Ez itt a Kánaán, Isten hozott

2015.10.16. 12:00

Sárcsúszdán át vezet az út Magyarországra, a fotel-Rambók hazájába. Több a menekült, de ezt kevésbé kommunikálják. Az étel az ablakon át érkezik a vonatokra. A sivatagban állítólag nincs vonatablak.

Nagy, ronda épület áll Zákányban a sínek mellett, 500 méterre az állomástól. Innen már nincs messze a horvát–magyar határ. Látni a drótkerítés egyes részeit. Maga a kerítés 3 perc sétára van innen. Az épületet sátrak veszik körbe. Láthatósági mellényes, vöröskeresztes kabátos és rendőregyenruhás emberek mászkálnak körülötte, 

az épület előtt pedig két-három tucat fegyveres katona áll. 

Vasvilla tekintettel méricskélik a mászkálókat, különösen a füzetet és tollat szorongató újságírókat. Mindehol sár és átugorhatatlan méretű pocsolyák. 

Védőruhás szemétszedésFotó: Polyák Attila - Origo

Délelőtt van, és egyetlen menekültet sem látunk a környéken. „Persze, mert még nem futott be a vonat” – mondják a vöröskeresztesek. A horvátok vonattal hozzák őket a határhoz. Gyalog kelnek át a kerítésen, egy erre a célra kialakított hézagon. Horvát rendőrök kísérik el őket a kerítésig. Ott átveszik őket a magyar kollégák. A határ innenső oldalán vonatra teszik őket, és már indulnak is tovább Hegyeshalom felé.  A rendőrök figyelnek arra, hogy a családok egyben maradhassanak. Mindenhol felügyelik őket, tudjuk meg. 

„Délben jön a következő csoport” – addig még van egy óra. Kicsit körbenézünk.

Ki tudja, milyen ragály

A sín túloldalán nagykabátos, gumikesztyűs, maszkos társaság gyalogol a határ felé. Szemétszedők. A járványveszély miatt viselik a védőruhát. "Ki tudja, milyen ragályt hoztak be ezek." Felháborítja őket, hogy mennyi ételt dobálnak el a migránsok. Sokat bontatlanul. "És mi lesz a bontatlan ételekkel? Nem ajánlják fel valakinek?" – kérdezzük. Kidobják. Óvatosságból. "Ki tudja, milyen ragályt hoznak be ezek." 

A vöröskeresztesek szerint viszont nem igaz, hogy a menekültek válogatás nélkül dobálnák ki az ételt. Csak a húst dobják el, mert félnek, hogy sertéstől származik.

Kevesebb adomány

Az önkéntesek sátraiban halmokban áll az ellátmány. Főleg étel és víz, de vannak takarók és egyéb holmik is. Ezeket főleg üzletláncok és vállalatok küldik, de azért magánszemélyek is adakoznak. A vöröskereszteseknek még külön babacsomagjaik is vannak a kisgyermekeseknek. Van benne cumisüveg és törlőkendő is. 

Sajnos közel sincs belőle elég” 

– mondta az egyik vöröskeresztes hölgy.

Miközben egyre több menekült érkezik, sokkal kevesebb az adomány. Mostanság ugyanis kevesebb szó esik róluk a médiában.

Az egyik sátor körül sürgő-forgó emberek, nem beszélnek magyarul, és bizalmatlanul fogadják az eléjük toppanó újságírót. „Which media?” – kérdezik. „Origo” – feleljük, de nem sokat mond nekik a név. „Is it right wing?” – kérdezik, érdeklődve, hogy jobboldali-e. Bármit mondhatunk, nem hisznek nekünk. Amúgy is sok a dolguk.

Az unió fő feladata

Az egyikükkel mégis beszédbe elegyedünk, amíg tart egy cigiszünetet. Svájci. A brigád viszont nemzetközi. Van közöttük francia, német és finn is. A Facebookon szerveződtek. Próbálnak segíteni.

Megkérdeztük, mit gondol arról, ahogy a magyar kormány a menekültkérdést kezeli? „Minden országnak a maga dolga, hogyan csinálja, amíg az EU nem áll elő valami értelmes koncepcióval.” Szerinte ez lenne az unió fő feladata.

