Kísérteties hasonlóságok öt hónappal a választások előtt - minden fronton

Öt hónap múlva országgyűlési választást tartanak Magyarországon, és olyan érzés kerülgeti az embert, mintha a négy évvel ezelőtti belpolitikai helyzethez képest az égadta világon nem változott volna semmi. A balliberális pártok egymással vannak elfoglalva, a Jobbik szélsőséges megnyilvánulásával és politikájával szerencsétlenkedik (jó, igaz, az antiszemita és cigányellenes Jobbik most éppen baloldalt is próbálkozik, így a homofób párt éppen a melegeknek udvarol), az LMP külön indul, a tehetetlen ellenzék szerepét egy agresszív, erősen kormányellenes média veszi át, és hazudozik gátlástalanul. A kormánypártok toronymagasan vezetnek a közvélemény-kutatásokban. Mint tudjuk, 2014 áprilisában kétharmados Fidesz-győzelem lett a vége.

Végigtekintve a napjaink hazai közéleti állapotán, kicsit olyan érzése van az embernek, mint az Idétlen időkig című amerikai vígjáték cinikus, karrierista főhősének lehetett, amikor úgy érezte, hogy megismétlődik vele az előző nap, aztán a következő napon szintén ugyanezt élte át. 2013 novemberéhez képest gyakorlatilag megfagytak a politikai erőviszonyok, és ugyanazok a folyamatok figyelhetőek meg, mint négy évvel korábban. Akkor a Fidesz-KDNP-pártszövetség a parlamenti helyek több mint kétharmadát szerezte meg. Nézzük, mi volt a helyzet négy éve!

Nincs választási megállapodás a baloldalon: széteső balliberális pártok, feltámadó és bajban levő Gyurcsány Ferenc, zsarolás

Közeledve a választáshoz, 2013 végén is az erőfitogtatás, a pozícióharc és egymás zsarolása volt a jellemző a balliberális oldalon.

A fő törésvonal négy éve is az MSZP és a Demokratikus Koalíció között húzódott meg, elsősorban Gyurcsány Ferenc, bukott kormányfő személye miatt. A szocialisták négy éve is ki akarták golyózni a választási együttműködésből a DK-t és annak elnökét.

2013 augusztusában Mesterházy Attila MSZP-elnök és Bajnai Gordon, az Együtt-PM-szövetség vezetője arról állapodott meg, hogy a 106 egyéni választókerületből 75-ben a szocialisták, 31-ben az Együtt-PM állítathat jelöltet, de a szocialisták mutattak némi rugalmasságot abban, hogy más balliberális párt politikusai is rajta lehetnek a listán, illetve közös jelöltként elindulhatnak egyéniben. Pár nappal később név nélkül nyilatkozó MSZP-sek üzentek: az pártban már egyértelműen eldőlt, hogy amennyiben a DK-val együttműködnek, Gyurcsány sem listán, sem egyéniben nem indulhat. A tárgyalások megakadtak, hiszen a fentiek szellemében Mesterházyék elfogadhatatlan ajánlatott tettek a DK-nak, akik túlnyomó többségben nyerhetetlen egyéni körzeteket kaptak volna.

Baloldal választás előtt: a főszereplők változatlanok, pedig négy éve nagy bukás lett a vége Forrás: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Felismerve a helyzetet, Gyurcsány akárcsak most, begyújtotta a rakétákat, és kegyetlen pozícióharcba kezdett kedvelt eszközeivel, a zsarolással és üzengetéssel. Egyre többen látták úgy a szocialistáknál és a Bajnai-féle alakulatban, hogy a feltámadó politikus az ellenzéki együttműködés legfőbb problémája. Gyurcsány nyomást gyakorolva a Mesterházy-Bajnai párosra arról kezdett beszélni, hogy az összes körzetben önálló jelöltet indítanak, és a 2013 októberében megtartott pártkongresszuson egyenként a színpad elé szólították a párt 106 képviselőjelöltjét. Az igazán nagy fordulatot a bajai videóhamisítás-ügy hozta el: Mesterházy pozíció megrendültek, Gyurcsány kezdte átvenni az irányítást. Előbbi kitartott egy darabig álláspontja mellett, hiszen még 2013 novemberében is úgy nyilatkozott, hogy utópia a teljes ellenzéki összefogás, tévedés, hogy pusztán az összefogás automatikusan győzelmet hoz. A DK elnöke nem adta fel: ultimátumot intézett az MSZP-hez és az Együtt-hez, hogy őt is vegyék be az ellenzéki összefogásba. Utóbbi pártok vezetőin hatalmas nyomás volt, aminek végül engedtek, és ha nem is azonnal, de bevették Gyurcsányt és pártját a nagy baloldali összefogásba.

Akárcsak most, négy éve ilyenkor sem dőlt el, hogy milyen formációban indulnak a baloldali pártok.

Mint ismert, 2014-ben végül közös listában állapodtak meg, és az egyéni indulók személyében is megegyeztek. A végeredményt tudjuk: oltári nagy bukást hozott az együttműködés.

Külön induló LMP

Schiffer András, a Lehet Más a Politika (LMP) alapítója, korábbi vezetője felismerte, hogy Gyurcsány Ferenccel és a 2010 előtti meghatározó politikusaival való akármilyen együttműködés pártja halálát jelentette volna, ezért kategorikusan kizárta a választási együttműködés lehetőségét az ekkor még csak formálódó baloldali szövetséggel. Másik oldalról, az azóta valamennyi tisztségéről lemondott expolitikusnál szóba sem jöhetett a Jobbikkal való bármilyen választási alku. Az LMP külön indult, és bejutott a parlamentbe. A közelgő választás előtt most is hasonló álláspontot képvisel a kérdésben a zöld alakulat, hiszen jelen állás szerint az LMP önállóan indul, külön listát állít, és 106 egyéni jelöltet igyekszik indítani. Szél Bernadett, bár a héten furcsa utat tett Brüsszelben a sorosista képviselőknél, reálisan látja pártja jövőjét: egy közös lista a teljes összeomlást jelentené az LMP-nek.

Jobbik: antiszemitizmus, cigányellenesség és egyszerre komikus hízelgés a balliberálisok felé

Vona Gábor pártelnök – akárcsak most – a 2014-es választást megelőzően több alkalommal kiemelte, hogy a Jobbik nem fog koalíciót kötni senkivel, és pártjával egyedül fog nekivágni a voksolásnak. Egyrészről Vonáék valóban nem szándékoztak közösködni másokkal, hiszen – legalábbis kommunikáció szintjén – úgy gondolták akkor is, hogy egyedül is megnyerhető a választás.

Másik oldalról a Jobbik szélsőséges megnyilvánulásai miatt elszigetelődött a magyar politikában, így egyetlen egy párt szemében sem voltak alkuképes pozícióban.

Vona Gábor és egy macska Forrás: Facebook

Ennek legfőbb indoka, hogy gyakorlatilag napi szinten tettek antiszemita, rasszista felhangú megnyilvánulásokat, amivel ugyan egyben tartották saját szavazótáborukat, de a szélesebb nyilvánosság szemében ellenszenvet váltottak ki. 2013-ban egyik ilyen akciójukként, Vona Gábor nyílt levelet intézett Ilan Morhoz, Izrael Állam budapesti nagykövetéhez, ami meglehetősen alantasra sikerült:

Ellenben visszataszítónak tartom bármely nép vagy nemzet világuralmi törekvéseit. A zsidóságét is... Lehet, hogy egy nap engem is kilőnek rakétával, mint egy kutyát, de akkor sem fogok félni a saját hazámban. Ezt jól jegyezze meg. És sohasem leszek Izrael kutyája, mint az összes parlamenti párt.”

Szintén a választást megelőző évben mondta a következő mondatot a pártelnök:

Ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről, és tagként segíteném tovább az ügyet.”

Papíron hiába telt el négy év, a Jobbiknál is megállt az idő. A közvélemény ugyanolyan lesújtó véleménnyel van róluk, valamint Vona Gáborról, ráadásul a balliberálisok felé tett hízelkedő gesztusok a törzsszavazóit is megtizedelte. A Simicska-féle korrupciós botrányok, Vona Gábor magánéleti botrányai (elég utalnunk arra, hogy a TV2 Tények című hírműsorából kiderült: egy transzvesztita előadóművész többször is látta a sokszor homofób megjegyzéseket tevő Vonát homoszexuális partikon), a bokorban pisilő Volner-szerető ügye, a cégbotrányok - mind, mind a Jobbik megroggyanásához vezettek. Ráadásul, változatlanul szélsőséges tartalmú üzenetekkel sokkolják a választópolgárokat, legutóbb Volner János, a párt alelnöke kifogásolta közösségi oldalán, hogy az általa polkorrektnek tartott médiafelületek „kifehérítettek egy cigánybűnözőt”.

A tehetetlen ellenzék szerepét egy agresszív, támadó ellenzéki média vette át

Látva az általuk előnyben részesített pártok tehetetlenségét, a balliberális szellemiségű orgánumok erőteljes offenzívát indítottak a Fidesz-KDNP pártszövetség ellen. Ezzel gyakorlatilag szerepcsere történt, az ellenzék helyét átvette az ellenzéki média. A 2014-es választás előtt egy évvel Uj Péter, az index.hu egyik volt főszerkesztője több, kiugró munkatársával együtt létrehozta a 444 nevű Soros-közeli portált, amely már a kezdetektől fogva szokatlan vehemenciával esett neki a kormánypártoknak.

Árulkodó, hogy a DC Leaks által kiszivárogtatott hír szerint a 444 mintegy ötvenezer dollárt kapott 2014-ben Soros György Open Society-hálózatától, hogy olvasói bevonásával mind a 106 egyéni választókerületben felvegye a küzdelmet a választási visszaélésekkel.

Semmi sem változott: a civil újságírás már ekkor is úgy nézett ki, hogy a multimilliárdos üzletember pénzéből támadták a kormányt. Akárcsak napjainkban, a bevándorláspárti milliárdos, Soros blogja mellett (a most már Simicska Lajos) Indexe és az azóta súlyos gondokkal küzdő 24 volt az élharcosa a kormány elleni küzdelemnek.

És akkor még nem beszéltünk a 2013-ban és most is csaló, hazudozó HVG-ről. Négy évvel ezelőtt egy manipulált felvétellel akarták a Fideszt etikátlan eszközökkel lejáratni, csak aztán kiderült, hogy a videó hamis. Az ügy miatt lemondott Gavra Gábor, a hvg.hu főszerkesztője. Mai napig nem tisztázott, hogy mi volt Gyurcsány Ferenc szerepe a történtekben. Valóban döbbenetes hasonlóság, hogy majdnem napra pontosan négy évvel később ismét botrányba keveredett a balliberális újság. Pár napja egy olyan vádaskodó cikket hoztak le a Ryanair légitársaságról, amelyben egyébként saját tulajdonosuk, Szauer Péter is érintett. A 888.hu úgy tudja, hogy a súlyos etikai kérdéseket felvető ügy olyan indulatokat váltott ki a HVG szerkesztőségben, hogy rendkívüli értekezletet hívtak össze.

Toronymagas kormánypárti fölény a közvélemény-kutatásokban

A fentiek eredőjeként a szavazópolgárok többsége négy éve ilyenkor is alkalmatlannak tekintette a baloldalt és a Jobbikot a kormányzásra, ami egyértelműen megmutatkozott a közvélemény-kutatások eredményeiben. 2013 novemberében az öt nagy közvélemény-kutató intézet biztos szavazó, pártválasztó eredményeinek az összegzése szerint a Fidesz–KDNP 48,8, az MSZP 22,4, a Jobbik 13,4, az Együtt–PM 6,4, a DK 4,6, míg az LMP 3,6 százalékon állt.

Akárcsak négy éve, a Fidesz-KDNP-pártszövetség most is nyerésre áll Forrás: mon.hu

Napjainkban hasonló eredményeket mérnek a közvélemény-kutatók, annyi változással, hogy a második helyen helyet cserélt a Jobbik és az MSZP. Idén októberben hét intézetnél a biztos szavazók körében a Fidesz–KDNP összevont támogatottsága 52,57 százalék volt. A második helyen a Jobbik állt 16,28 százalékkal, a harmadik helyen az MSZP végzett 11,71 százalékkal. A Demokratikus Koalíció 6,28, az LMP 5,85, az Együtt 1, a Párbeszéd 0,57, míg a Magyar Liberális Párt (MLP) 0,43 százalékot ért volna el. Ezzel az eredménnyel ismét több mint kétharmaddal nyerne a Fidesz.