt, a török tengerparti várost. Innen hajóval lógtam át egy görög szigetre." 

Izmir
Négymilliós tengerparti város. Itt található Törökország második legnagyobb kikötője. A városnak több ezer éves története van, a hírekbe mostanában az embercsempészés miatt került be. A török médiának bőséges alapanyaggal szolgálnak az embercsempészekkel kapcsolatos hírek. Idén áprilisban például egy embercsempész bűnszervezet 13 tagját tartóztatták le.

Közben csak nőtt, duzzadt a menekültek tömege körülöttem. Mindenki Macedónia felé ment, én is. A macedón határnál már több ezren lehettünk, úgy saccolom, hogy talán ötezren is. A rendőrök itt már kitalálták, hogy mit kezdjenek az áradattal. Egymás után mindenkit buszokra tettek. Nem is voltak durvák. 10 euróért elvittek a szerb határig. 

A határig 50 euró 

Miután átjöttünk a szerb határon, mintha már vártak volna ránk, mintha tudták volna, hogy jövünk. Sok kisbusz várakozott. Mindenféle arcok voltak, akik lecsaptak a lehetőségre, hogy gyorsan sok pénzt keressenek. Azaz embercsempészek. 

Mindenkitől beszedtek 50 eurót, és már robogtunk is a magyar határ felé.  Több száz kilométeres, többórás út. Ma jöttem át. Útközben elhajigáltam a hamis papírjaimat. Ha itt Európában kiszúrják, hogy hamisak, arra szerintem nagyon ráfázhatok. 

Atif menekülésének útvonala. Kattintson a nagyobb képért!Forrás: Origo

"Nagyon félek. Nem tudom, hogy mi vár rám. Az biztos, hogy Svédországba akarok eljutni.  Ott vannak haverjaim, és nagyon biztatnak, hogy ott már sínen lesznek a dolgok. Nagyon fáradt vagyok, de nem adom fel." 

A sínek jelentik az irányt

Majd hirtelen kérdezgetni kezd: "Arra van Szeged?" – és a távolba mutat. "Ha veszek egy jegyet Budapestig, felengednek a vonatra? Nincs vized? Nem vagyok éhes, ma már ettem egy hamburgert, de innék. Svédországban befejezem a tanulmányaimat." 

Elvigyorodik, felpattan, alkalmi útitársa is felkel. Két hete még Szomáliában volt, most útnak indul az egyik legészakibb európai ország felé. A sínek jelentik az irányt. A kiabálós polgárőr felszívódott, egy darabig nem fenyegeti veszély. Eltűnik a sínek mellett lopakodva. Egyik oldalon kukoricaföld.