Támadja az ellenzék az olimpiát, esélytelen lesz a pályázat
2017. február 17. 17:01
Budapest, 2017. január 4.
A Budapest 2024 által 2017. január 4-én közölt legfrissebb aktuális látványterv a Kossuth téri Íjászközpontról, az esetleges 2024-es budapesti olimpia íjászversenyeinek helyszínéről. A látványtervet a Brick Visual, az építési terveket a BORD Építész Stúdió készítette. A 2024-es olimpia rendezési jogáért a magyar főváros Los Angelesszel és Párizzsal verseng, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szeptember 13-án, Limában dönt a helyszínről.
MTI Fotó
Vágólapra másolva!
Nem tud sikeres lenni egy olimpiai pályázat, ha az ellenzék nem támogatja. Párizstól Hamburgig, Rómától Prágáig sok példa van erre. De ha nincs egység, az magát az olimpiát is tönkreteheti. A legjobb példa erre éppen a tavalyi, riói olimpia, amit folyamatos tüntetések kísértek, és a belpolitikai válság miatt nem tudott nemzeti üggyé válni. Itthon az ellenzék pálfordulása, ha úgy tetszik, árulása miatt válik esélytelenné a pályázat.
Egy sikeres olimpiarendezés alapja kizárólag a politikai erők közötti legalább minimális egyetértés lehet. Fontos, hogy az adott ország ellenzéke tartsa korábbi ígéretét, és – erős kifejezéssel – sunyi módon ne árulja el a célokat. A legjobb pozitív példa az 1992-es barcelonai, vagy a 2000-es sydney-i játékok. Ott a politikai erők és a civil szervezetek is egységesen úgy látták, hogy a játékok megrendezése minden szempontból előnyös dolog országuk számára.
Magyarország esetében a politikai egység egészen 2017 elejéig megvolt az olimpiarendezést illetően, azonban az ellenzéki pártok nagy részének kihátrálása – vagyis hogy hátat fordítottak az ügynek – és a népszavazási aláírásgyűjtés miatt ez elillant. Éppen ezért a jelenbeli és múltbeli példák alapján meglehetősen nagy kockázattal járna a játékok megrendezése. Sőt, az ellenzék pálfordulása miatt az eddig sikerre számítható pályázat is esélytelenné válik.
A budapesti olimpia mögött az ellenzék pálfordulása óta nincs teljes egység Forrás: MTI
Egyre kevesebben pályáznak
Érdekes nemzetközi tendencia, hogy míg a 2000-es évek előtt általában rengeteg város próbált nyári vagy téli olimpiát rendezni, addig most jóval kevesebben. Az 1992-es nyári olimpia megrendezésére például olyan városok is pályáztak, mint Brisbane, Belgrád, Birmingham.
Másik jó példa az 1994-es téli olimpia, amelyre például Szófia is pályázott,
miközben a rendszerváltás után a bolgár gazdaság finoman szólva sem volt kirobbanó formában.
Nem volt meg a politikai egység Boston 2024-es pályázata mögött sem, ezért a város visszalépett a rendezéstől. Helyi aktivisták, a No Boston Olympics mozgalom népszavazást kezdeményezett az ügyben, mivel nem volt magas a támogatottság.
Kiállt a népszavazási kezdeményezés mellett a pályázatért felelős nonprofit szervezet, a Boston 2024, és Massachusetts kormányzója is. Az Amerikai Olimpiai Bizottság az alacsony támogatottság miatt, még 2015-ben, a város vezetésével egyetértésben leszavazta Bostont, és helyette Los Angelest pályáztatta. Kevesebben pályáznak, hiszen egyre nagyobb nemzeti egységet vár el a NOB is.
Stockholmi nekifutások
Az egység hiányát jól mutatta a 2022-es téli olimpia körüli rendezési mizéria. 2014-ben Stockholm januárban, Krakkó májusban, Lvov júniusban, Oslo pedig októberben vonta vissza pályázatát. A két továbbra is élő pályázat egyikét Kazahsztán, a másikat Kína nyújtotta be. Végül eldőlt: Peking rendezheti a 2022-es téli olimpiát.
Stockholm nem akarta a 2022-es téli olimpiát, de a 2026-osra pályázna Forrás: robertharding/Yadid Levy/Yadid Levy
Azonban a 2026-os téli olimpiára már pályázna Stockholm. A szociáldemokrata polgármesternek sikerült meggyőznie az ellenzéki erőket, hogy
a fővárosnak érdemes lenne részt vennie a kandidálásban.
A közvélemény egyelőre fele-fele arányban oszlik meg a rendezést illetően. Akik szerint mindenképpen szüksége van a városnak az olimpiára, azok azt mondják, hogy a gazdaságnak és a turizmusnak nagyon jót tenne, míg az ellenzők a költségek miatt aggódnak. A svéd főváros esélyei azzal is nőttek, hogy múlt hétvégén a svájci Graubünden kanton népszavazáson utasította el a 2026-os téli olimpia megrendezését.
A cseheknél sem volt politikai egység
Róma szintén esélyes résztvevő volt a 2024-es nyári játékokért folytatott versenyben egészen addig, amíg a frissen megválasztott polgármester, Virginia Raggi be nem jelentette a pályázat visszavonását. Az euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom színeiben politizáló Raggi szerint Rómának és Olaszországnak fontosabb dolgokra kell most költenie. De döntésük oka nyilvánvalóan az, hogy szembemenjenek a kormány akaratával.
Prága a 2016-os olimpiára pályázott volna, azonban – a város és kezdetben a kormány szándékával szemben – Václav Klaus államfő is kétségbe vonta, hogy pénzügyileg megérné az olimpia a cseh fővárosnak.
A prágaiak többsége is ellenezte a pályázatot,
és végül a hatalmon lévő jobbközép kormány is kihátrált az akció mögül. A politikai egységre jó példa a 2012-es londoni játékok ügye, ahol mind a közvélemény, mind a politikai elit, amennyire lehet, egységesen felsorakozott a nyári játékok mögött, amit végül sikeresen meg is rendeztek.
Zavaros francia helyzet miatt bukás
Ugyanakkor az akkor Londonnal szemben esélyesebbnek tartott Párizs 2012-es bukásában szerepet játszott a 2005-ös francia belpolitikai helyzet. Egy korábban tökéletesnek tartott pályázatot megakadályozott a belpolitika. 2005 májusában, két hónappal a NOB döntése előtt népszavazást tartottak Franciaországban az unióval kapcsolatban. A kampányban nagyon erősen támadták az akkori konzervatív kormányt. Végül annak ellenére megbukott a népszavazás, hogy hivatalosan a legnagyobb ellenzéki párt, a szocialisták is a kormányt támogatták. Ezután pedig Párizs elvesztette az olimpia rendezési jogát. Akkor óriási meglepetésre, utólag már többé-kevésbé érthető módon.
A politikai egység hiánya azonban nemcsak a jövőbeli olimpiák megrendezésének a kockázatait növeli, hanem számos múltbeli példa van, hogy konszenzus nélkül nem lehet zökkenőmentes játékokat rendezni. Óriási tüntetések és demonstrációk jellemezték a 2016-os Rio de Janeiró-i nyári olimpia megrendezését. Az indulatok akkor olyan magasra csaptak, hogy még az olimpiai láng útját is rohamrendőröknek kellett biztosítaniuk, hogy a futókat ne inzultálják.
Brazíliában ugyanakkor a Petrobras állami olajipari óriáscég körül kirobbant korrupciós botrány miatt azokban a hónapokban súlyos gazdasági és belpolitikai válság uralkodott. Végül Dilma Rousseff elnököt fel is függesztették a hivatalából. Az elnököt azzal gyanúsítják, hogy újraválasztása érdekében kozmetikázta a költségvetési adatokat, valamint kampányait különböző vesztegetésekből finanszírozta. Érthető módon ezek a súlyos botrányok az olimpia mögötti nemzeti egységet is aláásták. A problematikus belpolitikai helyzet ellenszenvet ébresztett az emberekben az olimpia iránt is.
Kormányváltás a görögöknél
Még korábbi példa a 2004-es athéni olimpia körüli bonyodalmak, ahol a politikai ellentétek dacára erőltették át a projektet. Az előkészületek legfontosabb időszakában, 2004 elején megbukott Kosztasz Szimitisz szocialista kormánya, és márciusban a jobboldali Új Demokrácia elnöke, Kosztasz Karamanlisz lett a kormányfő.
Az új kabinet azzal vádolta az előzőt, hogy
képtelen volt úrrá lenni az olimpiai költségeken.
Tény, hogy a kabinet bizonyos költségeket nem számított bele az olimpiai büdzsébe, így például az 1,3 milliárdos közlekedési fejlesztéseket, beleértve az athéni metró továbbfejlesztését vagy az új repülőtér kiépítését, ezeket „másik” kasszából fedezték. De az anyagi természetű viták forrása alapvetően politikai jellegű volt.
Az athéni olimpia kapcsán a kormányok is vitáztak egymással Forrás: AFP/Angelos Tzortzinis
Nem lehet számítani az ellenzékre nemzeti ügyekben
A NOB tavaly jelentette be, hogy úgynevezett nagymintás, titkos közvélemény-kutatást készít az olimpiai jelentkezők között. A Momentum Mozgalom az olimpiaellenes aláírásgyűjtését éppen akkor kezdte, amikor tudni lehetett, hogy indul a NOB felmérése is. Számíthattak rá, hogy ez lefelé húzza az olimpia támogatottságát, ezzel Párizs és Los Angeles esélyeit növelték.
Azt, hogy mennyire nem lehet számítani az ellenzékre nemzeti ügyekben, jól mutatja, hogy a Fővárosi Közgyűlés 2015. június 23-i ülésén az LMP-t és a DK-t leszámítva
mindegyik ellenzéki párt támogatta még az olimpiát.
Érdekesség továbbá, hogy a Fővárosi Közgyűlés 2017. január 20-ai szavazásán a Csárdi Antal LMP-s képviselő által benyújtott módosító javaslatot, amely szerint az olimpiai pályázatot vonják vissza, a testület – 5 igen és 22 nem szavazattal, 2 tartózkodás mellett – elutasította.
A szavazásnál nemcsak a Fidesz képviselői szavaztak nemmel, hanem a baloldalról is. Nemmel szavazott az MSZP-ből Gajda Péter (XIX. kerületi polgármester), Szabados Ákos (XX. kerületi polgármester), Tóth József (XIII. kerületi polgármester). A DK-ból Hajdu László (XV. kerületi polgármester), Geiger Ferenc (Civil szervezetek, XXIII. kerületi polgármester), illetve Tokody Marcell (Jobbik). Karácsony Gergely (PM) (XIV. kerületi polgármester) és Horváth Csaba (MSZP) tartózkodott.
Botka László is kiállt korábban a 2024-es olimpia mellett – most már nem Forrás: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
A baloldali ellenzéki pártok gyakorlatilag árulást követtek el azzal, hogy besegítettek ők is a Momentum Mozgalom aláírásgyűjtésébe, miközben korábban lelkesen kiálltak az olimpia mellett. Az ellenzéki politikusok közül érdemes például Botka Lászlót idézni, aki másfél éve még ezt mondta:
„nemcsak kell, hanem érdemes is küzdeni a 2024-es magyarországi olimpiáért.
Az olimpia szervezése nem gazdag országok nagyvárosainak kiváltsága, hanem erőfeszítés, küzdelem.”
Nem kérdés, most már Botka László sem ezt mondja.
Az Origo más cikkekben is részletesen foglalkozik a kérdéssel, például Tarlós István főpolgármester véleményével is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
