Részletesen mesélt egy férfi arról, hogyan szokott rá a kábítószerre, hogyan lett függő, aztán pedig hogyan tudta letenni. Károly - így fogjuk nevezni a történetünkben - sokszor gondolt a halálra is. Azt mondja, a legkevésbé sem bánta volna, ha jön valaki és lelövi.

Károly nem találta helyét a világban. Mivel úgy érezte, mindenhonnan kilóg, kábítószerezni kezdett.

Azt mondja, jó feje volt a kémiához. Pontosan tudta, hogyan kell heroint előállítani, ezért úgy döntött, gyárt magának. Segítséget is kapott. Előfordult, hogy barátaival együtt törtek be gyógyszertárakba alapanyagokért, de az is, hogy kimentek mákföldekre, hogy közvetlenül a termésből nyerjenek ki ópiumot.

Képünk illusztrációForrás: AFP/Dominick Reuter

Végül a vallás segített

Így teltek a férfi mindennapjai. Aztán megnősült. A felesége pedig egyszer csak bejelentette, hogy gyereket akar. Károly elhatározta, hogy nem drogozik tovább. Ez egy ideig sikerült is neki, de miután az asszony teherbe esett, visszaesett. A felesége elhagyta, és magával vitte a kislányukat.

A férfi ezután elindult a lejtőn, és már nem volt megállás. Sem családja, sem pénze nem maradt, állandó munkahelye sem volt. Akkor már alkalmatlan volt a rendszeres munkára.

Nem lehetett kiszámolni, hogy én ma megyek-e dolgozni, vagy nem"- mondja azon a felvételen, ami - mondjuk így - a felépülése után készült.

Károlynak nem maradt más, csak a drog. A testvére viszont nem hagyta, hogy meghaljon.

Az ő nyomására ment el Zsibrikre, a rehabra. Saját bevallása szerint három dolognak köszönheti, hogy le tudta tenni a kábítószert:

  • hogy szeretettel fogadták és nem kezelték kívülállóként,
  • hogy levetkőzte az egóját, vagyis befejezte a saját vállának veregetését
  • és hogy meghallgatta és megpróbálta megérteni azt, amit mások mondtak neki.

Lehet, hogy van egy- két fogaskerék a fejemben, ami jól mozog, de mire mentem vele? Itt guggolok egy rehabon"- mondja.

"Tudtam, hogy nagyon nem akarok anyagozni, abból elegem volt, mondom, akkor inkább jöjjön valaki és lőjön fejbe, nem álltam volna ellent, de nem tudom elképzelni, hogy mit fogok csinálni és hogy fogom csinálni" – emlékszik vissza.

Egy este aztán, amikor már kilátástalannak látta a jövőt, imádkozni kezdett. 

„Elmondtam a reményvesztettségem, képtelen voltam elképzelni magamat, hogy józanul élem az életem".  

Másnap reggel, úgy emlékszik, vidáman ébredt. Azt mondta magának, nem baj, ha nem tudja, hogyan fog boldogulni, de majd később megtanulja. Ez a gondolkodás bevált. Annyira, hogy

újraházasodott, született három fia, több diplomát szerzett és vett egy házat. Ma olyan embereken segít, akik éppen olyanok, amilyen ő volt, függők.

Akkor sem engedi el a kezüket, amikor sikerült őket megmenteni. Ilyenkor olyan tanácsokkal látja el a gyógyultakat, minthogy a felépülés soha sem fejeződik be, folyamatosan dolgozniuk kell magukon, és ha megáll a fejlődés, nagyon nagy a kockázata a visszaesésnek.

Van segítség

Hasonló felfogást vallanak a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítványnál is.

„Ha valaki csak úgy tud változtatni a dolgain, ha kórházba megy, vagy bentlakásos terápiás otthonba, akkor ebben is tudunk segíteni"- mondja Lencse Menyhért ambulanciavezető, aki arról is mesél az Origónak, mennyire fontos, hogy egy ember magától jöjjön rá, hogy meg kell gyógyulnia, amihez az sem árt, ha optimista.

Az alapítványt 1996-ban alapították, hogy kábítószerfüggőknek segítsenek. Más drogambulanciákkal szemben, itt nem csak orvosok foglalkoznak a kliensekkel. A csapat tagjai közé tartoznak pszichológusok, szociális munkások, szociálpedagógusok és olyanok is, akik maguk is függők voltak.

Képünk illusztrációFotó: Hajdú D. András - Origo

Az alapítvány ambuláns módon működik. Ez azt jelenti, hogy a klienseknek kell bemenniük hozzájuk, ők pedig helyben foglalkoznak velük. Bármilyen szenvedélybeteg felkeresheti őket, alkoholista vagy akár játék-, esetleg internetfüggő is.

