Nincs pénz, jövőre is hetente meghal egy nő

2015.12.05. 19:43

Se politikai akarat, se pénz nincs az isztambuli egyezmény ratifikálására Magyarországon. A nők elleni erőszakot felszámoló szerződéssel foglalkozó munkacsoport utoljára márciusban ülésezett, és még mindig csak a felelős minisztériumok között folynak az egyeztetések. Ellenzéki politikusok szerint az előkészítés átláthatatlan, a munkacsoport jegyzőkönyvei titkosak, a kormánynak viszont még idő kell.

Már több mint másfél éve aláírtuk az isztambuli egyezményt, viszont még mindig nem lépett életbe Magyarországon. Az Európa Tanács nemzetközi szerződésének célja, hogy felszámolja a nők elleni erőszak minden formáját. Eddig 

37 ország írta alá, és már 15 ratifikálta, ám úgy tűnik, hogy Magyarországon jövőre sem kerülhet pont a régóta húzódó ügyre. 

November közepén tüntettek a Képviselői Irodaház előtt az egyezmény aláírásáértFotó: Pályi Zsófia - Origo

Sürgették, leszavazták

Az isztambuli egyezmény utoljára idén márciusban került az érdeklődés középpontjába. Akkor Szelényi Zsuzsa, az Együtt politikusa és még 35 képviselő a ratifikációt sürgető határozati javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, a Fidesz és a KDNP képviselői azonban leszavazták. A márciusi események óta viszont szinte teljes a csend, és ez nem véletlen. 

Jó ideig még biztosan nem lesz ratifikáció, pedig még egy 

külön munkacsoport is foglalkozik vele.  Tagjai – az Igazságügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériumának illetékesei – utoljára februárban és márciusban üléseztek, ezt az IM is megerősítette az Origónak.

A tárca azt írta, hogy a munkacsoport már benyújtotta összegző jelentését, amelyről a kormány hét hónapja, az április 9-ei ülésén tárgyalt, és további közigazgatási egyeztetéseket rendelt el. 

Fakoporsókba helyezett babák a Nők Elleni Erőszak Ellen kampány megnyitójánForrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Titkos munkacsoport 

Az, hogy április eleje óta mi történt, egyelőre rejtély. A munkacsoport pontos döntései titkosak, civilek nem is vehetnek benne részt. Az utolsó tájékoztatást Tallódi Zoltán, az IM főosztályvezetője adta, az Országgyűlés kulturális bizottság női méltóságért albizottságának ülésén. 

Szél Bernadett, a Lehet Más a Politika képviselője, aki ott volt a bizottsági ülésen, az Origónak elmondta, sokat ők sem tudtak meg: „Április 9-e óta gyakorlatilag annyi történt, hogy 

a három felelős minisztérium megállapította, további előkészületek kellenek.” 

A kormány álláspontja szerint a ratifikációig még további adatgyűjtésekre van szükség, valamint létre kell hozni egy nemzeti koordinációs testületet is, amelyik az országos végrehajtást koordinálja. Az még nem dőlt el, hogy erre új szervezetet hozzanak létre, vagy egy már meglévőre bízzák a feladatot. Problémás az is, hogyan viszonyul majd az isztambuli egyezmény a jelenlegi Btk.-hoz, bár a minisztériumok itt arra jutottak, hogy nem szükségesek további törvénymódosítások. 

Szél Bernadett és Kunhalmi Ágnes a nők elleni erőszak elleni tüntetésenFotó: Pályi Zsófia - Origo

Nemzetstratégiai célok

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere idén júniusban benyújtott a parlamentnek egy határozati javaslatot a kapcsolati erőszak elleni fellépést elősegítő nemzetstratégiai célok meghatározásáról. Nőjogi szervezetek már akkor is értetlenül fogadták a hírt, hiszen erre nem is lenne szükség, ha végre ratifikálnák az isztambuli egyezményt. 

