Jól csak a fülével lát az ember

2015.10.07. 08:55

Ezer évig nevettünk Margit nénin, aki gyakran mondogatta, hogy ha nincsen rajta a szemüvege, akkor nemcsak hogy nem lát, de nem is hall jól. Most kell rájöjjek, mennyire igaza volt: ahogy a fejemre húzom a szemvédőt vagy mit, egy csapásra úgy érzem, lehalkult a világ.

A vakfocit próbálgatom. A Láss (Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete) és a Látó-Tér Alapítvány szervezte II. Nemzetközi Vakfocitornán, a MOM Sportban. Ez olyan, mint a futsal, csak ugye ahogy a neve is mutatja, vakok és gyengénlátók játsszák. Az esélyegyenlőség jegyében mindenkinek leragasztják és eltakarják a szemét. Négyen a pályán, plusz a kapus, aki viszont lát. Olyannyira, hogy ő instruálja a játékosokat a pálya felé eső harmadában, amennyire tudja. Bélám, balra! Balra, Bélám, drága Béla, figyeljél már, mondom, hogy jobbra!

Ő a guide

Lengyel, cseh dvá brátánkiFotó: Szabó Gábor - Origo

A pálya középső traktusában az edző próbálja irányítani a csapatot, az ellenfél kapuja mögött meg a mi emberünk áll, az utolsó harmadban ő mondja meg, merre és hogyan kéne játszani. Ő a guide. Az igazán profi úgy csinálja, hogy a kapu üres sarkába hajol, hogy minél pontosabban lehessen hallani, hova is kell rúgni a bőrt. A labda csörög, de nem túl hangosan. A pályát palánk veszi körbe, bedobás nincsen, a palánknak viszont frankón neki lehet szaladni. Akinél labda van, és aki a labdás ember felé megy, az hangot ad ki. Azt mondja, voy. Ez spanyolul van, és annyit jelent, megyek.

Máskülönben egy nemzetközi tornán, mint amilyen ez is, angolul megy a kommunikáció. Itt most Lengyelország, Csehország és Magyarország, vagyis Wroclaw, Prága és a Láss csapatai játszanak egymással. Köztük Velegi Dorottya, az egyetlen magyar női vakfocista. Mint mondja, a bátyja megtiltotta, hogy lemenjen focizni, mert összetörik az erős férfiak. Nem a bátyját, őt. Hát nem így lett - teszi hozzá, majd később megemlíti, hogy három éve dzsúdózik. Mindent értek.

Hallom a labda csörgését

A magyar csapatFotó: Szabó Gábor - Origo

A szakértők azt mondják, a látóknak tényleg romlik a hallásuk, amikor bekötik a szemüket. Ezt majd csak utóbb tudom meg, egyelőre rosszul, ugye, de hallom a labda csörgését. Vaksöt… illetve teljes sötétség van, baromira bizonytalanok a lépteim.

(Egyébként jó előre nagyon keményen elhatároztam, hogy nem mondok olyasmiket, mint vakszerencse, szemüveget a bírónak, vaklárma, nehogy bárkit is megsértsek.)

Attól félek leginkább, hogy nekimegyek a palánknak. Pedig nem is szaladok gyorsan.

Utóbb elmondják, ahogy szaladtam, körülbelül olyan tempót jelentett, mint ahogy egy rossz állapotú kilencvenéves sétál, friss katéterrel, de járókeret nélkül.

Szeli Emília főszervező közben elmagyarázza, hogy a sportot a hetvenes években találták ki, itthon 2011-től játsszák. A látássérült gyerekek hagyományosan úgy fociztak, hogy nejlonzacskót húztak a focilabdára, hogy hallják, merre pattog. A vakfocit a Láss aktivistái az interneten találták. A sportágat az UEFA és rajta keresztül az MLSZ is támogatja, vagy fordítva, erre már nem emlékszem. Meg az Emmi.

Azért egyik szervezet nevét sem lehet összekeverni Gaius Maecenaséval, mert a vakfocisok egy egész évben gazdálkodnak 1,7 millió forintból. Amikor ide jutunk, valaki csendesen megkérdezi, költőileg: „Mennyit is keresnek az NB1-es focisták egy hónapban?” Mindent összevetve a vakfocis sportolóknak mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, hogy sportolhassanak. 

Megakad bennem a labda

Felém gurulFotó: Szabó Gábor - Origo

Felém gurul a labda, próbálom lekezelni. Az eredményt illetően ez túlzó megfogalmazás. Mert a labda, fogalmazzunk így: megakad bennem. Azután igyekszem belerúgni, ez sikerül is, de véletlenül sem úgy, ahogy elterveztem. Belső helyett csőrrel. És amikor a labda elgurul, nagyon egyedül maradok. Hallom körülöttem az embereket, de magányos vagyok. Elveszett, elgurult az utolsó viszonyítási pontom.

Voy! Van néhány teljesen egyértelmű dolog, amire az ember nem is gondol. Például arra, hogy cselezni teljesen fölösleges, mert hát ugye nem látja az ellenfél. És mégis, aki nem születésétől vak, és anno rúgta a bőrt, cselez. Mert az valahogy benne van a zsigeri mozdulatokban.

És a lövőcsel! Mint hallom, egyszer valami válogatott szintű NB1-es kapusnak egy vak focista csúnyán bevarrt egy gólt. Mert lövőcselt alkalmazott. Ő mindezt úgy élte meg, hogy elsőre elbénázta a mozdulatot, de aztán mondták neki, hogy ez tulajdonképpen lövőcsel. Azóta gyakorolják.    

Aki születésétől vak, annak a legalapvetőbb mozdulatokat is meg kell tanulnia.

Szöglet, ugyeFotó: Szabó Gábor - Origo

Ezekben a dolgokban is nagyon fontos lenne a vizualitás és azon keresztül az utánzás. Helyette megfogja az edző az ember lábát, és elmutatja, mondjuk, hogy milyen belsővel belerúgni a labdába. Vagy hogy mi is az a karkörzés. A nem látó focisták igazándiból nem értik, hogy miért van a szöglet, mert nem látják.

Kiköpött Gólem

Ez itt a második nemzetközi vakfocitorna, az első két éve volt. Mivel Magyarországon egyetlen csapat van, itthon nincsen ki ellen játszani. A három mostani csapat viszonylag jól ismeri egymást, bár a prágaiak nagyon fiatal játékosokat hoztak, ez számukra afféle csapatépítés. Az egyik kiskamasz kiköpött Gólem, innen nézve legalább 140 kiló, pattannak is le róla a mi kis cingár focistáink. És gyanúsan jól kezeli a labdát, a szurkolók közül többen is azt emlegetik, valószínűleg lát, és les a szemellenző alól. Okosabb nem leszek, csak annyit tudok megállapítani, hogy új értelmet nyer a les fogalma.

A Gólem-történetek megtalálhatók a sumér legendákban isFotó: Szabó Gábor - Origo

A vakfociban ugyanúgy fontos a taktika, mint a nem vakban, itt is készülnek az ellenfélből a játékosok. „Van ez a fürge lengyel gyerek, hajlamos megúszni a széleken, ráállítunk valakit.” A labdarúgók – mint fogalmaznak – sok focit néznek a tévében. Ezt végre értem, mint mindenki, aki már hallott sportközvetítést a rádióban.

Büntetőt rúgok. A segítő, akit ugye guide-nak hívnak, megkongatja a két oldalsó kapufát, középre megy a kapu mögött, és hangosan azt mondja, „közép”. Nem vagyok politikai újságíró, de a hirtelen elromlott hallásom miatt úgy értem, „Közgép”. Ez teljesen összezavar, de nem a félreértés miatt sikerül csak úgy nagyjából betájolni a kaput. Hanem mert pusztán hallás alapján baromira nem érzem a széleket, csak a közepet.

Fejben fárad el

A fejvédő opcionálisFotó: Szabó Gábor - Origo

Ráadásul ha elengeded a labdát, akkor nem tudod, hol van, mert nem mozog, így aztán nem is csörög. Ezért úgy szokták csinálni a vakfocisok, hogy a rúgás pillanatáig rajta tartják a kezüket. A profibbak nekifutásból is tudnak rúgni, úgy számolom, néhány év gyakorlással ez nekem is meglenne.

Egy félidő 25 perc, itt most 15 a sok meccs miatt – nagyon hosszú. Néhány perce kóválygok csak a pályán, de baromira elfáradt az agyam. És hányingerem is van, mert ugye nincsenek meg a vizuális viszonyítási pontok. És ezzel ugyanígy vannak a gyengénlátó sporttársak is az elején. Egyikőjük megerősít, azt mondja, ő is fejben fárad el, mert nagyon nehéz a tájékozódás. A születésük óta vak játékosok ezen kacagnak: a technikai tudásuk ugyan soha nem lesz olyan, mint a látó, gyengénlátó társaké, viszont sokkal jobban tájékozódnak. Erre itt nagy szükség van, mert ezek a sportolók nem finomkodnak semmilyen szinten, és meglepően gyorsan szaladgálnak a pályán. Tényleg van, aki effektíve fut.

Bevarrom a labdát a jobb felső sarokba, természetesen ezt is csak utólag tudom meg. Vakszerencse – csúszik ki belőlem, majd gyorsan elnézést kérek. Kinevetnek, ugyan már, minek itt finomkodni, hiszen az eseményt is úgy hirdették meg, hogy „Ne felejtsd el elhozni az aranyhalaidat, és mindenkit, aki tud csendben szurkolni! Igen, jól olvastad. Hiszen nekünk hallani kell, hogy merre csörög a labda. Még valami! A szemed mindig legyen a pályán…”

Jut eszembe

A teljes feloldozást az a sztori adja meg, amit a két meccs között ejtőző magyar csapat tagjai mesélnek el. Ez sem egyszerű, viszont tanulságos. Jut eszembe, a csapat tagjai a már említett Velegi Dorottya mellett: Bodnár Attila, Forgács Szabolcs, Ozvári-Lukács Ádám, Orbán Szabolcs, Tóth Gábor, Csányi Márton, valamint Jézsó Tamás kapus és Szabó István csapatkapitány.

Egy igaz barát az öltözőben. Előtérben Forgács "Ricsi" Szabolcs, hátul Orbán "Richárd" Szabolcs, háttal Ozvári-Lukács Ádám "Szabi".Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ha sikerült helyesen leírnom a neveket, az pusztán a véletlen műve, mert ebben a kérdésben is durván szívattak a kedves játékosok. Menet közben ugyanis stréberkedtem, igyekeztem egy, esetleg két nevet is megjegyezni, ez talán nem túlzás. Ehhez mérten véletlenül mindjárt az első vak labdarúgót lericsiztem, amire a többi is következetesen Richárdként mutatkozott be. Kivéve Dorka. Ha most tévedtem, miattatok van, gazfickók!

Richárdok, ha pihennekFotó: Szabó Gábor - Origo

Visszatérve a sztorira, két vak focista leabált két nagymájer látó fickót csocsóban, amiből az a következtetés eredt, hogy „a focit nem látni, hanem érezni kell”. Megkérdeztem a győzteseket, mi volt a titok. “Pörgettük, vazderg, nagyon keményen pörgettük.”

A magyar csapat a lengyel mögött a második helyet szerezte meg a tornán. Nem lepődtem meg: három induló volt, és a srácok vigyorogva mondták már előre: tuti, hogy dobogósak leszünk!

KAPCSOLÓDÓ CIKK