Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Újabb civil mozgalom jelentkezett a 2018-as parlamenti választásra, és széles körű ismertségük érdekében aláírásokat is gyűjtenek azért, hogy népszavazás döntsön a budapesti olimpia megrendezéséről. A Momentum Mozgalom Budapesten kezdett akcióba, és már annyit mindenképpen sikerült elérniük, hogy a baloldalon és a liberális táboron belül valamilyen szinten viszonyítási ponttá váltak.
A mozgalom nem sokkal az aláírásgyűjtés megkezdése után már jelezte, hogy 2018-ban mindenképpen önállóan indulnak, és
nem kötnek választási szövetséget egyetlen párttal sem.
A szervezet részéről ez a megszólalás mindenképpen furcsa volt, mivel azoktól az erőktől kérnek segítséget az aláírások összegyűjtéséhez, akikkel szemben politizálni akarnak a jövő évi választásokon. Bár a Momentum még csak a kezdeti időszakában van a fejlődésének, érdemes megnézni, mire jutottak a különféle kormányellenes szerveződések 2010 óta.
A Fidesz–KDNP hét évvel ezelőtti kétharmados győzelme után az első jelentős szerveződés az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért volt. A Facebook-csoportból kinövő mozgalom a médiatörvény módosítása ellen emelte fel a szavát. Az első jelentősebb tüntetést 2011. március 15-én tartotta, és körülbelül 15 ezren vettek részt a demonstráción.
Az eredeti témájának lassanként hátat fordított a Milla,
és a kormány teljes tevékenységének a kritikájával folytatta.
Éppen ekkortól kezdve került egyre jobban szembe a parlamentben lévő baloldali pártokkal. Ezzel párhuzamosan pedig megkezdődött a kiüresedés is a mozgalmon belül. Ennek egyik csúcspontja az úgynevezett alternatív köztársaságielnök-választás volt. Azonban egyetlen komolyan vehető embert sem sikerült megnyerniük maguknak, így végül meglehetősen vitatott körülmények között a magát Dopemannek hívó Pityinger Lászlót választották meg.
Ezt követően a mozgalom vezetői egyre közelebb kerültek a pártpolitikához, aminek a betetőzése a 2012. október 23-ai tüntetésük volt, amikor Bajnai Gordon bejelentette, hogy ringbe száll a 2014-es országgyűlési választáson. A volt miniszterelnök azonban nem tudta megfordítani az országos trendeket, így később el kellett fogadnia, hogy Mesterházy Attila legyen a közös baloldali miniszterelnök-jelölt. A Milla a pártpolitikai csatározások hónapjai alatt
fokozatosan eljelentéktelenedett,
és többé nem tudott jelentős tömegeket megmozgatni.
A Millával egy időben futott a Kónya Péter és Árok Kornél vezette Magyar Szolidaritás Mozgalom is. A szereveződés a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes nyugdíjának a megszüntetése ellen emelte föl a szavát. Kezdetben még arra is képesek voltak, hogy a Kossuth tér és az Alkotmány utca jelentős részét meg tudják tölteni. A Szolidaritás azt követően vesztette el az utcai támogatottságát, miután beszálltak a baloldali pártok közötti egyeztetésekbe.
Mára Kónya Péter teljesen egyedül maradt,
és nagy meglepetés lenne, ha 2018-ban ismét parlamenti mandátumot szerezne.
2012 decemberében a felsőoktatási hallgatók szerveztek nagyon gyorsan ellenállást a kormány azon terve ellen, hogy jelentősen csökkentsék az államilag támogatott férőhelyeket. A hallgatók a hideg idő ellenére képesek voltak jelentős tömeget megmozgatni. A kabinet később visszavonta a keretszámokra vonatkozó terveit. A hallgatói mozgalom ezt követően lendületét vesztette, de több tagja a 2014-es kampányban besegített a baloldali pártoknak.
A második Orbán-kormány időszaka alatt indult civil mozgalmak egészen addig voltak sikeresek, amíg nem kerültek a pártpolitika erőterébe. Amint megkezdték a közeledést valamelyik parlamenti erőhöz, rögtön elveszítették a társadalmi támogatottságukat. Ezzel párhuzamosan pedig a parlamenti erők sok esetben mindent megtettek azért, hogy ezeket az utcai mozgalmakat partvonalon kívülre szorítsák, mivel sok esetben az ő pozíciójukat is veszélyeztették.
A 2014-es választások során a korábban ezreket megmozgató civil mozgalmak nem vettek részt a kampányban. Korábban a baloldali pártok abban bíztak, hogy sikerül a civilek egy részét maguk mellé állítani, és velük együtt azt a több ezer embert is, akik korábban részt vettek a gyűléseiken. Ezzel szemben ezek a mozgalmak
semmilyen plusz szavazatot nem hoztak a baloldalnak.
Ennek is volt köszönhető, hogy mind a parlamenti, mind az európai parlamenti, mind az önkormányzati választást nagy arányban elvesztették.
A romjaiban lévő baloldali-liberális civil világot 2014 októberében a nem jól előkészített kormányzati intézkedések rántották ki a holtpontról. Az internetadó bevezetése 2010 óta a legnagyobb méretű tüntetéseket váltotta ki. A felháborodást látva a kormány visszavonta az adó ötletét. Ennek ellenére a tüntetések, bár kisebb méretekben, de egészen 2015 tavaszáig folytatódtak. A létrejött civil mozgalmak legfőképpen a vélt kormányzati korrupciót bírálták, amihez
kapóra jött az amerikai kitiltási botrány is.
Egyébként máig nem tudjuk, hogy kiket és miért tiltottak ki, ezt ugyanis az Egyesült Államok nem közölte.
A mozgalmak egészen 2015. március 15-ig fenn tudták tartani az érdeklődést, azonban azt követően meglehetősen gyorsan háttérbe szorultak. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a civilek nemzeti ünnepen meghirdetett népszavazási kezdeményezése élesen szembe ment a parlamentben ülő baloldali pártok érdekével. Bár mind az MSZP, mind a DK jelezte, hogy segít az aláírásgyűjtésben, végül csupán pár ezer érvényes szignóval tudtak szolgálni.
A civil mozgalmak következő fellángolása 2016 elején volt, amikor a Tanítanék Mozgalom az oktatási rendszert vette a célkeresztjébe. A magukat pártoktól függetlennek kikiáltó erőknek kétszer is sikerült a Kossuth térre körülbelül 20–25 ezer embert kivinniük. A kormányzati reakciók azonban idővel kihúzták a talajt a Tanítanék Mozgalom alól, amely
2016 nyarára a tömegtámogatást is elveszítette maga mögül.
Szintén egyfajta civil mozgalomként kezdte a működését a Kétfarkú Kutya Párt. A magát viccpártként definiáló alakulat a migrációs válság kitörését követően tett szert országos ismertségre, mivel megpróbáltak viccet csinálni a kormányzati hirdetésekből. Az alakulat a tavalyi népszavazáson az érvénytelen szavazat leadására buzdított, és sikerült is több mint hatszázaléknyi ilyen voksot előállítaniuk. A párt mostanra a mérhető kategóriában van, hónapról hónapra egy-két százalékon mérik őket.
A civil mozgalmak egyik nagy hátránya volt az elmúlt években, hogy alapvetően Budapesthez kötődtek. Vidéki szervezetet nem tudtak kiépíteni maguk mögött, így teljesen várható volt, hogy amint az érdeklődés csökken irántuk, azzal a lendülettel a politikai perifériára szorulnak. A mozgalmak azért sem tudtak sok esetben országos jelentőségre szert tenni, mert
általában csak egy ügy mellett álltak ki,
és miután az lekerült a napirendről, a civil szervezet tevékenysége is kiüresedett.
Az elmúlt évek mozgalmainak másik fő jellemzője volt, hogy a vezetők között alakult ki ellentét. Jó példa erre a Tanítanák Mozgalmon belül a kvótanépszavazás kapcsán kirobbant vita, amely végül Pukli István távozásához vezetett. Jelentős ellentéteket szült az MSZP-hez és a DK-hoz való viszonyulás a Millában is, de a Szolidaritást is szétfeszítette a parlamenti erőkhöz való viszony. A civilek egészen addig hitelesnek tűntek, amíg nem kerültek a pártpolitika közelébe, de amint elkezdték az együttműködést a parlamentben ülő ellenzékkel, a tömegek rögtön kihátráltak mögülük.
A civil szervezetek és mozgalmak legnagyobb ellensége az elmúlt években azonban nem a kormány volt, hanem leginkább a baloldali parlamenti pártok. Ennek oka, hogy a feltörő mozgalmak sok esetben a Fidesz kritikája mellett
a parlamentben lévő ellenzéket is pellengére állították,
és az ő leváltásukat is szorgalmazták. Mind az MSZP, mind a DK általában szóban támogatta ezeket a civileket, de amint úgy érezték, hogy az ő pozíciójukat is veszélyeztetnék, mindent elkövettek, hogy kiszorítsák őket a politikai arénából.
