Koordinált listaállítás lehet a kormányváltás egyetlen eszköze

2016.06.30. 11:57

Hacsak csoda nem történik, és az MSZP rövid időn belül nem tornássza fel legalább két és félszeresére a teljes népesség körében mért jelenlegi, 12 százalék körüli támogatottságát, akkor nincs más reményük a szocialistáknak arra, hogy 2018-ban leváltsák a kormányt, mint hogy új szövetséget, együttműködést építsenek az ellenzékkel – állapítja meg a Policy Agenda. Az MSZP tisztújítása után készült elemzés kitér arra is: milyen pályát játszhat be a párt, és mennyire számít, hogy kikből áll a párt vezetése.

Akár egy új, sokadik kezdet nyitánya is lehetne a Policy Agenda elemzőcég szerint az MSZP hétvégi tisztújításának eredménye. Megírtuk, hogy a kongresszus leváltotta Tóbiás Józsefet és Molnár Gyula lett az MSZP új elnöke, továbbá a választmány élén is személycsere volt: Botka Lászlót Hiller István váltotta. 

KAPCSOLÓDÓ CIKK

Ezek után a Policy Agenda az elemzésében azt vizsgálta, hogyan alakulhat az MSZP jövője, és hogy valójában mennyire számít, hogy kikből áll a párt vezetése.

Játékszabályok és játékosok

Az elemzés abból indult ki, hogy a 2018-as választás előtt közvetlenül már nem változnak a szabályok, az adottságok. Azaz egyfordulós választási rendszerre kell készülni, ahol az győz, aki képes minél nagyobb választói tömböt megszervezni. 

Molnár Gyula és Hiller István – nincs könnyű dolgukFotó: Adrián Zoltán - Origo

Ebben a helyzetben  az MSZP számára két út kínálkozik: vagy a jelenlegi támogatottságát két és félszeresére növeli, vagy képes olyan együttműködésben részt venni, amelyik a legerősebb választói tömb lehet. 

Az első változatra, az MSZP önálló megerősödésére nem látszanak a feltételek: 

  • mert kevés idő van hátra a választásig, 
  • mert nem sikerült az MSZP helyzetét konszolidálni, 
  • mert nincs olyan önálló karakter, ami tömegeket vonzana. 

Marad az együttműködés

Vagyis jelentős támogatásnövelés hiányában a kormányváltás esélyével kecsegtető egyetlen út a Policy Agenda szerint az, ha valamilyen együttműködést találnak ki az ellenzéki pártok között. 

Erre három lehetséges megoldás is van:

  • választási párt;
  • közös lista;
  • koordinált jelöltállítás.

Az első kettőre az elemzők szerint nincs reális esély, hiszen az együttműködés iránti nyitottság a pártok támogatói között nem elegendő arra, hogy akár közös párttá olvadjanak össze, akár közös listát csináljanak, mint 2014-ben – akkor ráadásul a Jobbik még képben sem volt. 

Koordinált indulás lehet

Az egyetlen opció az együttműködésre a koordinált jelöltállítás, amely lényegében abból indul ki, hogy valamilyen módon – tárgyalóasztal mellett vagy előválasztással – megállapodnak, hogy ki induljon közös vagy – ha máshogy nem, hallgatólagosan – támogatott jelöltként az adott egyéni körzetben. 

Nehéz elképzelni egy DK-tól a Jobbikig ívelő együttműködést az ellenzéki oldalonFotó: M. Schmidt János - Origo

Technikai értelemben ez az együttműködés az ellenzéki oldalon csak akkor lehet sikeres, ha minden szereplő érintett benne. Azaz a Jobbiktól a DK-ig kell valamilyen szintű kooperációnak lennie. Ez elvileg járható út, ám a választások után olyan helyzet állhat elő, amikor kiderül, hogy ez zsákutcában végződik, és onnan visszafordulni csak komoly károk árán lehetne. 

Csakhogy a Jobbik és az LMP részvétele is erősen kérdéses lehet egy ilyen együttműködésben. Eddig sem vettek részt ilyenben, másrészt az LMP önállóan akar indulni, és önálló jelöltet indítana mind a 106 körzetben. A Jobbiktól sem várható a részvétel, aminek a fogadtatása is kérdéses lenne.

Az összefogás csak álvita? 

A jelenlegi erőviszonyok, a választási szabályok és a többi párt politikai logikája miatt a koordinált listaállítás az egyetlen lehetséges út tehát a Policy Agenda szerint, és megjegyzik: az időzítés sem mindegy, mert a tárgyalásos rendezés is időigényes, és az előválasztás is féléves procedúra. 

Orbán Viktor a felmérések szerint most is abszolút többséget szerezne a FidesszelForrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Megjegyezték: „Bár a baloldal úgy tűnik, jól elvan azzal a vitával, hogy ki-kivel fog, vagy nem fog össze, de valójában a kérdés álkérdés egyelőre, mert a fő gond, hogy 2014 óta nem volt képes egyik baloldali párt sem a kistelepülések Magyarországa számára értelmezhető üzentet megfogalmazni, így csak abban reménykedhet, hogy a kormányellenes hangulat mellé állítja a szavazókat.” 

Az időközi választásokon elért sikerek szinte kizárólag a 10 ezer fő feletti városokra koncentrálódtak – emlékeztetett az elemzőcég. Ha ezzel nem tud az MSZP foglalkozni, mert leköti az energiáját az együttműködés milyenségének vitája, illetve az ezzel kapcsolatos technikai kérdések, akkor tényleg nem lényeges kérdés, hogy kit választottak a párt elnökének – zárta elemzését a Policy Agenda. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK