Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ha tudta volna, hogy 1956 október 23-a ennyire fontos lesz később, akkor jobban odafigyelt volna hogy minden részletet megjegyezzen. Ezt mondja Dudás Ferenc, a Magyar Rádió egykori zenei szerkesztője, aki 26 évesen az épületben élte végig a rádió ostromát.
A legélesebben az maradt meg a ma 85 éves Ferenc emlékezetében, ahogy 24-én reggel a vérrel és holtestekkel borított udvaron keresztül elhagyták az épületet.
Dudás Ferenc 1953-ban került a rádióhoz. A feladata az volt, hogy a különböző hangjátékokhoz összeállítsa az aláfestő zenét, de gyakran maga is részt vett a felvételekben. Ahogy fogalmazott, afféle zenei mindenes volt a rádiónál.
- 1956 október 23-án tíz órától lett volna egy felvételem.
Hat órára értem a rádióhoz, akkor már óriási tömeg volt a Bródy Sándor utcában,
többen egy busz tetején álltak - emlékezett vissza Dudás Ferenc, aki lelkesen fogadta a délutáni eseményeket.
A helyzet már ekkor is elég feszült volt a rádió előtt, de
Gerő Ernő beszéde után lett valóban forradalmi a hangulat.
Ez után a tömeg már be akart jutni az épületbe, sokan ugyanis azt hitték, hogy Gerő bent van a rádióban.
- Az első lövések talán fél kilenc körül dördültek el, az épületből lőttek kifelé a tömegre.
A rádióban nagyon sok volt az egyenruhás
és egy mentőautóban akartak újabb erősítést becsempészni. Sok volt az egyszerű kiskatona, velük nem volt ellenséges a viszony, de baráti se - mondta Dudás Ferenc, aki szerint, az események éjfélre csúcsosodtak ki. Ekkor már komoly harcok voltak az épületnél.
- Egy kis szobába zárkóztunk be. Rettenetes éjszaka volt,
bentről csak a lövéseket és halálhörgést lehetett hallani.
Féltünk, mert tudtuk, hogy bármikor belőhetnek a szobába, vagy bedobhatnak egy gránátot. Egy seprőnyélre rácsavartunk egy fehér rongyot, ezt dugtuk ki az ajtón - idézte fel Dudás Ferenc.
Október 24-én reggel kilenc óra körül nyitotta rájuk az ajtót néhány fiatal srác. Ekkora a forradalmárok már teljesen elfoglalták az épületet és szobáról-szobára fésülték át. A rádióadás azonban már nem innen, hanem a Parlamentben kialakított stúdióból ment.
- A főbejáratot szétlőtték, így a pagodán keresztül, a garázskapun mentünk ki.
Az udvaron két-három holttest feküdt és bokáig gázoltunk a véres vízben.
Ekkor döbbentem rá, hogy milyen iszonyatos a helyzet - emlékezett vissza a drámai éjszaka reggelére Ferenc.
Mikor kiléptek az épületből megjelent egy tank velük szemben és elkezdte lőni a környező házakat. Ferenc egy közeli kapualjba menekült, majd egy itt lakó család behívta magához. Kapott egy csésze teát és egy zsömlét. Ezután indult el csak hazafelé, de arra már pontosan nem emlékezett, hogy mikorra ért haza.
Ferencet október 30-án beválasztották a forradalmi munkástanácsba. A következő napokban folyamatosan üléseztek, ahogy mondta, egy
új rádiót akartak felépíteni,
kiosztották a feladatokat, megválasztották a vezetőket. A Szabad Magyar Rádió azonban sohasem kezdett sugározni.
- Amikor november 4-én láttam a bevonuló orosz tankokat az utcákon, akkor éreztem, hogy ez veszett ügy. Ezután a tanácsban is már csak inkább keseregtünk. Rettenetes időszak volt, elvesztettük a reményt - emlékezett az egykori rádiós.
A forradalom leverése után, január végén Ferencet kirúgták a rádiótól. Ahogy mondta, annyira kiábrándult a politikából, hogy inkább a tanulás felé fordult és jelentkezett tanitóképző főiskolára. Később Dorogra helyezték, itt volt iskolaigazgató a nyugdíjig.
Ha akkor tudtam volna, hogy ez a pár nap ennyire fontos lesz később, akkor minden részletet, minden lépésemet megjegyeztem volna.
Negyven évig azonban senkinek nem volt ez fontos. Néhány dolog azonban így is nagyon élesen megmaradt, de jó lenne még többre emlékezni a hatvan évvel ezelőtti eseményekről - mondta.
