Így alakulhat át a Gellérthegy

2016.11.25. 09:34

Nemrég zárult le az állami ötletpályázat, amelyre bárki beküldhette elképzelését arról, milyennek szeretné látni a Gellérthegyet. Hogy teljességében eredeti pályamű nem született, arról nem a pályázók tehetnek, ugyanis a XIX. század közepe óta talán egyetlen magyarországi helyszínről sem készült annyi megvalósítatlan terv, mint a Gellérthegyről. Valamennyi pályaműben visszaköszön ezek közül valamelyik.

A Miniszterelnökség által júliusban kiírt ötletpályázatra 68 beadvány érkezett, és végül 14-et ítélt a bírálóbizottság megvételre érdemesnek. Szinte

az összes pályamű elsősorban kilátóként képzeli el a Citadellát,

amelyben kialakítanának egy múzeumot vagy látogatóközpontot, esetleg egy szállodát is az ezekhez kapcsolódó vendéglátóhelyekkel. Szinte valamennyi megvásárolt pályázat kötöttpályás közlekedési eszközzel tenné megközelíthetővé a Citadellát, és erősítené a sportolási, pihenési lehetőségeket a zöld környezetben. (A pályaműveket sorszám szerint itt tekintheti meg.)

Nemzeti panteon

A bírálóbizottság által a három legjobbnak ítélt pályamű közül a 40-es sorszámú indul ki a legrégibb hagyományból,

nevezetesen Széchenyi István „nemzeti panteon” ötletéből.

A legnagyobb magyar először 1841-ben vetette fel, hogy valahol a budai hegyekben kellene építeni egy nemzeti sírkertet, majd két évvel később jelentette meg ötletét „Üdvlelde” címmel, amelyben már a Gellérthegyet találta alkalmas helyszínnek. Fő mintaképe a londoni Westminster, majd a regensburgi Walhalla, az antik görög templomépületet idéző panteon volt. Ez utóbbit 1842-ben avatták föl, és a germán uralkodók és szellemi nagyságok mellszobrait állították ki.

A 40-es számú pályamű Palotai Tamás, Varga-Ötvös Béla, Kotsis István, Gőczey András, Csuport Györgyné és Éltető Zsófia terve. Jellegzetessége a Citadella épülete felett átívelő „fényhíd”, amely remek kilátópont lenne.Forrás: gellerthegypalyazat.hu

Ám az 1848–49-es szabadságharc leverése után éppen a Gellérthegyre építtette föl Haynau, Magyarország osztrák katonai parancsnoka a Citadella erődjét, amely tulajdonképpen a magyar főváros kedvét volt hivatva elvenni az újabb lázadásoktól. Az 1867-es kiegyezés után az erőd egy szálka – vagy inkább gerenda – maradt a pest-budaiak szemében, de lebontásához sosem volt elég pénz vagy elég erős elhatározás, csak képletesen bontották meg a falait. (Mígnem a második világháborúban súlyosan megrongálódott, és az 1960-as évek elején újították föl mai formájában.)

1871-ben azonban Széchenyi fia, Ödön gróf már serényen dolgozott a nemzeti panteon tervének felélesztésén a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tagjaként. Ugyanebben az évben országos tervpályázatot is kiírtak – és

ezzel tulajdonképpen kezdetét vette az a tervdömping, amely a 20. század elejéig tartott.

A nemzeti sírkertnek az 1870-es évektől – Batthyány Lajos, „a legdrágább halott” újratemetésétől – azonban egyre inkább a Kerepesi, a mai Fiumei úti temető számított, másfelől a panteon gondolata kezdett összekapcsolódni az ezredéves kiállítás tervével, amely 1896-ra a Városligetben valósult meg. Bár 1893-ban a képviselőház is elvetette, hogy nemzeti panteon épüljön a Gellérthegyen, miután 1894-ben a Citadella a székesfőváros tulajdonába került, és a millenniumi kiállítás is lezajlott, újabb tervpályázatot írt ki a mérnökegylet, de azzal a feltétellel, hogy az erőd falait fel kell használni az új épülethez. Ebből sem lett semmi, ahogy az 1871-es pályázat után is csak annyi történt, hogy 30 ezer fával ültették be a hegyet a kipusztult szőlőültetvények helyett.

Régi tervek a Gellérthegyről (galéria)Forrás: --

A 40-es számú pályamű tehát a nemzeti panteon ötletét élesztené fel már sokadszorra, de korszerű formában, és az „emlékkert” fogalomkörébe bevonva az őshonos növényvilágot, a tájépítészeti környezetet is. Ugyanis nemcsak a Citadella épületében alakítana ki oszlopcsarnokot a nagy magyaroknak, hanem a Gellérthegy természetes növénytársulásait is helyreállítaná, és a táj történetével – beleértve a hegyen a filoxérajárvány előtt őshonos budai szőlőt és művelését – sétaösvényeken ismertetné meg az érdeklődőket.

A Citadella épületébe, a keleti, Duna felőli rondellához visszaköltöztetné a csillagdát is, hiszen 1813-tól a szabadságharcig a szőlőkertek között az Uraniae csillagvizsgáló állt a hegy tetején (többekkel közösen Pollack Mihály tervezte), ennek a helyére épült a Citadella 1850-től. A pályamű egyébként is az idő csillagászati, szakrális és történeti forgalma köré szervezné a Citadella falai közé tervezett kiállítótereket, utalva egyrészt a pogány kori asztrológiára, illetve például a Szent Korona csillagászati és naptári összefüggéseire. A legmerészebb elképzelés mégis az, hogy

a Szabadság-szoborból egy grandiózus napórát alakítanának ki:

a két posztamens árnyéka az erőd falán mérné az időt egész évben.

A nemzeti panteonra egy másik változat a 48-as számú pályamű. Ez egy felül nyitott, a túlparti Bálna épületéhez hasonlatos, rácsos szerkezetű szarkofág alá temetné a Citadella rossz emlékű épületét, kertté átépítve az udvarát. A fellegvárból (nyugati torony) alakítaná ki a Magyar Királyok Csarnokát, ahol a magyar uralkodók szimbolikus szarkofágjait helyeznék el, felső szintje pedig kilátóbástyaként működne. A Szabadság-szobor mögé egy hatalmas napkorongot helyezne, amely éjjel holdként világítana.

A 48-as pályamű Viszlai József, Juhász-Nagy Balázs, Viszlai Anita és Halászné Ráczkevi Anna terve. A történelmi szarkofág előtt a Szabadság-szobor a nap és a hold korongjávalForrás: gellerthegypalyazat.hu

Ebben az utóbbi ötletben is visszaköszön egy régebbi, 1893-as terv, amelyet egy életbiztosítási társaság német főfelügyelője küldött el a kereskedelmi minisztériumnak a millennium közeledtével. Willheim Adolf az athéni Akropoliszhoz hasonló épületet álmodott  – amelyet a lebontott Citadella köveiből épített volna meg – a Gellérthegy tetejére, elé pedig egy monumentális Hungária-szobrot. A nőalak kezében lévő fáklya, illetve a diadémja villanyfényt árasztott volna éjszaka a hidakra és a műemlékekre, sőt Willheim főfelügyelő azt sem tartotta túlzásnak, hogy elvilágítson egészen a Városligetig.

A Szabadság-szobor
Ekkor persze a Szabadság-szobornak még híre-hamva sem volt a Citadella előtt. 1947-re épült fel mint felszabadulási emlékmű, de a pálmaágat tartó Szabadság-szobor alatt a gépfegyveres szovjet katona bronzszobra csak a rossz emlékű Citadella épületéhez illett. A rendszerváltozás után, 1992-ben el is vitték a Gellérthegyről a Szoborparkba, de a nőalak végül is maradt, hiszen Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása akarva-akaratlanul is a magyar főváros jelképévé vált. (Jelenleg például központi eleme a 2024-es budapesti olimpiapályázat logójának.)

Panorámateraszok és medencék

A mostani pályaművek mindegyike vagy rész- vagy központi elemként tartalmazza a kilátóterületek bővítését. A két legeredetibb ötlet közül az egyik (a 29-es számú)

a Cidadella falaihoz kívülről emelkedő lépcsősort építene, akár egy piramis oldalai,

ezeken ücsörögve szemlélhetnék a járókelők a fővárosi panorámát. Az erőd belsejét pedig egyszerűen feltöltenék földdel, és füvesítenék, mintha az egész csak a hegy csúcsa lenne.

Dr. Lőke Ferenc terve a 29-es számú pályamű, amely piramisszerű lépcsősort építene a Citadella falaihoz, és onnan lehetne bámészkodniForrás: gellerthegypalyazat.hu

A másik érdekes ötlet (a 39-es számú pályamű) viszont az udvar tetejére, az erődfal magasságában stégépítményből és medencékből álló strandszerűséget építene, ahonnan akár lubickolva is lehetne gyönyörködni a fővárosban, télen pedig korcsolyára váltható a fürdőruha.

