„Azzal, hogy megelőztük a Munkáspártot, bizonyos értelemben véget ért a rendszerváltás” – így kommentálta a Kétfarkú Kutya Párt, hogy a Medián januári felmérése szerint az alakulat támogatottsága egy százalékra nőtt. Az egy százalék önmagában nem fontos, de a viccpártoknak van egy lakmuszpapír-jellege, amelyre érdemes odafigyelni – erről már a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa beszélt az Origónak.
Paár Ádám szerint az első viccpártok az 1960-as években jelentek meg, és a maguk módján éppúgy a protest érzületet fejezték ki, mint az ekkoriban megjelenő újbaloldali és zöld pártok, valamint az új típusú, elsősorban bevándorlás-ellenes szélsőjobboldali pártok, mozgalmak. Ezek a pártcsaládok, bár
ideológiai tekintetben eltérőek, közösek az elitkritikában.
A viccpártok voltak azok, amelyek a szarkazmus, az irónia és a groteszk eszközével állították pellengérre a nagy pártok programjait: kifigurázták a gazdasági, szociális ígérgetéseket, a választók számára felkínált népszerű programelemeket. Előfutáruknak a Jacques Ferron által alapított kanadai Rinocérosz Párt tekinthető (1963). A viccpártok mára mindenütt elterjedtek a demokratikus világban – mondta Paár Ádám.
A viccpártok egy része nem vállal semmilyen ideológiát, hanem egyszerűen vicc- vagy szatirikus pártként definiálja magát. Ugyanakkor sok olyan viccpárt létezik, amelyeknél kimutatható valamiféle ideológia. Az érintett pártok ideológiai pozíciója nagyon vegyes képet mutat:
A viccpártok programjában keverednek egymással a teljesen képtelen ötletek és az olyan javaslatok, amelyek más pártok programjának kicsavart elemei, vagy éppen a társadalom és a politika állapotára reflektálnak a komikum különböző eszközeivel.
Az izlandi viccpárt, a Legjobb Párt 2009-ben a reykjavíki önkormányzati választáson megszerezte a mandátumok 37 százalékát, vagyis hat helyet szerzett a 15-ből. Sokan ekkor, a Legjobb Párt sikere nyomán ismerték föl, hogy
a viccpártokat olykor érdemes ugyanúgy komolyan venni,
mint a versenytársakat, mert meglepetéseket szerezhetnek a nagy pártoknak.
1991-ben a lengyel viccpárt, a Sörimádók Pártja 16 mandátumot szerzett a szejmben. A Német Anarchista Pogo Párt 1997-ben Hamburg St. Pauli kerületében 5,3 százalékkal a negyedik legerősebb párttá vált.
A 2011-es tartományi választáson a DIE Partei öt kerületben megverte a német liberális pártot, a Szabad Demokrata Pártot (FDP). 2014-ben pedig Martin Sonneborn, a DIE Partei vezetője bejutott az Európai Parlamentbe. Ez volt az első viccpárti siker az uniós testület történetében – sorolta a viccpártok eredményeit Paár Ádám.
Megőrizheti-e egy viccpárt a karakterét, ha egy politikai válság következtében hatalomra kerül? Megmaradhat-e viccpártnak? Tulajdonképpen az izlandi viccpárt is válságba került a reykjavíki sikerrel: Jón Gnarr komolyan vette a főpolgármesteri feladatot, ám ezzel éppen a viccpárti karakter szűnt meg. Gnarr sokáig szerepelt a címlapokon, ám miután reykjavíki főpolgármester lett, a világsajtó érdeklődése csökkent iránta – mondta Paár Ádám.
Ennek oka lehetett, hogy
városvezetőként Gnarr óhatatlanul is unalmasabbá vált,
továbbá azzal, hogy Izland lassan kilábalt a válságból, maga a szigetország is kicsit érdektelenné vált. Gnarr a gyakorlatban a szociáldemokratákkal közösen kormányzott, és nem vállalta a második ciklust. A Legjobb Párt Gnarr ciklusának végén, 2014-ben kimondta feloszlását – mondta az elemző.
A Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa szerint nyilván ritka, amikor egy viccpárt legyőz egy nagy pártot – ilyen általában Nyugaton, önkormányzati választáson fordul elő, ott is csak elvétve. Az egy százalékot úgy tekinthetjük, mint a villámlást az éjszakában – az esőt még nem érezzük, lehet, hogy csak órák múlva ér el hozzánk, de ettől még elérkezik. Ez vigasztalhatja a kis pártokat, amelyekre – mivel az innováció hordozói – szükség van.