Míg Lengyelország az Európai Unió legnagyobb málnatermelője, Szerbiában pedig az egyik legnyereségesebb kiviteli cikk a málna, addig Magyarországon alig tizedére csökkent a termőterület három évtized alatt, a termés mennyisége pedig az 1990-es évek átlagának alig 6-8 százaléka, jelenleg évi 1500-2000 tonna.
Idényben a friss gyümölcs eladásán még lehet keresni a hazai piacon, de külföldre már szinte nem szállítunk, a külföldi fagyasztott málna behozatala pedig tavaly elérte azt a mennyiséget (közel 2100 tonnát), amennyit 2008-ban még mi szállítottunk külföldre.
Szerbiában nagyjából fele annyiért (óránként 1−1,5 euróért) van elég munkaerő, mint nálunk. Ráadásul a málnatermelés igényli a gyümölcsök közül a legtöbb kézi munkaerőt. − Egy termelő a költségei közel felét a szedésért fizeti ki a napszámosoknak, és további 20 százalékot fordít egyéb kétkezi munkákra, például a metszésre és a kapálásra − mondta az Origónak Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem docense. Mivel ilyen nagy a kétkezi munka aránya, ez a drágább magyar munkaerő piaci hátrányát tovább növeli.
A versenyhátrányt Apáti Ferenc egy példával érzékeltette: Szerbiából a fagyasztott málnát 10 kg-os kiszerelésekben, kilónként 400−500 forintért Magyarországra szállítják. Itthon nagyjából ugyanennyi a fagyasztásra szánt málna kilónkénti felvásárlási ára, de ezen még további feldolgozási költségek vannak.
Bár Lengyelországban a munkaerő ugyanannyiba kerül, mint nálunk, de az ottani klíma most nagyjából olyan, mint 10-20 éve Magyarországon volt.
Alacsonyabb a nyári átlaghőmérséklet, kevesebb a 35 fok feletti kánikula és az aszály. Márpedig a málna nagyon érzékeny mind májusi virágzásakor, mind június-júliusi érésekor a száraz melegre. Továbbá a lengyel mezőgazdaság (még a szocialista érából eredő) szerkezete is eltérő, mert több az kisüzemi, 1-2 hektáros családi gazdaság, és ezekben a kézi munkaerőt nagy részt a családtagok jelentik. Nekik tulajdonképpen a gyümölcs eladásából származó haszon a bérük, így a tényleges munkaerőköltség jóval kisebb mint bérmunkások alkalmazásával.
Egyébként Magyarországon is az ilyen,
nagy város közelében lévő kisüzemi gazdaságokban maradhat nyereséges a jövőben a málnatermesztés, ám ezek összterülete 100−200 hektárt tesz ki.
Sokévi átlagban a legjobb magyar gazdaságok hektáronként 8−9 tonnát tudnak megtermelni, de enyhébb nyarakon akár 10−12 tonnát is. Nagyjából ezt a mennyiséget hozzák a lengyel gazdaságok is, csak éppen átlagban − ahogy 20-30 éve még a legjobb magyarok. Idényben az ilyen első osztályú friss, piaci málna kilójáért 700−1000 forintot kaphat a termelő, bár ilyenkor a csomagolás és a szállítás további költséget jelent. (Az idei szezonban 1153 forint volt a málna kilójának átlagos ára.)
A lengyelek azonban összesen évi 70−100 ezer tonna málnát termelnek, így az exportpiacokon − például a legnagyobb uniós felvevőpiacon, Németországban − ők diktálnak. Az unión kívülről a szerb behozatal is egyre nő. Csak idén, az első négy hónapban 14 százalékkal több szerb málna érkezett az EU-ba, mint egy évvel korábban, azonos időszakban, de még Bosznia is 1600 tonnát, 70 százalékkal többet szállított − derül ki az Agrárgazdasági Kutató Intézet augusztus 9-i jelentéséből (Zöldség, Gyülömcs és Bor, 2016/15. szám).
A málnatermesztés hektáronként 3−4 millió forintba kerül. Hektáronként 10 tonnányi terméssel számolva, egy kiló málna termelési költsége 300−400 forint. Ebből a szedés költsége 150−200 forint, a metszés és a kapálás költsége további 60−80 forint, a fennmaradó rész pedig az öntözés, a növényvédelem, a talaj táplálása és az ültetvények amortizációja, pusztulása miatt keletkezik. (A málnatermesztés költségeiről itt olvashatja Apáti Ferenc 2014-es tanulmányát.) Idén a málna kilójának átlagos ára 4 százalékkal volt magasabb a tavalyinál a KSH adatai szerint.
Felmerül a kérdés, hogy a magyar málnatermelés gondjait megoldhatná-e, ha sok kis üzem lenne, vagy netán ha más málnafajokkal próbálkoznánk. A kisüzemi rendszer kialakulásához olyan szervezettség, háttér kellene, amely garantálja a termelés átfogó szervezését, az átvételt és a piaci értékesítést is, mert különben az egész rendszer becsődől − válaszolta Apáti Ferenc. Az agrárszakember szerint
önmagában más málnafajták bevonása sem javítana hosszú távon a termelésen, mert az egész rendszert kellene átalakítani.
− Ehhez három dolog kellene: tőke, munkaerő és szaktudás. Saját tőkéje a legtöbb gazdaságnak nem nagyon van, a támogatási rendszer pedig a szántóföldi növénytermesztésnek kedvez, nem a kertészetinek. A kutatás és a termelőknek való szaktanácsadás is hiányzik, mert a kutatóállomások − például a bogyós gyümölcsök terén a legjelentősebb fertődi − 10-15 éve nem kap elég támogatást a hatékony működéshez. Az amúgy is kevés munkaerőt pedig a közmunkaprogram tovább csökkenti, ami kifejezetten káros a kertészeti termelésre - sorolja a Debreceni Egyetem docense.
Márpedig így a magyar málnából könnyen „retrogyümölcs” lehet. Ahogy a szederből és a fekete ribizliből is, mert az ezeket termesztők ugyanolyan problémákkal szembesülnek, mint a málnánál.