Két évvel a harmadik Orbán-kormány megalakulása után stabil többséget szerezne a Fidesz–KDNP az Országgyűlésben – derült ki az Origo által készített mandátumbecslésből. E havi becslésünkhöz négy intézet (a Nézőpont Intézet, a ZRI Závecz, a Publicus Intézet és az Iránytű Intézet) számait használtuk föl. A mandátumszámok meghatározásához a feltételezett listás eredményeket vettük figyelembe.
A négy intézetnél a biztos szavazók körében
a Fidesz–KDNP összevont támogatottsága 42,75 százalék volt.
Második helyen a Jobbik állt 23 százalékkal, majd a harmadik helyen az MSZP végzett 15,5 százalékkal. A Demokratikus Koalíció 6,75, az LMP 5, az Együtt 2,25, míg a Párbeszéd Magyarországért fél százalékot ért volna el.
A becslésünket úgy készítettük el, hogy a baloldali pártok eredményeit összeadtuk (25 százalék), mivel a jelenlegi támogatottságuk alapján nem tűnik valószínűnek, hogy a 2018-as választásnak külön-külön futnának neki. A külön indulás egyébként szinte biztos politikai öngyilkosság lenne a részükről.
Mindezek alapján a Fidesz–KDNP 121, a közös baloldal 38, a Jobbik 33, míg az LMP hét mandátumot szerezne az új parlamentben. A baloldal összesen hét egyéni körzetet nyerne meg: egy szegedi választókerületet, a III. kerületi, a IV. kerületi, a X. kerületi, a XIII. kerületi, a XIV. kerületi és egy XXI–XXIII. kerületi választókerületet.
A Jobbik is nyerne körzetet,
mégpedig a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kettes számút. Ez nagyrészt Miskolc keleti részét fedi le.
Az eredmények ugyanakkor azért is csalókák, mert Budapesten és a nagyvárosokban több választókerületben csak pár tizedpontnyi különbség van a pártok között. Ilyen kis különbségnél pedig lehetetlen megjósolni, mi lenne éles helyzetben a végkimenetel. Nagyon szoros verseny lenne például a pesterzsébeti és a XVIII. kerületi választókerületben, de Pécsen is csak pár százalékpont a Fidesz előnye a becslés szerint.
A kormánypártok a csornai választókörzetben érnék el a legnagyobb sikert, több mint 57 százalékos támogatottsággal.
A baloldal a XIII. kerületben több mint 43 százalékkal
érné el országosan a legjobb eredményét, de a III., IV. és X. kerületben is 36 százalék fölött szerepelne. A Jobbik a gyöngyösi választókerületben szerepelne a legjobban, több mint 36 százalékos eredménnyel, de ez is kevés lenne a körzet megnyeréséhez. Miközben Miskolcon ennél alacsonyabb támogatottsággal sikerülne a mandátumszerzés.
Persze egy ilyen modellezésnél érdemes óvatosan bánni a számokkal. Egyebek között azért is, mert nem tudjuk figyelembe venni az egyéni jelöltek befolyásoló szerepét, pedig az döntő jelentőségű is lehet. Nem ritka, hogy az egyéni jelöltek helyi népszerűségük miatt lényegesen jobban szerepelnek, mint a pártjuk. Szegeden például Botka László 2010-ben 10-12 százalékponttal szerepelt jobban, mint az MSZP listája.
A 2018-as választáshoz közeledve érdemes a közvélemény-kutatók eredményeit összehasonlítani a korábbi évek adataival is. Adja magát, hogy a mostani számokat összehasonlítsuk a négy évvel ezelőtti adatokkal. Megkönnyíti az elemzést, hogy akkor is az Orbán-kormány vezette az országot, és nagyjából ugyanazok a pártok voltak a politikai arénában.
2012 májusában az Ipsos, a Medián, a Tárki, a Századvég és a Nézőpont Intézet átlaga alapján a Fidesz–KDNP a biztos szavazók körében 41,5, az MSZP 25,25, a Jobbik 20, az LMP 7,5, a DK pedig 2,5 százalékon állt. Jól látszik, hogy akkor az MSZP-nek a DK-nak és az LMP-nek
együttesen 35,25 százalékpontos támogatottsága volt,
ami több mint tíz százalékponttal több, mint a baloldal napjainkban látható népszerűsége.
Persze óriási hiba lenne ezekből az adatokból azt a következtetést levonni, hogy a 2018-as választás már eldőlt volna. Ami most látszik, az az, hogy a harmadik Orbán-kormány lényegesen kedvezőbb pozícióból fut neki a következő két évnek, mint elődje. Bár az ellenzék akkor sem volt kirobbanó formában, de lényegesen nagyobb támogatottsága volt, mint a mostani ciklus félidejében. Akkor nem tudtak fordítani, a kérdés, hogy a következő két évben sikerül-e változtatniuk a mostani trendeken.