Veszélyes-e, ha az interneten diagnosztizáljuk a betegségünket?

2017.05.30. 06:30

A legritkább, legsúlyosabb, legrémisztőbb betegségeket képzelik be maguknak az emberek, ha a tüneteik alapján az interneten próbálják megkeresni, milyen betegségük lehet. „A fejfájásra sokan rögtön agytumort diagnosztizálnak” – mondta Novák Hunor gyerekekkel foglalkozó orvos, aki szerint egyáltalán nem baj, ha az emberek érdeklődnek, és a weben keresgélnek a saját egészségükkel kapcsolatban. Azt is mondta, hogy akármit is diagnosztizált a páciens az interneten, mindenképpen menjen el orvoshoz. Legtöbb esetben az derül ki, hogy nem a legsúlyosabb, hanem a leggyakoribb betegség alakult ki nála. Novák Hunorral arról beszélgettünk, hogy milyen hiteles oldalakon böngésszük, hol találhatunk releváns válaszokat az egészségünkkel kapcsolatban, és mire kell nagyon vigyázni, ha a neten olvasott terápiákkal próbálunk gyógyulni.

Az orvosok szeretik, ha a beteg már úgy megy oda, hogy ő igenis tudja, mi a baja, mert az interneten megtalálta?

Magyarországon nagyon konzervatív szemlélet uralkodik orvosszakmai körökben ezzel kapcsolatban. Erős hierarchiára épül az egészségügyi ellátás és az egészségügyi kultúra, az orvosok egy része nem tekinti egyenrangú félnek a beteget. Nem helyes az a szemlélet, amikor mintegy atyáskodva, a fehérköpenyes „atyaúristen”, persze glóriával a feje fölött, leereszkedik a beteghez, és utasításokat ad neki.  Ha a beteg értőbb kérdéseket tesz fel, vagy netalán meg is kérdezi, hogy ilyen vagy olyan vizsgálatot nem érdemes-e csinálni, akkor sok orvos sértve érzi magát, és azt mondja magában: ha ennyire okos, miért jött el hozzám, és miért nem gyógyítja meg saját magát? Azt gondolom, hogy a 21. században változtatni kellene ezen a mentalitáson. Egyáltalán nem ördögtől való, ha a beteg tájékozódik a saját állapotáról az interneten. Én személy szerint inkább jó dolognak tartom, ha valaki úgy jön el hozzám a rendelőbe, hogy kutakodott előtte az interneten. Ez ugyanis azt jeleni, hogy motiváltabb, érdeklődőbb a saját gyógyulását illetően. Tapasztalataim szerint a tájékozottabb betegek komolyabban veszik, és be is tartják az orvosi tanácsokat, javaslatokat – egyszerűen jobb lesz az orvos-beteg együttműködés. Másrészt az érdeklődő beteggel tényleg könnyebb dolgozni, mert már többé-kevésbé olvasott a betegségéről, nagyjából tisztában van a következményekkel, így értelmes, lényeges kérdéseket tesz fel. Én sokkal jobban szeretem, ha a beteg úgy jön el hozzám, hogy előtte már tájékozódott az interneten. 

Dr. Novák Hunor, gyerekgyógyász szakorvosjelöltForrás: Dr. Novák Hunor

Olyan sok mindent meg lehet már találni az interneten – ez egyfelől jó, másfelől viszont rossz is lehet, ugyanis nagyon sok esetben félrevezetheti a beteget a „webes diagnosztika”. Mit tanácsol, hogyan keressenek az emberek a saját tüneteikre úgy, hogy ne valami egészen más betegséget véljenek felfedezni magukon, mint ami valójában van? 

