A kormánybiztos beszólt a Magyar Televíziónak, és lezúzta a mikrofont

Gyurcsány Judit és Szőcs Géza itt még nem gyanítják, hogy a technika ki fog majd rajtuk
Vágólapra másolva!
A Magyar Televízió, a rakoncátlan mikrofon és egy rossz helyen a rossz időben levő ártatlan könyv is megkapta a magáét a Milánóból jöttem, híres mesterségem címere című könyv bemutatóján egy belvárosi luxusszállodában.
Vágólapra másolva!

Szőcs Géza kormánybiztos szavait nehezen halljuk, mert félpercenként kihagy a mikrofon, amibe beszél. Szőcs Géza szerint ez is jól példázza, hogy micsoda technikai nehézségeket kellett megoldaniuk a magyar pavilon működtetése során a milánói Expón. Negyed órával később Szőcs Géza karja irgalom nélkül lesújt a rakoncátlankodó mikrofonra, az ettől íves pályára áll, magával rántva a mikrofonállványt, és leborítja az asztalról a könyvet, aminek a bemutatója zajlik.

Nem a keményen dolgozó kisember birodalma

A Hotel Aria nem a keményen dolgozó kisember pénztárcájára lehet szabva. A svédasztal futurisztikus bútorokon terpeszkedik, a lobby plafonja üveg, a falán dizájn vízesés zubog, a mosdóban a csapok aranyszínűek, és halk komolyzene szól mindenhol. Csak egy úr reggelizik, de 3 fekete inges, fehér nyakkendős pincér ugrálja körbe, és lesi minden kívánságát.

A narancslébe narancsot, a limonádéba uborkát tesznek,

ezt direkt meg is kóstoltuk. Az egyik tálcával lavírozó pincér thank youval köszöni meg, hogy utat engedünk neki, fel sem merül benne, hogy magyarok vagyunk, amikor pedig szólunk, hogy nincs kirakva tejszín a kávé mellé hárman négyszer kérnek bocsánatot, mire meghozzák.

A nőt persze ki kell javítani

Ebben a szállodában mutatják be a Milánóból jöttem, híres mesterségem címere című könyvet, ami az idei expós magyar jelenlétről szól. Gyurcsán Judit, Szőcs Géza munkatársa nyitja meg az eseményt. ("Gyurcsán N-nel" - mondja a sajtótájékoztató után az Origo tudósítójának, nehogy más betűvel írja a nevét). A hölgy azzal kezdi, hogy a könyv egy hazánk számára kiemelkedő jelentőséggel bíró projektről szól, majd átadja a szót a kormánybiztosnak.

Ő egyből egy fontos helyreigazítással pirít oda a kolleginájának.

"A könyv igazából csak a programokról tájékoztat" - mondja.

Kárpótolni kell a nézőket

Kiderül, hogy a könyv önmagáért beszél, és az is, hogy miért a magyar pavilon volt a legválasztékosabb az egész Expón, hogy milyen nehéz volt dönteni, hogy mely magyar értékeket vigyék ki a sok közül, és hogy nem volt igaza azoknak, akik a magyar pavilont banálisnak vagy szegényesnek bélyegezték.

Gyurcsán Judit és Szőcs Géza itt még nem gyanítják, hogy a technika ki fog majd rajtuk Forrás: Origo

Ez a könyv még csak az első válogatás - mondta a kormánybiztos, lesz majd egy bővebb könyv és egy film is. A filmre azért van szükség, hogy kárpótolják azokat, akik fél éven keresztül nem juthattak jelenidejű információhoz a Magyar Televízió képernyőjén, csak protokolláris hírekhez.

Szőcs reméli, hogy a filmet az M1 nem hajnalban, vagy egyéb eldugott műsorsávokban fogja közvetíteni.

Ötmilliárd. Sok vagy kevés?

A sajtótájékoztató alatt gyakran kihagy a mikrofon. Szőcs ilyenkor megkopogtatja a kütyüt, és egy darabig be is jön ez a technika. A cérna a sajtókérdéseknél szakad el.

A magyar pavilon költségvetését firtató kérdéseknél már érezhetően nő a kopppintások ereje.

A kormánybiztos úgy válaszolt a kérdésre, hogy felolvassa a könyvhöz írott előszavát. "5 milliárd forint. Sok-e ez, vagy kevés?" Kiderül, hogy volt aki többet költött (németek) és volt aki kevesebbet (románok). Szőcs hangsúlyozza, hogy

a kiadások legnagyobb része, közel egyharmada az adókra ment el, azaz ez a rész visszacsorgott az államkasszába.

A fennmaradó rész nagy részét viszont magyar vállalatok, művészek, előadók kapták. "Egy félév alatt soha ennyi pénz nem jutott a magyar kultúrának" - mondja.

A jó hírekhez méltó környezet Forrás: Origo

Csuklóból

Szőcs karja akkor sújtott le a kihagyó mikrofonra, amikor az egyik olasz alvállalkozóval folytatott jogvitáról kérdezik. A könyv tompa puffanással ér földet, de a semmiből előkerül egy mellényes fiatalember, aki az egyik kezével felkapja a szőnyegről a könyvet, a másikkal pedig jól szuperáló mikrofont ad a kormánybiztos kezébe.

Közben kiderül, hogy a jogvita igazából elszámolási vita.

A pavilon építői nem fizettek annyit, amennyit az alvállalkozó kért, mert nem voltak megelégedve a munkájával. Ő erre az olasz bírósághoz fordult, "de ott csuklóból utasították vissza".

Az is kiderült, hogy a magyar pavilon Karcag városába költözik haza. Egy közbeszerzés során választják majd ki azt a vállalkozót, aki szétszereli és hazahozza. Mert hogy Milánóban össze kell csomagolni, és mindent vissza kell állítani az Expó előtti állapotba. Szőcs nem érti miért.