Egyre többen

Nem úgy néz ki, hogy a hidegebbre forduló idő elapasztaná a menekültáradatot, egyre többen érkeznek. Csütörtöktől vasárnapig mintegy 20 ezer embert regisztráltak a dél-szerbiai Presevóban. Most már folyamatosan ötezer felett van az érkezők napi átlaga, és az egyik buszsofőr szerint egyre több a családos közöttük. 

Brüsszel újabb 17 millió eurós támogatást hagyott jóvá a migránsválság kezelésére Szerbia és Macedónia számára, ám ez Aleksandar Vulin szerb szociálisügyi miniszter szerint „korántsem elegendő, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Szerbia több migránst látott el, mint Magyarország és Horvátország összesen”.

Egyre többen jönnekFotó: Polyák Attila - Origo

A magyar határon csak péntektől vasárnapig 23 ezer embert fogtak el tiltott határátlépés miatt. 

A migránsperek ennél jóval alacsonyabb fordulatszámon pörögnek. 

A Szegedi Járási Ügyészségen 36 eljárást kezdeményeztek tiltott határátlépésért. A vádlottak mind elismerték a bűnösségüket. A 36 emberből 24 szírnek, 8 koszovóinak, kettő líbiainak, egy afgánnak, egy pedig irakinak vallotta magát. A migrációs válsághelyzet kihirdetése óta a Szegedi Járási Ügyészég összesen 477 elkövetővel szemben kezdeményezett gyorsított eljárást. 

Nem kedvelik egymást

„A szírek családostul jönnek, az afgánok inkább magányosan” – mondja az egyik önkéntes. Szerinte szemmel látható, hogy Szíriából a tehetősebb, képzettebb rétegből jönnek. 

Kulturáltak, jó minőségű ruháik vannak, beszélnek angolul. 

A lány szerint az afgán migránsok viszont inkább az alacsonyabb társadalmi osztályokból kerülnek ki. Talán ez is lehet az oka annak, hogy az afgán és a szír menekültek nem kedvelik egymást. „Gyakoriak közöttük a szóváltások, de verekedés még nem volt, amióta én itt vagyok.” Az önkéntes két hete dolgozik Zákányban, egy kis sátorban lakik az állomás mellett. 

Megszűnt a menedékjog intézménye

„A kormány olyan szabályokat hozott, amelyek mellett senki sem akar Magyarországon menedéket kérni” – mondta Iván Júlia, a Magyar Helsinki bizottság jogásza. „Szeptember 15-e óta Magyarországon lényegében megszűnt a menedékjog intézménye.” 

Beteg gyerek van, orvos nincs

Napi négy-öt vonat indul Zákányról. Egy vonaton körülbelül 1500 embert visznek Hegyeshalomba. 130 embert tesznek fel a 85 fősre tervezett kocsikra. „Nagyon sok a gyerek, és sokuk beteg. Megfáztak, lázasak. Orvosi ügyelet viszont nincs. 

A két hét alatt egyszer láttam kijönni egy mentőautót. 

Már az is sokat segítene, ha egy ápolónő lenne itt.” 

Nem csupán megfázással küszködnek a menekültek. Sok közöttük az asztmás. Az önkéntesek kaptak eddig asztmasprayt, de a készlet a hét elején kifogyott. Közeledik a dél, ideje elnézni a határhoz. 

Balra Magyarország, jobbra HorvátországFotó: Polyak Attila - Origo

A szomszéd fűje zöldebb

Az állomás és a határ közötti mező sártengerré változott. A dagonya mély és ragacsos, megpróbálja lehúzni a cipőt a lábunkról. Sok a szemét, de sok közötte az orvosi maszk és a gumikesztyű is – ezekkel a szemétszedők, a rendőrök és a katonák védik magukat a feltételezett ragályoktól. 

A töltésen álló kerítés közepén rést hagytak. Ez az átjáró. Maga a kerítés nem áll olyan peckesen, mint Röszkénél vagy Mórahalomnál.  Hullámzik, nem tapad olyan szorosan az oszlopoknak. Slendriánabb munka, mint ami a szerb–magyar határon van. 

A határsárcsúszdaFotó: Polyák Attila - Origo

Maroknyi rendőr áll az átjáró magyar oldalán. Kapucni van a fejükön, és szorosra húzták a kabátot a nyakuknál. Lóg az eső lába, bármikor rákezdhet. A körülményekhez képest vidáman beszélgetnek, és nevetgélnek. A magyar válogatott legutóbbi két meccse a téma közöttük. „Böde jött!” „Azért ma már nincs topjátékosunk semelyik topligában.” „Hogy eltűnt a Koman!” Ide-oda lépkednek a sárban, de az mindenhol ugyanolyan. Bezzeg a kerítés horvát oldalán zöldell a gyep.

Sárcsúszda vezet az országba

A vonatok mozgolódni kezdenek a Zákányi állomásnál. Lassan gurulgatnak ide-oda. Apránként egy hosszabb szerelvény áll össze a kocsikból. Megreccsen az egyik rendőr övén a rádió. Félbeszakítja a meccselemzést. 

„… tssk … tssk … Láttok már valamit?” 

Még nem, de majd szólok” – válaszolja. 

Hamarosan szólnia kell. A zöldellő horvát mező túloldalán emberek tűnnek fel. A rendőrök egyik fele orvosi maszkot húz az arcára. Hosszan kígyózó sorban közelednek a menekültek. Két horvát rendőr fogja közre a sor elejét. Főleg fiatal férfiakat látunk, de ez csalóka. Később kiderült, hogy rengeteg a családos, a gyermek és az idős ember, csak a legények jöttek elöl. 

A kerítésnél a magyar rendőrök átveszik a kíséretüket. Három rendőr áll fent a kerítésnél, kettő pedig a töltés alján. A menekülteknek le kell jutniuk a sárcsúszdává változott domboldalon, ami nem egyszerű feladat. Az emberek nagy része sikerrel veszi az akadályt, de azért így is sokan vannak, akik elesnek. 

Gyorsan kell összeszedniük a sárba hullott táskákat, takarókat, holmikat, mert még sok százan jönnek mögöttük, és a menet nem áll meg. 

Ez lenne Magyarország?

A tömeg átkel a dagonyás mezőn. Néhány rendőr kíséri őket, de a legtöbb kék egyenruhás inkább a vonat mellett vár. Cuppognak a lábak a sárban, a meg-megcsúszó emberek kalimpálva próbálják megőrizni az egyensúlyukat. A babakocsikat, a kerekesszékeket nagyokat nyögve húzzák-vonják. 

Az egyik férfi hitetlenkedve kérdezi tőlünk: „Is this Hungary?” Felelnénk, de az egyik rendőr felel helyettünk: „This is Kánaán! Welcome, yeah!” 

Sorba rendeződés

A vonattól nem messze kettes sorokba rendezik a migránsokat, hogy hogyan, azt rendőre válogatja. „Hé, kettesével” – mondja az egyikük, ujjával a győzelem jelét mutatva. A legtöbben azért angolul osztják az utasításokat, méghozzá udvariasan: „Two lines. Please.” A menekültek kettes sorba rendeződnek a vonat mellett. Szót fogadnak, nem rendetlenkednek, nem is méltatlankodnak. Az egyik önkéntes lány járkál a sorok mellett, és hangosan tájékoztatja a bevándorlókat arról, hogy Magyarországon vannak, a vonat, amire felszállnak, Ausztriába viszi őket. 

Ételosztás az ablakon átFotó: Polyák Attila - Origo

Egyszerre csak a két legközelebbi vagonra lehet felszállni. Ha ezek megtelnek, a vonat tolat kétvagonnyit. A rendőrök segítenek az embereknek a felszállásban, és közben számolják őket. 130-nál kell szólniuk, hogy elég. Valóban figyelnek arra, hogy a családok ne kerüljenek külön kocsikba. Rengeteg a gyerek, van pár hónapos csecsemő, de négy-öt éves lurkó is. 

Az ő szemmagasságukba guggolva, a vonat alatt átnézve csizmás lábakat és lelógó puskacsöveket látunk. 

A szerelvény túloldalán 10 méterenként áll egy katona. A vonatok ajtaja magasan van így, peron nélkül. A rendőrök raklapokat tesznek lépcső gyanánt a kocsik elé. A migránsok többsége megtörli rajta a lábát, mielőtt felszállna. 

Fotel-Rambók

"Mi már ezt végignéztük egyszer. A szláv háború után ugyanígy jöttek” – mondja egy helybeli bicikliző. Őt nagyon dühítik a gyűlölködők Magyarországon. 

