Részben az ország közjogi berendezkedésének egy szeletéről szóltak az első magyarországi népszavazások 1989-90-ben. A küzdelmek végén eldőlt, hogy a köztársasági elnököt a parlament választja, és ez a mai napig nem változott. Az Origo három részben mutatja be a hazai népszavazások történetét.

1989 óta a hetedik országos népszavazást tartják október 2-án Magyarországon. Ennek apropóján háromrészes sorozatban mutatjuk be a hazai referendumok eddigi történetét. Cikksorozatunk első részében két, a rendszerváltás idején lezajlott választást elemzünk, majd a NATO és az EU-csatlakozási referendumot, míg az utolsó részben két, az ellenzék által kezdeményezett népszavazást.

A Fidesz és az SZDSZ borította az asztalt

1989. szeptember 18-án lezárultak a nemzeti kerekasztal-tárgyalások. A megállapodás szerint még a tavaszi első szabad választások előtt, 1990. január 7-én megtartották volna a közvetlen elnökválasztást. Ezt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elfogadta, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) nem.

A négy kérdés
1. CSAK AZ ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK UTÁN KERÜLJÖN-E SOR A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK MEGVÁLASZTÁSÁRA ?
2. KIVONULJANAK-E A PÁRTSZERVEK A MUNKAHELYEKRŐL ?
3. ELSZÁMOLJON-E AZ MSZMP A TULAJDONÁBAN VAGY A KEZELÉSÉBEN LEVŐ VAGYONRÓL ?
4. FELOSZLASSÁK-E A MUNKÁSŐRSÉGET ?

A két párt ezért nem írta alá a megállapodást. Ennek oka az volt, hogy a közvetlen elnökválasztáson nagy valószínűséggel az akkor rendkívül népszerű Pozsgay Imre államminiszter, a népi baloldalhoz tartozó kommunista politikus győzött volna. A négykérdéses népszavazás ötlete az SZDSZ vezetőitől eredt, ehhez csatlakozott három másik párt (FKGP, Fidesz, Magyarországi Szociáldemokrata Párt). A kérdéseket úgy fogalmazták meg, hogy az azokra adott „igen” válasz a kezdeményezők álláspontját tükrözze.

A választási részvétel az 1989-es népszavazásonForrás: Wikipedia

Bojkottált az MDF

A négy szervezet november 8-án közös felhívást bocsátott ki, amelyben a népszavazáson való részvételre és négy „igen” szavazat leadására kérték a választópolgárokat. „Aki otthon marad, a múltra szavaz!” – lehetett olvasni plakátokon, szórólapokon.

Az MDF, amely az aláírásgyűjtés időszakában a háttérbe húzódott, nem kívánt hozzácsapódni a szemben álló oldalak egyikéhez sem, ezért a bojkottfelhívást választotta. „Nem megyünk el, nem szavazunk” – jelentette be Csengey Dénes. Az emberek többsége így is elment szavazni, viszont nem maradt tekintélyes ellenzéki szervezet, amely az első kérdésre a „nem”-et ajánlotta volna követőinek.

Több mint 40 százalék otthon maradt

A népszavazást 1989. november 26-ára írták ki, ahol mind a négy kérdésben győzött az igen. A szavazáson a választásra jogosult állampolgárok 58,03 százaléka vett részt. Egyébként a magyarországi népszavazások történetében ez volt az eddigi legmagasabb részvételi arány. Ennek oka az volt, hogy hosszú évtizedek után ekkor először választhattak az ország polgárai több alternatíva közül. Másrészt bizonyos szempontból kudarc volt a részvételi arány, mivel a választók több mint 40 százaléka nem élt újonnan megkapott jogával.

A köztársasági elnök megválasztásáról szóló népszavazás területi végeredményeForrás: Wikipédia

A legszorosabb eredmény a köztársasági elnök választásáról szóló kérdésben született. 50,07 százalék döntött úgy, hogy csak a parlamenti választás után válasszák meg az új államfőt. Arról azonban nem döntött a referendum, hogyan válasszák meg a köztársasági elnököt, aminek később még lett jelentősége.

Király Zoltán kezdeményezett

A népszavazás politikai következménye volt, hogy ezzel meghiúsult a tervezett közvetlen köztársaságielnök-választás. Az SZDSZ és a Fidesz jelentősen növelte ismertségét és népszerűségét, ami hozzájárult sikeres tavaszi választási szereplésükhöz.

Mivel az 1989-es referendum nem rendezte el az államfő megválasztásának módját, ezért Király Zoltán független országgyűlési képviselő kezdeményezte, hogy a köztársasági elnök megválasztásának jogát ne az Országgyűlés gyakorolja, hanem közvetlen elnökválasztásra kerüljön sor. Kezdeményezését az MSZP karolta fel.

Részvételi arány az 1990-es népszavazásonForrás: Wikipédia

1990. június 18-án Szekeres Imre 173 000 aláírást adott át Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének. Az Országos Választási Bizottság hamarosan jelezte, hogy 160 000 aláírást hitelesnek fogadott el, így az Országgyűlés napirendjére vette a népszavazás kiírását. Végül július 29-ére írta ki a parlament a referendumot.

Bukás

Az előzetes felmérések alapján a választásra jogosultak 45 százaléka kívánt véleményt nyilvánítani a népszavazáson. Július vége azonban a szabadságolások és a mezőgazdasági szezonmunkák miatt igen kedvezőtlen időpont egy választás megtartására. Bár a népszavazás kampányában felhívták a figyelmet az ideiglenes tartózkodási helyen való voksolás lehetőségére, így is csak a 7,8 millió választópolgár 14 százaléka járult az urnákhoz.

A legtöbben Budapesten (17,4 százalék) és Nógrád megyében szavaztak, Hajdú-Bihar megyében viszont csak 11 százalék voksolt. A kérdésben bár elsöprő többség a közvetlen választásra voksolt, mégis érvénytelen lett a referendum.  

Az 1990-es népszavazás szavazólapjaForrás: Beroesz - Wikimedia Commons

Az érvénytelenül végződött népszavazás semmire sem kötelezte az Országgyűlést. A meghiúsult népszavazási kísérlet után néhány nappal, 1990. augusztus 3-án az Országgyűlés a Magyar Köztársaság elnökévé választotta Göncz Árpádot. Támogatta őt a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja is hangsúlyozván, hogy nem Göncz Árpád személyével, hanem a megválasztásának módjával nem értenek egyet.