A 39-es pályamű a CÉH Zrt. terve. Ők medencéket képzeltek el a Citadella tetejéreForrás: gellerthegypalyazat.hu

A medencék, szökőkutak és vízesések sem ritkák a Gellérthegy korábbi ötletterveiben. A leggrandiózusabb talán e tekintetben Kolbenheyer Gyula és Straub Sándor 1893-as millenniumi kiállításterve. A Citadella helyére három kupolás csarnokból álló épületet terveztek, amely mögött egy nagy víztározót hoztak volna létre a Duna vizét felszivattyúzva a hegyre. A tározóból hatalmas vízesés zuhogott volna több ágra szakadva egészen a hegy lábáig. A látványosság „fő része” a vízesés éjszakai megvilágítása – írta a Vasárnapi Újságban az elektrotechnikus Straub. Novák Ferenc és Palóczy Antal is készített egy hasonló millenniumi tervet, amelyen a központi panteonépülettől egy mesterséges folyam indul a hegyoldalban, és nagyjából ott, ahol ma a Szent Gellért-szobor alatti vízesés van, hatalmas zuhatagban végződik.

Alpár Ignác szintén készített egy átépítési tervet a Citadelláról már 1925-ben, ugyanis a Budapesten rendezendő Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus helyszínéül szánták a Gellérthegyet. A szállóvá és konferenciaközponttá alakított épülethez stílszerűen tartozott volna egy fürdőmedence is. Ez az elképzelés sem valósult meg, de szintén visszaköszön a mostani pályamunkákban. Egyfelől a már említett 40-es pályamű is egy fürdőt képzel el a hotellé alakított fellegvár földszintjére, ám a 14-es pályamű már teljes egészében az egykori fürdőügyi kongresszus jegyében készült.

A hegyben, a Citadella alatt alakítaná ki az 1937-ben a Gellért-fürdőben alapított Nemzetközi Fürdőszövetség épületkomplexumát,

amelynek kijárati alagútja az Erzsébet és a Szabadság híd közti rakparton lenne. A Rudas fürdő mögött pedig egy másik alagút vezetne be a hegy mélyén lévő ivóbarlanghoz, ahol hét kútból folyna a forrásvíz. A fürdőszövetség épületéből és az ivóbarlangból is lifteken lehetne feljutni a Citadellába, illetve a Citadella sétány mellé.

Majoros Ádám készítette a 14-es pályaművet, amely a Citadella alá egy fürdőközpontot és egy ivóbarlangot képzelt el.Forrás: gellerthegypalyazat.hu

Sikló, lanovka, hullámvasút

A Citadella megközelítésének kérdése külön hangsúlyt kapott mind a pályázati kiírásban, mind a pályaművekben – akárcsak a régmúlt terveiben. Az, hogy a Gellérthegyre is járjon sikló, hamar felmerült a 19. század végén az 1870-ben átadott budavári sikló sikerén felbuzdulva. A fentebb már említett Novák Ferenc a század végén egy gőzzel és egy vízsúllyal működő járművet is tervezett a Gellérthegyre szánt nemzeti panteon megközelítésére. Előbbi „sodronypályás fogaskerekű” a Rudas fürdőtől kapaszkodott volna föl egy kilátó- és világítótoronyhoz, és lett volna egy köztes megállója is. A terv annyira kiforrott volt, hogy még a tériszonyos utasokra is gondolt pár ablak nélküli kocsi forgalomba állításával.

Ettől kezdve minden valamirevaló tervben szerepelt a sikló is

– legfeljebb a nyomvonala változott – egészen napjainkig: 2005-ben például létrehoztak a Rác fürdő felújítása kapcsán egy kft.-t a sikló megvalósítására, amelyben a fővárosnak is lett érdekeltsége a magánberuházón kívül. A sikló a Hegyalja út alatti aluljáróból indult volna a Rác fürdőtől. Állítólag három évvel ezelőtt meg is kapta az engedélyeket a négymilliárd forintosra becsült beruházás, ám ezúttal sem tűnik úgy, hogy lesz belőle valami.

A 43-as pályamű Hubayné dr. Horváth Nóra, Módosné Bugyi Ildikó, Jákli Eszter, Kovács András, Kovács Dóra, Fentősi Eszter, Hódos Katinka, Major Ivett, Nagy Fanni, Németh Annamária, Tóth Bettina és Vida Sára terve, és a „Budapest zöld szeme” címet viseli.Forrás: gellerthegypalyazat.hu

Talán éppen ezért a három legjobbnak választott pályamű közül a 43-as számú már nem is ezzel számol, hanem egy hullámvasút ötletét veti fel. A Várhegy alja és a Gellérthegy között közlekedne, és lenne egy köztes állomása a Naphegyen. Ezen a távon 7-9 pillérre támaszkodna a vasúti szerkezet, közöttük sétányok is lehetnének, így a sínek nem választanák szét a teret, mint egy siklópálya. Ez a terv – amely egyébként elsősorban a Citadella környezetére, a sétányokra, kilátópontokra, játszóterekre és parkokra koncentrál – a Gellért-hegy másik oldalán való lejutásra is ajánl egy egészen egyedi módot.

A Szabadság-szobortól egy többszintes csúszdarendszeren lehetne lejutni a Gellért térre.

A legjobbnak ítélt pályaművek közül a harmadik (15-ös számú) pedig lanovkában, amolyan libegőben gondolkodik sikló helyett, és a felújított Várkert bazártól járna a Citadelláig. Kabinos felvonó építése már az 1930-as években felmerült, de az a Duna fölött ívelt volna át a budai Várhoz a pesti Vigadótól. Pár éve ezt az ötletet elevenítette föl Zoboki Gábor építészirodája, csak épp a libegő a Gellérthegyet kötné össze a pesti Belgrád rakparttal.

Boda István és Iszak Bálint terve 15-ös számmal a három legjobb között van. Egyedisége, hogy a Citadella Szabadság-szobor mögötti rondellájában egy fedett színpadú szabadtéri színpadot alakítana ki.Forrás: gellerthegypalyazat.hu

A 40-es pályamű is merésznek tűnő ötlettel áll elő:

a Gellért, a Rudas és a Rác fürdő között egy föld alatti barlangvasút járna.

Persze ilyen ötlet is volt már. A vízesések kapcsán már említett Kolbenheyer–Straub-féle millenniumi tervben a Gellérthegy mélyén lévő három (só-, szén- és fém-) bányászati kiállítást kötötte volna össze egy kisvasút.

Egyébként a mostani tervek között egy gyalogos-, illetve kerékpároshíd is felbukkan a Naphegy és a Gellérthegy között, a Hegyalja út felett, kiegészítve a kötöttpályás közlekedést. A 38-as számú pályamű pedig egy

olyan liftet ajánl a Gellérthegy belsejébe, amilyen Grazban a Schlossbergre viszi a járókelőket.

Ez a terv abból a szempontból is érdekes, hogy a Citadella udvarában kétszintes parkolóházat alakítana ki: a földszinten parkolhatnának a turistabuszok, amelyek megfordulását két fordítókorong is segítené, az emeleten pedig a személyautók, míg az erőd teteje a falak magasában egy hatalmas panorámatér lenne, ahová a lift érkezne.

A 38-as sorszámú pályamű Máté Tamás és Vass-Eysen Áron terve. A kilátóteret a Citadella falai fölé emelték, és a burkolatot híres magyar találmányok sziluettje díszíti. (Ez utóbbihoz is volt már hasonló ötlet, ugyanis Willheim Adolf 1893-as tervében a Citadella helyére épült Akropoliszban nemcsak a nagy magyarok szobrai, hanem az ipari nevezetességek képei is helyet kaptak volna.)Forrás: gellerthegypalyazat.hu

Átfogó terv egyelőre nincs

A beérkezett pályaművek színvonala magas volt, azonban olyan átfogó tervek nem születtek, melyeket a bírálóbizottság első, második vagy harmadik díjban részesített volna, de három tervet kiemelt áron, 3-3 millió forintért vásárolt meg, míg tizenegy pályaművet egyenként egymillióért –mondta a bizottság társelnöke, Füleky Zsolt az Origónak. A Miniszterelnökség építészeti helyettes államtitkára szerint

a megvásárolt tervek elsősorban hasznosítható részmegoldásokat tartalmaznak.

A kiemelt három terv abban mindenképpen a többi fölé emelkedik, hogy a Citadella hasznosítása mellett az egész Gellérthegy tájépítészetére koncentrál, megőrizve a világörökségi helyszín szellemét. Az államtitkár azt mondta, hogy a Gellérthegy távlati fejlesztésében a zöldfelületek és a természetvédelmi szempontok hangsúlyosabb szerepet kapnak majd az építészeti kérdéseknél.

Eddig alig valósult meg valami a tengernyi tervből
Az elmúlt lassan két évszázad alatt készült dicső tervekből alig valósult meg valami a Gellérthegyen. Az utolsó nagyobb átalakítást a századfordulón, az Erzsébet híd 1902-es megépülése után végezték: rendezték a rakpartot a hegy lábánál, 1904-ben állították fel itt a Szent Gellért-szobrot, és 1905-ben épült ki a díszkerítés. Utoljára 1967-ben történt nagyobb építészeti beruházás, a Jubileumi park kialakítása.

Ez a bárki számára nyitott ötletpályázat csak a legelső lépés volt, ezt követi a szakmai ötletpályázat, amelyen már csak építészek terveit várják majd, és utána kezdődik az átfogó koncepció kidolgozása. Vagyis a megvalósítás még olyan hosszú folyamat, hogy egyelőre költségkalkulációról és határidőkről sem érdemes beszélni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK