Apám 99 késszúrással megölte anyámat

2017.04.26. 13:27

Nikolett májusban tölti be a harmincat. Nem iszik, és nem is dohányzik. Már öt éve él az utcán, akkor menekült el a szüleitől. Egy éve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai éjjeli menedékhelyén él. Az édesapja brutális kegyetlenséggel végzett az édesanyjával. Most az a célja, hogy talpra álljon. Sikerülni fog neki.

Nikolettnek nagyon nehéz élete vanFotó: Polyák Attila - Origo

2015. február 13-án a VIII. kerületi Delej utca egyik társasházában egy lakó aggódni kezdett, mert napok óta nem látta a szomszédasszonyát. Amikor a szomszédasszony férje hazaért, megszólította, hogy megtudja, mi van a feleségével. A részeg férfi azt mondta, az asszony jól van, csak megfázott. A szomszédnak ez gyanús volt, mert napok óta sötét volt a lakásukban, nem látott mozgást, senki sem húzta fel a redőnyt. Felkeresett egy másik szomszédot, hogy kicsit később együtt menjenek át a házaspárhoz. Bekopogtak. 

Az asszony holtteste a fotelben

A férfi kinyitotta az ajtót, de nem volt hajlandó őket beengedni, bezárkózott. Mivel a szomszédok tudták, hogy korábban pszichiátriai kezelésre járt, és sokszor zavarodottan viselkedett, ráadásul egyszer a kutyájukat is kidobta az ablakon, majd a műanyag zacskóba rejtett tetemet visszavitte a lakásba,  jobbnak látták, ha hívják a rendőröket. Amikor a járőrök megérkeztek, a szomszédok azzal fogadták őket, hogy a férfi otthon van. A rendőrök kopogtak és csengettek, de még felszólításra sem volt hajlandó beengedni őket, úgyhogy berúgták az ajtót. 

Apám begyógyszerezte magát, mert öngyilkos akart lenni. Nem sikerült neki. A rendőrök ébresztették fel” – mondja Nikolett, akinek ezen a napon megváltozott az élete. Nem csak az édesanyját, de bizonyos szempontból az édesapját is elvesztette. Amikor a férfi magához tért, megkérdezték tőle, baj van-e. 

Igen, nagyon nagy baj van! Megöltem a feleségemet. Ott van a hátsó szobában, becsomagolva”  – mondta a rendőröknek.

A 150 kilós, mozgáskorlátozott asszony holttestét a fotelben találták meg, áttetsző műanyag zsákkal letakarva. A rendőrök megbilincselték a férfit, és bevitték a helyi rendőrkapitányságra. 

Apám 99 késszúrással megölte anyámat. Elmondása szerint az egész azért történt, mert anyám ugráltatta, apámnak meg pont a születésnapja volt”  – magyarázza Nikolett.

A részeg férfit bevallása szerint az bosszantotta föl, hogy megpucolt az asszonynak egy almát, amiben benne maradt egy mag. Ezen vesztek össze. 

Ezután apám felhánytorgatta anyámnak, hogy nem köszöntötte fel. Anyám meg kiszólt a WC-ről az apámnak, hogy boldog születésnapot, ami neki nem tetszett.” 

A férfi a vallomásában azt mondta, hogy a felesége hozzávágott egy doboz kefirt, ő meg felkapott egy konyhakést. Úgy emlékezett, hogy ekkor az asszony még hangosabban kezdte őt szidni. Ez volt az a pillanat, amikor elszakadt nála a cérna, és szó szerint nekiesett a feleségének. 

Leengedte a redőnyt, ahogy mindig is szokta, és megölte” – mondja szomorúan Nikolett.

A gyilkosság után légfrissítőt és dezodort fújt a holttestre, aztán letakarta. Ez két nappal az előtt történt, hogy a szomszédok bekopogtak hozzá. 

Egy e-mailből tudta meg, hogy gyilkosság történt 

Nikolett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Miklós utcai éjjeli menedékhelye előtt, szeret csavarogniFotó: Polyák Attila - Origo

Nikolett jól emlékszik arra a pillanatra, amikor megtudta, mi történt. 

Bementem egy internetezőbe, hogy megnézzem a leveleimet. Befizettem 100 forintot, amivel 1 órát tudtam netezni. Akkor vettem észre, hogy a szomszéd írt nekem.” 

A levélben az állt, hogy nagy a baj, mert az apja megölte az anyját. Nikolett úgy döntött, kideríti, mi igaz a történetből. Az egyik barátnőjétől kért segítséget e-mailben. Tőle tudta meg, hogy jár neki az áldozati segély, amihez be kell mennie a rendőrségre. Egy nappali melegedőbe indult, hogy telefonálni tudjon. 

Aznap este bementem a kerületi rendőrségre. Akkor már tudták, hogy létezik ez az ügy. Másnap már a Teve utcai rendőrpalotában beszéltem a nyomozóval, aki kiadta a papírt a segélyhez.” 

Nikolettet is kihallgatták, de mivel nem élt a szüleivel, és családtagnak számít, nem volt köteles vallomást tenni. Élt ezzel a lehetőséggel. Nikolett édesapját végül 2016. április 17-én első fokon 17 évre ítélték a felesége meggyilkolása miatt. Ma Nikolett az apja kapcsolattartója. 

„Ő azt mondja, megbánta. Lehet, de ezt már visszafordítani nem lehet. Azt mondta, sajnálja. Egyfolytában ezt hangoztatta. Egyszer-kétszer levelezünk is egymással. De mit írjak neki? 

Haragszom rá. Lett volna más lehetősége. 

Letakarta egy fehér zsákkal anyámat, és két napig úgy tett, mintha minden rendben lett volna” 

– mondja a fiatal nő, aki a bíróságon nem beszélt arról, milyen élete volt velük, miért döntött úgy, hogy az utcán is jobb lakni, mint két részeg emberrel együtt. 

„Pszichiátrián ismerkedtek meg, elég romantikus hely, nem? Anyám az ital miatt lebénult, újra meg kellett tanulnia járni, ami később megismétlődött még egyszer, de egy idő után újra járt. Apám meg azért volt bent, mert öngyilkos akart lenni az anyja halála miatt,  csak nem sikerült neki, mert olyan sínre feküdt, amin nem járt vonat” - meséli a nem mindennapi történetet. 

Nagyon nehéz gyerekkora volt

Egy évvel az esküvőjük után, 1987 májusában született Nikolett, aki saját bevallása szerint a szüleitől nem sok mindent kapott. Amellett, hogy végig kellett néznie az állandó veszekedésüket, sokszor üres volt a hűtő, vagy csak sör volt benne, ennivaló nem, pedig éhes volt. Ettől függetlenül úgy érzi, szerették őt, a maguk módján. 

Útban a Szabó Ervin Könyvtár feléFotó: Polyák Attila - Origo

Nekem nagyon nehéz gyerekkorom volt. Végignéztem 33 öngyilkossági kísérletet apukám részéről, aztán ott voltak az alkoholproblémák. Segítséget a keresztszüleimtől kaptam. Ők tanítottak meg írni, olvasni, a színekre és az órára is.” 

Nikolett annyira ellenzi az alkoholizmust, hogy könyvet írt Életem története /avagy/ Ezt teszi az alkohol címmel. Szabadidejében, ha nem mandalázik, amiben nagyon ügyes, a Szabó Ervin Könyvtárban ül. A könyvet is ott írta. 

Egy egészségem van, és nem teszem tönkre. Ezért nem iszom, és nem is dohányzom. Azért, mert valaki hajléktalan, még nem kell inni” – magyarázza.

Hogy fel tudja dolgozni a történteket, Nikolett egy több hónapos pszichiátriai rehabilitációs kezelésen vett részt. Ebben az időszakban került egy pomázi kórházba lábtörés miatt, majd 2016 februárjában a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Rimaszombat úti szociális munkásainak javaslatára beköltözött oda, ahol most lakik, a Miklós utcai éjjeli menedékhelyre. 

Azért, hogy ne kerüljön vissza az utcára, gyorsan felvettük, hogy segítsünk rajta” – mondja Fülepi Henrietta, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociális munkása, Nikolett segítője, aki kezdetektől tartja a lánnyal a kapcsolatot. Mindenben támogatja, amiben csak tudja. 

„Ez egy integrált intézmény, amely lehetővé teszi, hogy az utcán élő hajléktalan emberek kéréseitől egészen a munkába álló, majd önálló lakhatásba lépők igényeire is gyorsan tudjunk reagálni. Ennek az éjjeli menedékhelynek alapvetően az a célja, hogy stabil körülményeket nyújtson, ahonnan el lehet járni dolgozni,  és ne az legyen az emberben, hogy akkor most hova megy haza, melyik ágyat kapja, biztonságban vannak-e a ruhái, vagy sem. Nálunk fix ágyak vannak” – magyarázza a szociális munkás. 

A speciális hely, ahova Nikolett került a gyilkosság után, olyan, akár egy kollégium. Tiszta és rendezett, ahol mindenkinek jut egy zárható hűtő, egy szekrény, és igény szerint egy kis konténer is, amelyben megőrizheti a ruháit. 

A szálló ingyenes. Mosni, fürödni és aludni is lehet náluk. 

16.30-tól reggel 7.00 óráig van nyitva. 

A hajléktalan fiatal nő könyvet írt az életérőlFotó: Polyák Attila - Origo

„Az éjszaka dolgozó, illetve a Nikolettéhez hasonló speciális helyzetben lévő hajléktalan emberek számára létrehoztunk egy plusz lehetőséget, amelynek köszönhetően nappal is bent lehetnek a szállón, mert úgy gondoljuk, fontos, hogy senki ne veszítse el a munkáját  azért, mert napközben nem tudja kipihenni magát. Nikolett ezt a lehetőséget nem szokta igénybe venni” – mondja a segítő. 

Nikolett mosta fel az édesanyja vérét 

A szakember számára a zárójelentésekből és az utcai szociális munkások ajánlásából rögtön kiderült, hogy Nikolett pszichésen terhelt. Mentális retardációja mellett depresszióban is szenved, a gyilkosság után pedig PTSD-t, vagyis poszttraumatikus stressz szindrómát is diagnosztizáltak nála. Ennek kialakulásában feltehetően a brutális gyilkosság ténye mellett az is közrejátszott, hogy a lakást neki kellett kitakarítania. 

Ő mosta fel az édesanyja vérét a halála után, néhány ismerőse segítségével. 

Aztán beköltözött, vagyis egy ideig abban az önkormányzati bérlakásban lakott, ahol a gyilkosság történt. Az egyik férfi ismerősét is befogadta, de nem sokkal később kilakoltatták jogtalan lakáshasználat miatt. 

Amikor a segítő elbeszélgetett vele, kiderült, hogy 2012 óta él az utcán, vagyis a gyilkosság előtt három évvel költözött el otthonról. Nikolett azt mondja, az utca veszélyes hely. 

„Ha az ember elalszik, kirabolják, ezért egész éjszaka fent voltam.  Napközben a buszon, villamoson, mindenhol aludtam, ahol sikerült, mert ott biztonságosabb. Amikor az utcán éltem, olyan fáradt voltam, hogy nem bírtam magammal. Igyekeztem ébren maradni, de így is előfordult, hogy elszundítottam. Fél év alatt kétszer kellett személyi igazolványt csináltatnom, mert kiraboltak.” 

Szívesen színezget szabadidejébenFotó: Polyák Attila - Origo

Lassanként, az évek alatt, a fiatal nő egész élete feltárult Henriett előtt. Megtudta, hogy a Móra Ferenc Óvodába és Általános Iskolába járt Kispestre, egy kisegítő iskolába, amelyben nyolcan voltak egy csoportban. 

Szívesen lenne csomagoló vagy informatikus

Mivel születésekor oxigénhiányos állapotba került a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt, egy orvos azt javasolta az édesanyjának, hogy a lánya speciális iskolába járjon. Az otthoni légkörrel ellentétben az a közeg nagyon tetszett neki. Jó jegyeket kapott, ráadásul rendszeresen kirándultak az osztálytársaival, és múzeumokba is jártak. 

Amikor középiskolát kellett választani, anyja azt mondta neki: „kiveszlek a hülyék közül”, így került a Szabómester Szakképző Iskolába, ahol női ruhakészítő lett, de egyetlen percig sem dolgozott varrónőként. Sütőipari technikus édesapjával és zöldséges édesanyjával együtt évekig egy társasházat takarított, egy másfél hektáros területet. Abból éltek meg, ameddig lehetett. 

Jött egy új közös képviselő, aki olyan feltételeket szabott, hogy azt már nem tudtuk vállalni. Ez 2011-ben volt. Utána logisztikai központban próbáltam elhelyezkedni, de nem tudtam megmaradni. Feszült lettem” – mondja Nikolett.

Egy évvel ezelőtt újságot árult, de ma már ez a munka sincs meg. Mivel a fiatal nőt – akinek pajzsmirigy-alulműködése is van – 52 százalékra leszázalékolták, most 4 órában szeretne elhelyezkedni, hogy ne csak 

az aktív korúak segélyéből, 22 800 forintból éljen. 

Azt mondja, vagy csomagolói munkát vállalna, vagy egy számítógépes átképzés után rendszergazdaként próbálna meg elhelyezkedni, és a programozás is érdekli. A helyzetet nehezíti, hogy édesanyja tartozott az önkormányzatnak a lakbérrel. Nikolettnek 300 ezer forintot kellene kifizetnie, pedig ételre sincs pénze. 

Most van egy hely, ahova járok, egy barátnőmhöz. Ha marad, tőle mindig kapok pizzát. A 420 forintos pizzát ingyen”  – mondja nevetve. 

Nikolett mandalázikFotó: Polyák Attila - Origo

Mostanában Soroksáron reggelizik egy alapítványnál, aztán beszalad az egyik bevásárlóközpontba egy másik barátnőjéhez, aki rendszerint megkínálja egy kávéval. A Kürt utcában megebédel, pedig az éjjeli menedékhelyen is egész nap kaphatna ételt. Ő viszont – ahogy mondja – szeret „csavarogni”. Így aztán a „máltaiknál” csak vacsorázni szokott. Nikolett, ha nem a szálláson mandalázik, amihez a kifestendő alapot Henrietta nyomtatja neki az internetről, általában utazik valahova. Már amikor a betegsége engedi. 

Amikor depressziós vagyok, nincs semmihez sem kedvem. Akkor még színezgetni sem szoktam. Valamikor két-három napig tart ez, valamikor egy hétig. Általában akkor szoktam bedilizni, amikor hideg, esős idő van.” 

Pár oldalas könyvében azt is elmeséli, hogy hívő római katolikusként milyen élmény volt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével a pápa meghívására eljutni hozzá a Vatikánba. Azt is elárulja, hogy neki nincs fényképezőgépe, ezért az egyik barátnőjétől kérte el az övét. Fotókon őrzi az emlékeket Rómából. 

Nikolett a Colosseum előttForrás: Origo

Ugyanakkor az a tény, hogy a szeretetszolgálat 45 fős delegációjának tagjaként kijutott Rómába, mondja, nem jelenti azt, hogy igaz a kritika, amivel sokszor őt is megszólítják az utcán: 

Egy hajléktalannak jobb dolga van, mint egy nyugdíjasnak.” 

Azt a tévhitet is szeretné eloszlatni, hogy a hajléktalanokat bárki kiszolgálná, vagy nekik ne kellene sárgacsekket befizetni, és szerinte az sem igaz, hogy a hajléktalanok mind részegek és koszosak. Ő sem az. 

Szoktam beszélgetni emberekkel. Amikor elmondom nekik, hogy hajléktalan vagyok, nem hiszik el. Pedig az vagyok, és most szeretnék talpra állni”  – mondja.

A pápával is találkozott, ez volt élete csúcspontjaForrás: Origo

Albérletben lakna, ha tehetné 

Most albérletre gyűjt, mert a Miklós utcában nem maradhat tovább, pedig nagyon megszerette a helyet.

„Az éjjeli menedékhelyek csak átmeneti elhelyezést biztosítanak a hajléktalan emberek számára, így a mi intézményünk is ez alapján működik. Átlagosan 8-10 hónapot töltenek itt a lakók, de van olyan, akinek négy évig biztosítottunk védett környezetet, mert az egyéni diagnózisa alapján tudtuk, hogy annál nagyobb biztonságot, mint nálunk, csak egy tartós, bentlakásos intézményben kaphatna. Nikolett több mint egy éve lakik az intézményünkben, pszichiátriai diagnózisa alapján őt is önkormányzati fenntartású bentlakásos intézménybe szeretnénk továbbléptetni, ahol segítenek neki gondoskodni magáról” – magyarázza a máltai segítő.

Henrietta szerint minden egyes esetben azt is meg kell vizsgálniuk, hogy az adott hajléktalan számára mi számít védett környezetnek. Azt mondja, Nikolettnek a bentlakásos otthon lenne a legmegfelelőbb. 

A másik lehetőség az albérlet. A megtakarítási számláján 

eddig 20 ezer forintot sikerült összegyűjtenie 

arra, hogy ne kelljen az otthonban laknia. Ez nem lesz elég egy új életre. 

Rómában volt hol laknia, albérletre gyűjtForrás: Origo

Nikolett hagyott egy számlaszámot az Origo szerkesztőségben arra az esetre, ha valaki úgy dönt, szeretne rajta segíteni. Ha támogatná, kérjük, írjon egy levelet erre az e-mail címre: bunugy@origo.hu