A nemzetstratégiai célok meghatározásának határideje 2016. december 31. Emiatt nem kizárt, hogy az isztambuli egyezmény még jövő év végére sem lép életbe Magyarországon. Ezt valószínűsíti Szelényi Zsuzsa is, aki szerint a kormány lényegében elnapolta a kérdést. 

„Az állam feladata, hogy megvédje az állampolgárait. Az isztambuli egyezmény halogatásával éppen azt halogatja, hogy ezt megtegye”  – mondta az ellenzéki képviselő. 

Szelényi Zsuzsanna szerint a politikai akarat hiányzikForrás: MTI/Soós Lajos

A fő ok: nincs rá fedezet 

Információink szerint a ratifikálás legfőbb akadálya nem is a szándék hiánya, hanem a pénz. Több kormányzati forrásunk is utalt arra, hogy az isztambuli egyezmény kihirdetése olyan sokba kerülne, amire jelenleg nincs fedezet a költségvetésben. 

Az Igazságügyi Minisztérium válaszában is utal arra, hogy az egyezményhez való csatlakozás miatt olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyekhez költségvetési források is kellenek. 

Szél Bernadett ezért nemrég egy költségvetési módosító indítványt nyújtott be az Országgyűlésnek, hogy rendelkezésre álljon az a 8 milliárd forint, ami a legsürgősebb változásokhoz feltétlenül szükséges. Szelényi Zsuzsa viszont úgy látja, hogy ez nem pénzkérdés, inkább a politikai akarat hiányzik. 

Hetente egy halott 

A képviselő szerint az isztambuli egyezmény elfogadását azért sem szabad halogatni, mert Magyarországon kiemelkedően magas a nők elleni erőszakos cselekmények száma. Hazánkban hetente meghal egy nő erőszak miatt,  és jelenleg is 250-350 ezer olyan asszony él az országban, akiknek azonnali beavatkozásra van szükségük. Közülük a legtöbben nem kérnek segítséget, de ha igen, akkor sem jelentik fel a férjüket. 

Rengeteg változást hozna az egyezmény bevezetéseFotó: Pályi Zsófia - Origo

Az egyezmény bevezetésével egy időben viszont egy olyan komplett intézményrendszert alakítanának ki, amely a megelőzésben, a felkészítésben és az áldozatvédelemben is hatalmas előrelépést jelentene. 

Törvénybe iktatnák például, hogy a nők ellen elkövetett erőszak alapvető emberi jogokat sért, és kampány folyna a nők és férfiak felvilágosítására. A nők és a gyerekek számára a mainál ötször több menedékház állna rendelkezésre, sőt tudnák azt is, hova fordulhatnának. Külön figyelnének a rendőrök kiképzésére, és foglalkoznának az elkövetőkkel is. 

A bántalmazás nem ér véget a válással
Sok esetben hiába vet valaki véget bántalmazó kapcsolatának, az agressziótól a válás után sem szabadulhat – ez az egyik tanulsága a kényszer-kapcsolattartást elemző kutatásnak, amelynek részeredményeit a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen és a PATENT Egyesület konferenciáján mutatták be.

„Kényszerláthatás az, amikor a gyereket és az őt nevelő szülőt arra kényszerítik, hogy a bántalmazó szülővel találkozzon. Így az áldozat továbbra is ki van téve az erőszakos volt partnere támadásainak, aki a gyereket eszközként használja a további bántalmazáshoz" – magyarázta Galántai Júlia, a kutatásban részt vevő szociológus.

Bár a kutatás még nem készült el, a mélyinterjúkból kiderült, hogy ha elmarad a láthatás, azt automatikusan a gyerekkel együtt élő anya hibájának tekintik. A hatóságok nem kezelik kellő súllyal azt a tényt, hogy a külön élő agresszív apa továbbra is veszélyt jelenthet a gyermekre. Egy asszony például azért kapott pénzbüntetést, mert „nem voltam hajlandó a síró, félelemtől reszkető gyereket a kocsiba erőszakkal betuszkolni".

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK