A gyerekek előtt gyilkolták meg az anyjukat - a szakember szerint feldolgozható a trauma

Makai Gábor interjú
Makai Gábor interjú
Vágólapra másolva!
Egy primitív, ösztönös működési mód uralkodhatott el azon a férfin, aki a gyanú szerint megölte szeretőjét, annak férjét pedig meglőtte – ezt mondja egy általunk megkérdezett pszichológus. Makai Gábor szerint a férfi a zaklatás utolsó lépéséig eljutott. A gyilkosságot a gyerekek közvetlen közelről nézték végig. A trauma feldolgozása a szakember szerint nem lehetetlen, de sok idő kell hozzá.
Vágólapra másolva!

Néhány hete egy férfi meggyilkolt egy nőt, a férjét pedig közvetlen közelről fejbe lőtte Nyíregyházán. A támadás mögött szerelmi háromszög állhat, a helyiek szerint a későbbi gyilkosával csalta férjét az asszony, aki a gyilkosság előtt kevéssel szakított szeretőjével. Mennyire jellemző, hogy egy szakítás ilyen szélsőséget vált ki valakiből?

Ez egy narcisztikus sérelem annak, akit elutasítanak.

Ez a sérelem, először egy borzalmasan nagy belső feszültséget tud generálni. Általában az adott ember meg nem történtté akarja tenni a konfliktusokat, és szeretné elérni, hogy a volt párja újra vele legyen. Amikor szembesül azzal a ténnyel, hogy a másik fél továbbra is elutasítja, az belső feszültséget szül, ez pedig az esetek egy részében át tud fordulni agresszióvá, ami megrengetheti a pszichét, ez pedig egy idő után azt eredményezi, hogy, „ha te nem lehetsz az enyém, másé se legyél"!

Makai Gábor Fotó: Mudra László - Origo

A csalódás utáni gyilkosság, nyilván egy szélsőséges eset. Melyek az enyhébb megnyilvánulások?

Ez a férfi a zaklatás utolsó lépéséig jutott.

Bár nem ilyen súlyú, de hasonló a bántalmazás, és a szexuális erőszak is.

Ez nem egy hétköznapi eset, egy ilyen tetthez kell egy patológiás személyiség. Egy hétköznapi ember a szakítást elgyászolja, feldolgozza, és az nem indít benne destrukciót. A hétköznapokban a zaklatásnak enyhébb formáit szoktuk látni.

Mondana példákat?

A zaklatás történhet verbálisan, mondjuk telefonon, de írott formában is, e-mail-ben, sms-ben. De lehet személyes is. Ez már szélsőségesebb. Például a – mondjuk így – kidobott fél megvárja volt partnerét a munkahelye előtt. Ez történhet titokban és a nyilvánosság előtt is.

Abba a legtöbbször bele sem gondolunk, hogy az interneten milyen károkat tud okozni egy agresszor.

Nyíregyházán a gyilkos a férj előtt ölte meg volt szeretőjét. Cél lehetett, hogy a harmadik fél előtt történjen az egész?

Sok esetben az elutasítottság érzése mellett ott van az, hogy az adott ember beképzeli magának, hogy ő egy senki. Vannak olyan emberek, akik kifejezetten akarják, hogy ne nézzék senkinek őket, hogy a harmadik fél tudjon róla. A nyíregyházi esetben én kevésbé érzem azt, hogy a gyilkos meg akarta mutatni, hogy ő létezik, van. Inkább

egy primitív, ösztönös működési mód uralkodhatott el rajta, amikor fogta a fegyvert és ölt.

Inkább egy ösztönszerű impulzuskontrol zavarra utaló jel ez, egy súlyos személyiségzavarnak az egyik tünete. Valószínűleg sem a gondolatait, sem az érzelmeit nem tudta irányítani. Keszekusza, illogikus következtetéseket vonhatott le, aminek a motorja az agresszió.

Volt olyan páciense, aki egy ilyen szerelmi háromszögben élt?

Voltak és vannak is. Az esetek többségének, amik hozzám elérnek, jóval enyhébb formái vannak.

Egy női páciensem például éveken keresztül élt egy kapcsolatban, amit rendszeresen szakított meg. Ezt a fiatal nő megunta, aztán véglegesen szakított párjával. A férfi azonban nem tudta elviselni azt, hogy mellékvágányra tették.

Fotó: Mudra László - Origo

Mit javasolt a páciensének?

Azt kellett megértetni vele, hogy ne érezzen bűntudatot, és ne érezze azt, hogy ő a rossz, a gonosz, aki fájdalmat okoz a másiknak, és azt, hogy nem kell visszafogadni a másikat. Pengeélen táncolt, mert benne volt egy függőségi vágy, azt érezte, hogy csak a férfi mellett tudja megélni magát pozitívan.

Volt egy olyan érzése, hogy biztosan ő rontott el valamit, és meg kellett értenie, hogy van élet a férfi nélkül is.

Látta szenvedni a férfit, és biztos volt benne, hogy ő is elrontott dolgokat a kapcsolatban. A személyiség működésére kellett rámutatnom, és arra, hogy nem szabad benne maradni egy kapcsolatban félelemből.

A nyíregyházi gyilkosság a gyerekek előtt történt. Feldolgozható ez a trauma a gyerekeknek?

Egy hasonló trauma mindenkiből más, és más érzelmi reakciót vált ki. Nincs ez másként a gyereknél sem. Szakemberként azt mondom, hogy

a trauma feldolgozható, még ha ez a sokk, elsőre feldolgozhatatlannak tűnik is.

Keresztülmennek a gyerekek a trauma feldolgozási fázisain, az első biztosan az érzelmi sokk, a zűrzavar, a bűntudat megélése. Minél kisebb a gyerek, annál nehezebben feldolgozható egy hasonló eset.

Ha nem történik meg a feldolgozás – és itt a hangsúly az azonnali segítségen van – az később komoly személyiségtorzulást okozhat.

Ilyenkor mindig kötelező a pszichoterapeuta jelenléte, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy ezt a gyerek feldolgozta. A bezártság teheti ugyanis a legrosszabbat.

El kell kerülni, hogy elfojtsa az emlékeket, érzéseket.

Az ugyanis egy védekezési reakció. Ez egy kicsi gyereknél is pontosan így működik, megpróbál kiiktatni minden olyan dolgot, ami benne feszültséget kelt. A segítség pedig ezekben az esetekben abban áll, abban kell, hogy a szakember segítsen, hogy ne izolálódjon, és ne ringassák a hozzátartozók magukat abban a hitben, hogy a gyerek rendben van, mert nincs ennek ellenkezőjére utaló jel. A trauma-feldolgozás egy folyamat és nagyon hosszú ideig tart. Vannak olyan tényezők, amik befolyásolják annak sikerességét.

Az, hogy az egész előttük történt, illetve, hogy az édesanyjukat vesztették el, mind olyan dolgok, amik nehezítik az egészet feldolgozni.

Ennek ellenére én optimista vagyok. Nagyon fontos, hogy a család részéről milyen támogatást kapnak a gyerekek, milyen érzelmi kötelékekbe támaszkodhatnak.

Fotó: Mudra László - Origo

Az, hogy a gyerekek - információink szerint -, ismerték a gyilkossággal gyanúsított férfit, nehezíti a terápiát?

Adott esetben a gyilkossal - akár ilyen-olyan - érzelmi kötelék is állhatott köztük. Ez egy plusz zűrzavart, értetlenséget szülhet, hogy hogy lehet, hogy én bízok valakiben és az ilyen agresszív módon viselkedik.

Úgy kell tudniuk tovább fejlődni, hogy az a trauma, amit megéltek, az integrálódjon az élettörténetükben. Fontos az emlékezés, az emlékek körüli fantáziáknak a feltárása. Nem szabad, hogy ezt az egészet meg nem történtté tegyék, hogy az egész lebegjen fölöttük egy lufiként, ami nyomasztó erővel hat rájuk. Ha megtörténik a felidézés, feldolgozás, akkor csökkeni fog a traumatikus emlékek nyomasztó ereje, és nem fogja uralni mindennapjaikat. Ha nem kapnak megfelelő szakmai segítséget, akár ők maguk is agresszívé válhatnak.

Ha a családjukkal képesek kialakítani egy olyan kapcsolatot, ami után mernek majd kötődni, akkor azt gondolom, hogy kicsi az esélye, hogy azt a fajta védekezési manővert használják, ami miatt agresszorrá válhatnak.

Azok az emberek, akik áldozatból agresszorrá válnak, nem adaptív módon dolgozták fel az általuk átélt történéseket.