A kényelmes fotelben, a tévé vagy a monitor előtt könnyű okoskodni. 

Aki nem jön ide, nem vált velük pár szót, nem néz a szemükbe, nem nézi meg az arcukat a saját szemével, az nem tud semmit.” A férfi szerint mi, magyarok el sem tudjuk képzelni azt az élethelyzetet, ami miatt valaki útra kel egy kisbabával. Vagy azt, ami miatt elindul egy 70 éves néni, hogy otthagyja az egész életét. 

„Persze, hogy a legtöbb a fiatal férfi közöttük. Őket soroznák be legelőször. Sokan mondják, hogy ezeknek a srácoknak otthon kellene maradniuk harcolni. Kíváncsi lennék, hogy ezek közül a szájhősök közül hányan fognának fegyvert ilyen helyzetben. Fotel-Rambók.” 

A sivatagban nincs ilyen

A békés felszállást csak néhány kisebb incidens zavarja meg. Az egyik kocsi mellett egy rendőr nekiáll pörölni a vonaton ülőkkel, hogy zárják be az ablakokat (a legtöbbet kinyitották). Nem mindenki engedelmeskedik, mire a rendőr nekiáll a gumibotjával erőből feltolni az ablakokat. A parancsnok ingerülten rászól: 

Hagyd már őket. Hadd kapjanak levegőt.” 

A következő turnusnál az egyik ablakból elkezdik kidobálni a szemetet. Papírzsepit, nejlonzacskót, ilyesmit. Az egyik rendőr szigorú tekintettel az ablak alá lépt. „Dont’t trash” – dörgi. A szemetelés abbamarad. 

Off-road élményFotó: Polyák Attila - Origo

Az egyik zárt ablak alatt nagy mutogatás zajlik. Valahogy kijutott a kocsiból a hír, hogy az egyik kislány lázas odabent. Az önkéntesek hoznak egy takarót, azt adnák be. Kézzel-lábbal próbálják elmutogatni, hogy kell kinyitni az ablakot. Odabent ügyetlenkednek. „Persze, hogy nem tudják kezelni. Nincs ilyen a sivatagban” – mondja röhögve az egyik rendőr. 

Finom a leves?

Amikor a kocsik megtelnek, a vonat arrébb gurul 100 métert, az ételosztás helyére. A segélyszervezetek itt már készen állnak. Az önkéntesek papírdobozok mellett várakoznak. Persze katonák is állnak körülöttük, nem is kevesen. A vonat megáll előttük.  

Az összes ablak kinyílik, és kezek százai nyúlnak ki. 

Az önkéntesek az ablakon át osztják a vizet, a szendvicseket, az almákat, még leves is van, papírpohárban. Utóbbit – mint kiderül – az a svájci férfi főzte, aki nekünk is nyilatkozott. Ő maga nem vesz részt az osztásban, de kedélyesen mászkál az ablakok alatt, és azt kérdezgeti, ízlik-e a leves. 

Hála és bókok

Ahogy nézzük, az ellátmányból a legtöbb ablaknál ülőnek jut. A vonat ajtajánál ácsorgók rosszul jártak. Az ajtó üvegén át nézik az ételosztást. Náluk nincs ablak, ha pedig megpróbálják kinyitni az ajtót, 

egyből ott terem egy fegyveres, és erőből visszanyomja. 

Az osztogatást 20 perc alatt lezavarják. Nem nagyon látunk elégedetlen, reklamáló embert a kocsik ablakaiban. A legtöbben megköszönik az elvonuló önkénteseknek, sőt olyan is van, akinek a fáradtság ellenére még egy bókra is futja: Maga gyönyörű – mondja az egyik vöröskeresztes lánynak. Az ajtók mögött állót rezignáltak, nem reklamálnak. 

A kocsik elindulnak Hegyeshalom felé. Négy óra az út. A vöröskeresztesek úgy tudják, hogy út közben sem nagyon szokott balhé lenni, ami kisebbfajta csoda, mert minden vagonon egy vécé van, amihez a zsúfoltság miatt a többség nem tud hozzáférni.

Épp az induláskor ered el az eső. Ők megúszták szárazon, de a következő vonattal érkezők megáznak. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK