Meglepően nézne ki a parlament, ha most választanánk

2017.02.06. 20:55

Bőven kétharmad fölötti mandátumaránnyal bírna a Fidesz–KDNP a parlamentben a januári összevont közvélemény-kutatási eredmények alapján. Abban az esetben, ha a baloldali ellenzéki pártok külön indulnak, még nagyobb lehet a kormánypárti fölény.

A 2017. januári felmérések alapján elsöprő többséget szerezne a Fidesz–KDNP az Országgyűlésben – derült ki az Origo által készített mandátumbecslésből. E havi becslésünkhöz négy intézet (a Nézőpont Intézet, az ZRI Závecz, a Publicus Intézet és a Tárki) számait használtuk föl. A mandátumszámok meghatározásához a feltételezett listás eredményeket vettük figyelembe. A kormánypártokról egyébként legutóbb 2006 júniusában jelent meg olyan kutatás, amely szerint a második helyen álltak. 

Nagyon le van maradva a baloldal

A négy intézetnél a biztos szavazók körében a Fidesz–KDNP összevont támogatottsága 49 százalék volt. A második helyen a Jobbik állt 18 százalékkal, a harmadik helyen az MSZP végzett 16 százalékkal. A Demokratikus Koalíció 6,75, az LMP 4,5, az Együtt 1,75, míg a Párbeszéd 0,5 százalékot ért volna el. A becslésünket úgy készítettük el, hogy a baloldali pártok (MSZP, DK, Együtt, Párbeszéd) eredményeit összeadtuk (25 százalék). 

A jelenlegi támogatottságuk alapján nem valószínű, hogy a kis baloldali pártok a 2018-as választásnak külön-külön futnának neki, bár az Együtt 2016 szeptemberében jelezte külön listaállítási szándékát, a Liberálisokat pedig kizárták a baloldali együttműködési tárgyalásokból. A külön indulás egyébként szinte biztos politikai öngyilkosság lenne a fenti pártok részéről, mivel a mostani népszerűségük alapján semmi esélyük sem lenne arra, hogy legalább egy választókerületet is megnyerjenek, vagy elérjék az ötszázalékos bejutási küszöböt. 

2017 januárjában is nagy fölénnyel vezetett a FideszFotó: Szabó Gábor - Origo

Kétharmad fölött 

Mindezek alapján a Fidesz–KDNP 138, a közös baloldal 36, a Jobbik 25 mandátumot szerezne az új parlamentben. A baloldal összesen egy egyéni körzetet nyerne meg: a XIII. kerület egy részét lefedő választókerületet. Az eredmények ugyanakkor csalókák, mert  Budapesten és a nagyvárosokban több választókerületben csak pár százalékpontnyi különbség lenne a nagy pártok között a becslés szerint. Ilyen kis különbségnél pedig lehetetlen megjósolni, hogy éles helyzetben mi lenne a végkimenetel. Nagyon szoros verseny lenne például a szegedi, a két miskolci, a két pécsi, a pesterzsébeti, a csepeli-soroksári, az újpesti-angyalföldi, a zuglói és az óbudai-békásmegyeri választókerületben. 

Az egyéni választókerületek várható nyertesei a 2017. januári felmérések alapjánForrás: Origo

A 2018-as választáshoz közeledve érdemes a közvélemény-kutatók eredményeit összehasonlítani a korábbi évek adataival is. Adja magát, hogy a mostani számokat összehasonlítsuk a négy évvel ezelőtti adatokkal. Megkönnyíti az elemzést, hogy akkor is az Orbán-kormány vezette az országot, és ugyanazok a pártok voltak a politikai arénában, mint napjainkban. Elemzésünkben azonban most még korábbra is visszatekintünk, hogy jobban lássuk a tendenciákat az országgyűlési voksolás előtt. 

Négy éve döntetlen volt

2013 januárjában a Századvég, a Tárki, a Medián, az Ipsos és a Nézőpont Intézet átlaga alapján a Fidesz–KDNP a biztos szavazók körében 42,8, az MSZP 27,4, a Jobbik 15,2, az Együtt 2014 8, az LMP 5, a DK pedig 1,75 százalékon állt. Jól látszik, hogy akkor az MSZP-nek, az Együtt 2014-nek és a DK-nak együttesen 37,15 százalékpontos támogatottsága volt, ami 12 százalékponttal több, mint a baloldal napjainkban látható népszerűsége. Ha ehhez még hozzáadjuk az LMP 5 százalékát, akkor több mint 42 százalékot kapunk, ami 

gyakorlatilag megegyezett a Fidesz akkori támogatottságával. 

A 2005-ös helyzetet még meg tudta fordítani a baloldal

A nyolc évvel ezelőtti adatokkal nem érdemes sokat foglalkozni, mivel akkor a Fidesz–KDNP már akkora előnnyel rendelkezett az MSZP-vel szemben, amit nem lehetett ledolgozni 2010 tavaszáig. Ezzel szemben sokkal érdekesebb, hogyan álltak a pártok 2005 januárjában. Tizenkét évvel ezelőtt a Tárki adatai szerint a Fidesz 47, az MSZP 39, az SZDSZ pedig 6 százalékot ért volna el a biztos szavazók körében. Akkor tehát a baloldal együttesen 45 százalékon állt. 2006 tavaszán végül a minimális hátrányukat sikerült ledolgozni az akkori kormánypártoknak, és megnyerni a választást. 

Gyurcsány Ferenc tudott fordítani a 2005-ös kedvezőtlen tendenciánForrás: MTI/Soós Lajos

2001 januárjában, még az első Orbán-kormány időszakában a Szonda Ipsos a biztos szavazók között az MSZP-nek 45, a Fidesznek 33, az SZDSZ-nek 7, míg az MDF-nek 5 százalékot mért. Ha tehát akkor rendezték volna a választásokat a baloldali ellenzék nagyon simán megverte volna a jobbközép pártokat, és könnyedén abszolút többséget szerzett volna. A Fidesznek 2002-ig sem sikerült a hátrányát ledolgoznia, és ha kicsivel is, de elveszítette a választásokat. 

Soha nem volt ilyen jó helyzetben a kormány

Mit lehet mindezekből az adatokból levonni? A 2005-ös januári adatokat leszámítva mindig az a párt nyerte a következő választást, amelyik az adott ciklus hasonló időszakában vezetett. Tizenkét évvel ezelőtt a Fidesz fölénye csupán minimális volt a balliberális oldallal szemben, és az MSZP kormányzati pozícióból képes volt fordítani. Az elmúlt évtizedek adataiból az is kirajzolódik, hogy az összes kormány közül a mostani van a legkedvezőbb helyzetben. 

Persze óriási hiba lenne ezekből az adatokból azt a következtetést levonni, hogy a 2018-as választás már eldőlt. Ami most látszik, az az, hogy a harmadik Orbán-kormány lényegesen kedvezőbb pozícióból fut neki a következő időszaknak, mint az első vagy a második. A baloldali ellenzék 2013 elején sem volt kirobbanó formában, de lényegesen nagyobb támogatottsága volt, mint most. Akkor nem tudtak fordítani, a kérdés, hogy a következő bő egy évben sikerül-e valamennyit változtatniuk a mostani trendeken. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK