A nacionalizmus haldoklik, a magyar demokrácia hazugság, a világ pedig barbár és idióta. Így fogalmazott Tamás Gáspár Miklós, aki a 888.hu-nak adott interjújában azt mondta, még mindig ő az egyik leghatékonyabb értelmiségi Magyarországon, aki nem néz focit, és pesszimista lenne fasiszta vezérként.
Tamás Gáspár Miklós az interjúban honpolgári kötelességekről, a trágyadombról, a tőkés társadalomról, a szerelmi csalódásokról beszélt, és arról, hogy „az életünk nem elég szép”. Azt mondta:
Fura, de ha jól látom, még mindig én vagyok az egyik leghatékonyabb értelmiségi Magyarországon.”
Majd Magyarországról is kifejtette a véleményét. Szerinte tízmillió magyar nem élhet demokráciában.
Demokráciákat tíz- vagy százmilliós államokban bevezetni, vagyis komolyan venni, hogy ekkora nép kormányozza önmagát, hazugság.
– mondta, majd hozzátette, ez nem lehetséges az osztálytársadalom viszonyai között, ahol kiküszöbölhetetlen érdekellentétek állnak fenn nagy méretű populációk között.
Arról is beszélt, hogy „konzervatívnak lenni olyan országban, amelynek szinte csak forradalmi tradíciója van, olyan országban, amelynek a teljes intellektuális múltja baloldali, a társadalmi múltja pedig mélységesen arisztokratikus és feudális, egész egyszerűen nem lehetséges”.
Majd hozzátette, ha fasiszta vezér lenne, nagyon pesszimista volna, mert a régimódi fasizmust föleleveníteni a nagy hadseregek és a tiszti kaszt tekintélye nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. Azt mondta, Magyarországon is vannak erőszakos neonáci huligánok, de nehezen tudja elképzelni, hogy ennyi huligán – ahogy ő fogalmazott – lumpen, elveszett ember elég lenne.
Ezek lőni se tudnak, csak verekedni képesek, az meg nem ér semmit”
– állapította meg a filozófus.
A nacionalizmus haldoklik
Tamás Gáspár Miklósnak egész Európáról megvan a véleménye. Úgy fogalmazott, Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország csak fehér folt a térképen, ahol nem történik semmi.
Az Európai Unió rendkívül tökéletlen dolog, és fel lehet számolni, föltéve, ha valaki ugyanebben a mondatban megengedi azt is, hogy Magyarország is tökéletlen dolog, és föl lehet számolni.
A nacionalizmusról mint az állampolgári magatartás egyik modelljéről pedig azt mondta, az halott, vagy haldoklik. Szerinte ma a nemzetállamok bomlásnak indultak. Hozzátette, minden nemzetállam szupraetnikus, mindegyikben vannak kisebbségek, és ez egész Európában így van: Nagy-Britanniától Spanyolországig, Koszovó, Ciprus, Macedónia, Bosznia, Belgium. Úgy fogalmazott:
Az emberek nem tudják elképzelni, hogy másfajta emberekkel együtt lehessen élni. De milyenek akkor a „magunkfajták”? Üres gyűlölet a kívülállókkal szemben, és üres, habár lelkes szeretet a bévülállókkal szemben.
A baloldali szavazókról is beszélt. Úgy fogalmazott, megszűnt a munkásmozgalom, és ami politikailag maradt belőle, az a mérsékelt baloldal mai szavazótábora: az állami alkalmazottak, köztisztviselők, tanárok, nyugdíjasok, egyedülálló szülők, tehát azok, akik az állami ellátórendszerektől függenek. Valamint az etnikai és szexuális kisebbségek tagjai.
Pontosabban úgy fogalmazott, ezek a szociáldemokrácia szavazói.
Az emberek azt gondolják ma, mint amit az én szűkebb pátriámban, Erdélyben, hogy a magyarság azt jelenti, hogy az ember még több és több és több fesztivált szervez.”
Majd hozátette: „Gratulálok. Lángosfesztivál, kürtőskalács-fesztivál, birsalmapálinka-fesztivál, néptáncfesztivál, aszfaltrajz-fesztivál... Korunk hőse: az etnikai gasztroblogger.”
Barbár, unalmas, vulgáris, idióta világ
Tamás Gáspár Miklós a gondolkodásról is kifejtette a véleményét, ami szerinte elfeledett praxis. Ugyanakkor szerinte az, ahogy ezekről a kérdésekről például Hegel gondolkodott, nem teljeséggel utánozhatatlan.
Ugyan barbár, unalmas, vulgáris, idióta világban élünk, amelyben a szellemi színvonal igénye pusztán fölszólításként is nehezen megfogalmazható, de azért nincs még olyan távol, amikor még képesek voltunk gondolkodni.
Az ellenzéki újságírásról, amely komoly érzelmeket mutat, például Lázár Jánossal szemben, azt mondta, meglehetősen komikusnak tartja. Majd bevallotta, Lázár János belőle nem vált ki erős érzéseket, ahogy egyetlen politikus sem, és a focimeccsek sem érdeklik.
Pedig saját bevallása szerint még szemrehányásokat is kapott amiatt, mert nem osztozik a közös nemzeti focilelkesedésben, mégpedig olyan liberális írótól, aki büszkén mondta neki, hogy tizenhétszer írta le tárcájában a „magyar” szót, és aki amondó, hogy aki nem osztozik az ő érzelmeiben, fogja be a száját - mondta Tamás Gáspár Miklós, aki a hosszú interjúban arról is beszélt, nem a polarizációt tartja rossznak, hanem a közönyt.