Szeretünk úgy viselkedni, mint a bulvármédia. Mondok egy példát. Ha lezuhan egy repülőgép, akkor hetekig arról cikkeznek a bulvárban, hogy a repülés mennyire veszélyes, és hogy számos oka lehet egy repülőgép-katasztrófának egy csavar kilazulásától kezdve egy nagyobb széllökésig. Pedig nagyságrendekkel többen halnak meg az autóutakon a balesetekben. Sokszor a betegek rákeresnek a tüneteikre, és a legritkább betegséget beszéli be maguknak. Ha valakinek fáj a feje, akkor biztos, hogy agytumorra gyanakszik, és akár az állami ellátást kikerülve befizet egy nagyon drága magánrendelőbe, CT- vagy MR-vizsgálatra. Aztán persze a legtöbbször kiderül, hogy valami banális dolog állt a fejfájás hátterében. Mindenkit óva intenék ezektől. Nem a legritkább, legrémisztőbb, legsúlyosabb betegségre kell gondolni, ha valami szokatlan tünetet veszünk észre magunkon, hanem a leggyakoribbra. Ami ennél sokkal veszélyesebb, az az, ha az internetes fórumokban kezdünk el kérdezősködni. A közösségi oldalakon, a „gyakori kérdések” címek alatt, mindenféle zárt csoportoknál gyakori, hogy felnőtt emberek, szülők egymást kérdezgetik a saját tüneteikről. Kijött itt vagy ott egy kiütés, mit kenjek rá, satöbbi, és akkor mindenki elmondja, hogy nála mi vált be. Ezeket aztán kipróbálgatják magukon, egymás után, régi kenőcsöket, amelyek évek óta hevernek a gyógyszeres doboz alján, vagy lejárt szavatosságú gyógyszereket szednek be. Rendkívül extrém dolgokat ajánlgatnak egymásnak a csoport tagjai, ez pedig nagyon veszélyes. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy soha ne tájékozódjunk lájkvadász oldalakon – ezek a közösségi oldalakon nagyon elterjedtek. Nagyon veszélyesek az ilyen „minden egyben”-szerű blogok, amelyeken naponta mindig újabb szenzációs házi gyógymóddal győzhető le a rák, a citrom-szódabikarbóna-savanyú káposzta kombinációja a leghatékonyabb a daganatos betegségek ellen, de az is lehet, hogy minden betegség ellen, és mindennap megjelenik egy koktél, amely lerobbantja a zsírt a testről.  Ez persze mind elképesztő hülyeség. Ami jellemző még, hogy manapság az áltudományos oldalakon mindent ráfognak a candidára. Ha valaki elolvassa a különböző természetgyógyászati oldalakon, hogy milyen tüneteket okoz a candida, ott mindent felsorolnak, és az ember persze magára ismer, és azt mondja: hát, ez egyértelmű, nekem a candidadiétát kell követnem, nem is megyek orvoshoz. Ez nonszensz, a candidaőrület egy áltudomány. Divatos betegség lett az ételallergia: valójában sokkal többen hiszik magukról vagy gyerekükről azt, hogy valamilyen táplálék-összetevőre allergiásak, mint ahányan valóban azok. Perverz módon sokan szabályosan örülnek, ha a gyerekükre rá tudják fogni, hogy „beteg”, ételallergiás. Mindehhez hozzájárulnak a kamu ételallergia-tesztek, amelyek akár 5-10 táplálékféleségre is hamisan pozitív eredményt adnak, vagy a teljesen értelmetlen biorezonanciás vizsgálat, aminek hasonló az eredménye: felesleges diéta, téves diagnózis. 

Forrás: Dr. Novák Hunor

Milyen oldalakat ajánl, hol kaphatunk a tüneteinkre leginkább megközelítő diagnosztikát?

Nagyságrendekkel jobb, ha orvos-beteg portálokon keresgélünk. Ezek az oldalak ellenőrizhetők, többnyire orvosok írják a cikkeket, és az olvasói kérdésekre is orvosok válaszolnak. Aki pedig beszél angolul, azt javaslom, hogy bátran keressen rá angolul egyes tünetekre, mert külföldön nagyon komolyan veszik a betegtájékoztatást. Sok angol kórháznak és klinikának van hasznos betegtájékoztató oldala, és egyáltalán nincsenek bennük bonyolult szavak vagy szakkifejezések – az átlagembernek magyarázzák el a betegségeket. Gyermekgyógyászati vonatkozásban pedig akár az én honlapomon (https://www.novakhunor.hu/) is megtalálhatják meg a szülők a legmodernebb tudnivalókat és terápiákat a betegségekkel és a megelőzéssel kapcsolatban.

Ha valaki többé-kevésbé diagnosztizálta a saját betegségét a neten, ne is menjen orvoshoz, ha úgy gondolja, hogy az a betegség, amit talált, nem komoly?

Ilyet általánosságban nem tudok mondani, inkább úgy fogalmaznék, tájékozódjunk, de kérjük ki az orvos véleményét, akinek elmondhatjuk, mi mire gondoltunk, mi a véleményre erről. De léteznek olyan internetes oldalak is, amelyek leírják, hogy mikor kell orvoshoz fordulni – például az Országos Gyermekegészségügyi Intézet tájékoztatójában pontosan olvasható, hogy ha a gyerek lázas, mikor kell orvoshoz vinni. Sokszor teljesen indokolatlanul viszik a lázas gyerekeket orvoshoz. 

Az interneten javasolt gyógymódokat is kipróbálhatja a beteg, ha szerinte megtalálta a betegségét? 

Azért nem javaslom, mert lehet az „öndiagnózisunk” téves, az arra alkalmazott terápia pedig minimum felesleges, de akár káros is. A terápiát illetően konzultáljunk orvossal, de a tájékozódás segíti a beteget is, és az orvost is. Számos jó példát tudok sorolni. Találkoztam egy édesanyával, aki a gyereke extrémritka anyagcserebetegségét diagnosztizálta a neten.  Nekünk orvosként sokszor kevés időnk van kitalálni, hogy mi baja lehet a páciensnek. A családtag – krónikus betegség esetén – akár több hónapon át is keresgélhet. Ez az édesanya sokat kutakodott az interneten, mire rátalált erre a nagyon ritka genetikai eredetű betegségre, és igazolódott az orvosi vizsgálatok során, hogy igaza lett. Abszolút helyes volt a diagnózisa. Én egyáltalán nem vagyok ellene annak, hogy ha a beteg tájékozott, sőt, örülök, ha vannak kérdései vagy felvetései.