Van, aki magától jön el hozzájuk, mert úgy érzi, hogy valami nincs rendben. Más a rokonok nyomására, kérésére fordul segítségért. Ilyenkor a függő többnyire a családjával együtt vesz részt a konzultáción és a csoportos foglalkozásokon - mondja a szakember.

Az is könnyen náluk találhatja magát, aki ellen eljárás indul tiltott kábítószer használatért vagy birtoklásért, amit elterelésnek neveznek és több változata is létezik - mondja. Azt is meséli, hogy megelőzést, felvilágosítást javasolnak azoknak, akik csak alkalmi használók és van munkájuk vagy iskolába járnak. Mivel nekik nem tudnak helyben segíteni, általában egy másik helyet ajánlanak.

A problémás szerhasználóknak vagy drogfüggőknek viszont azt javasolják, hogy náluk vegyenek részt a függőséget gyógyító kezelésen.

Drogos gyereknek is van megoldás

Az is előfordul, hogy gyermekvédelmi programból érkeznek hozzájuk betegek, és nem csak a felnőttekről, néha gyerekekről is kiderül, hogy drogoznak. Az ő esetükben sokszor a gyámhatóság javasolja a kezelés elkezdését.

A legfiatalabb páciensük egy kilenc éves gyerek volt, aki szerves oldószert ivott és a családja vitte be hozzájuk. A legidősebb pedig egy hetven év feletti férfi, aki a betegsége miatt kapott ópiát tartalmú fájdalomcsillapítókat, és miután meggyógyult, nem tudott róla leszokni,

de leginkább 16-25 év közöttiek keresi fel az alapítványt.

Ez egyáltalán nem fura, mert ez az a korosztály, amelyik kipróbál dolgokat"- mondja Lencse Menyhért.

Út a leszokásig

Amikor valaki bemegy az alapítványhoz, először egy konzultánssal találkozik. Ők vagy szociális munkások vagy pszichológusok, a feladatuk pedig az, hogy megoldást kínáljanak a függők problémájára.

Ha a kereslet és a kínálat megfelel egymásnak, már az első beszélgetés végén kötünk egy szerződést"- magyarázza az ambulancia vezetője.

A foglalkozásokon felmérik a kliens állapotát és megkérdezik, mi a célja, hova szeretne eljutni. Próbálnak rövid távon reális és örömteli célokat kitűzni, miközben megvizsgálják, létezik-e olyan, ami nehezíti vagy akár lehetetlenné teszi a célok elérését,

ez lehet a függőség, életviteli probléma, vagy akár lelki válság is" – mondja.

Képünk illusztrációForrás: MTI/Balogh Zoltán

Az állapotfelmérés után készül el a személyre szabott felépülési terv, amelyben már konkrétan meghatározzák a célokat és azokat a problémákat, amelyeket meg kell oldaniuk. Annak is utánajárnak, milyen más segítőket - például a családügyi vagy a munkaügyi központot - lehet bevonni az illető kezelésbe.

„Nem vagyunk mindenhatóak, nem is kell annak lenni"- teszi hozzá a vezető, aki azt mondja, néha a betegek elbizonytalanodnak, hogy megéri-e nekik változtatni.

Ilyenkor motivációs beszélgetéseket tartanak nekik, amelyek arról szólnak, hogy a függőség hosszú távon milyen negatív hatásokkal lehet az életükre, és amikor eljutnak odáig, hogy le akarják tenni az italt vagy a fecskendőt, leszerződnek velük három hónapra. Ahogy a vezető fogalmaz, a kezelést nem akarják a végtelenségig húzni, de előfordul, hogy évekig dolgoznak valakivel.

Lencse azt mondja: Jó látni azt, hogy egy időpontban elindulnak valahonnan, és meddig jutnak el pár hónap alatt. Ez a kliens és a segítő számára is tervezhető."Az első két hétben mindenki szenved. Ilyenkor kezdődnek a megvonásos tünetek, hiszen a függő felhagyott a korábbi viselkedésével.

„A drog jelentette neki az örömöt, de most csak egy űr van a helyén. A következő két hétben már tapasztal jó dolgokat is, például azt, hogy szer nélkül sokkal könnyebb az élet, fel tud kelni reggel, el tud menni intézni a saját ügyeit, és a környezete is biztatóan fogadja, tud velük kommunikálni és örülnek, hogy változtat az életén”

– teszi hozzá.

Ezek a pozitív megerősítések ösztönözhetik az embert arra, hogy folytassa a kezelést. Innentől kezdve nem az a cél, hogy ne drogozzon. Ez a feltétele annak, hogy elérje a céljait. 

Mindig kellenek célok, mert ezek motiválják a klienst arra, hogy józan maradjon".  

- mondja.

Ahogy azt is hozzáteszi, hogy a függő mellett a hozzátartozóinak is segítenek, mert azt szeretnék elérni, hogy a családtagok is megértsék a saját szerepüket a betegség történetében.