Meg kell értenünk, hogy amit most innen Európából afrikai migrációként látunk, az a valós helyzet kis szelete - mondta Orbán Balázs az Origónak adott interjújában. A Migrációkutató Intézet vezetője úgy látja, eddig az Európai Unió országai elsődlegesen az afrikai gazdasági lehetőségek kiaknázásában voltak érdekeltek, és azt a gazdasági előnyök nélküli felelősséget pedig nem vállalták fel, ami a stabilitás fenntartását segítette volna. Beszélt arról is, hogy olyan üzeneteket kell az Európa irányába történő elindulást fontolgatók számára eljuttatni, amely meggyőzi őket arról, hogy ne induljanak el.

Az elmúlt időszakban jól láthatóan megsokszorozódott a Migrációkutató Intézet terepmunka-aktivitása. A mostani nyilatkozatokból kiderül, hogy Ön személyesen legutóbb Líbiában és Nigériában járt. Miért pont ott, s miért fontosak ezek az utak?

A Migrációkutató Intézet létrehozásának első pillanatában tudtuk, hogy a migrációt nem lehet egy kényelmes irodából kutatni. Ki kell menni a terepre, beszélni kell az emberekkel, s meg kell nézni, mi történik a valóságban. Az első időszakban a fókusz a balkáni útvonal országain volt, majd a közel-keleti kibocsátó területek (Libanon, Szíria, Irak) következtek. Amint azonban a migráció iránya áttevődött a Közép-Mediterrán útvonalra, és az érkezők között is egyre nagyobb arányban vannak fekete-afrikaiak, a mi figyelmünket is ki kellett terjeszteni Afrikára.

Több terepmunkával készülünk, illetve egy, a térséggel foglalkozó kutatóval is bővült az Intézet állománya. Nigéria azért kulcsfontosságú, mert az egyik legnagyobb kibocsátó ország lesz a következő évtizedekben. Jelenleg majdnem 200 millióan élnek az országban, a lakosság fele 18 év alatti, s minden évben majdnem fél Magyarországnyival többen vannak. A gazdasági és a politikai rendszer jelenleg viszonylag stabil, de ennek hosszú távú fenntarthatóságára nem számíthatunk. A polgárháborúból kikászálódni próbáló Líbia pedig a legfontosabb tranzitország, ahonnan az elmúlt években több mint 600 ezren érték el az Európai Uniót.

Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet vezetője szerint az erős állam hiánya az afrikai országok egyik legfőbb problémájaForrás: AFP//Peter Kohalmi

Döntéshozókkal is felvették a kapcsolatot? Ők hogyan látják a migrációs helyzete?

Minden ilyen terepmunka során meglátogatunk menekülttáborokat, interjúkat készítünk, s lehetőség szerint találkozunk döntéshozókkal és a különböző nemzetközi szervezetek képviselőivel is. Afrika esetében mindenki érzi, hogy elég nagy a probléma, bár természetesen nehéz így leegyszerűsítve nyilatkozni egy egész kontinensről. A népességrobbanásból, a klímaváltozásból, az államok összeomlásából és az alapvető társadalmi-gazdasági feszültségekből álló problématérkép valamelyik eleme majdnem minden afrikai országban jelen van. Ami különösen törékennyé tesz bizonyos afrikai országokat, az nem is elsősorban ez. Hasonló folyamatok zajlottak máshol is a világon – korábban például népességrobbanás Délkelet-Ázsiában –, de Afrikában ezek a kihívások jóval pusztítóbb következményekkel járnak, mint máshol.

Számos afrikai országban ugyanis a központi állam annyira gyenge vagy törékeny, hogy nem képes ezekre a kihívásokra reagálni, illetve a negatív következményeket tompítani. Az úgynevezett Fragile States Index alapján a 8 legrosszabb minősítésű államból 6, s a 25 legrosszabból 19 afrikai volt 2016-ban. A központi hatalom teljes vagy részleges összeomlása pedig azonnal migrációs mozgásokat indít el és migrációs folyosókat nyit meg.

Az Európai Unióban van egyáltalán szándék arra, hogy stabilizáló erőként megjelenjen ezekben a bukott államokban?

Úgy látom, hogy eddig az Európai Unió országai elsődlegesen az afrikai gazdasági lehetőségek kiaknázásában voltak érdekelt, és azt a gazdasági előnyök nélküli felelősséget pedig nem vállalták fel, ami a stabilitás fenntartását segítette volna. Sőt, mint láttuk az Arab-tavasz esetében, sokszor más érdekek miatt kifejezetten hozzájárultak stabil országok destabilizálásához. Ennek a politikának a negatív hatásai pedig többféleképpen, de leglátványosabban a migrációs válság képében jelentkeztek.

Orbán Balázs a Boko Haram által elűzött gyerekek gyűrűjébenForrás: Orbán Balázs

Meg kell értenünk, hogy amit most innen Európából afrikai migrációként látunk, az a valós helyzet kis szelete. A Szahara ugyanis, mint a világ egyik legnagyobb természet alkotta kerítése, továbbra is csupán a potenciális migránsok töredékét engedi az Európai Unió közelébe. Ezzel természetesen mindenki kalkulál. Ezen túlmenően mindenki abban reménykedik, hogy az észak-afrikai államok stabilitását meg lehet erősíteni, ők pedig vissza fogják tartani a következő évtizedek hullámait, s ez önmagában elégséges lehet. Ezt egyszerre nevezném naiv és álszent megközelítésnek.

Kína mennyire stabilizálhatja az afrikai kontinenst?

Peking elképesztően aktív Afrikában, nagyon látványos a terjeszkedésük. Kína elsősorban gazdasági alapon közelíti meg ezt a kérdést – brutális infrastrukturális beruházásban érdekeltek, elsősorban Kelet-Afrikában, de mostanában más térségekben is. Ráadásul – legyünk őszinték – őket nem érdekli a migrációs dimenzió, mivel földrajzilag is meglehetősen távol vannak. A földrajzi közelség okán Afrika elsősorban Európa migrációs problémája, s a kontinens nem nagyon számíthat másra. Azt is fontos számításba venni, hogy ugyan sokan beszélnek arról, hogy fejleszteni kell Afrikát, de a modern telekommunikációs eszközök elterjedése, valamint a hagyományos életformák visszaszorulása, illetve a félresikerült iparosítás és urbanizáció miatt sokszor pont azt érjük el, hogy az ott élő emberek közül egyre többen akarnak útnak indulni.

Van-e esély arra, hogy a népességrobbanás üteme csökkenjen úgy, mint a világ más térségeiben?

Kétségtelen, hogy a világ több részén le tudták nyomni a magas termékenységi arányszámot. Általános tapasztalat, hogy a demográfiai folyamatok ciklikusak. A ciklus első pontján magas születésszám és magas halandóság jellemző, majd például a közegészségügy és az élelmiszerellátás minőségének javulása miatt csökken a halandóság. Ekkor következik be a népességrobbanás, amelyet – egyéb tényezők mellett – a nők oktatási és munkaerő-piaci integrációja révén bekövetkező születésszám csökkenéssel korlátok közé lehet szorítani. Ezt követően alacsony születésszám és halandóság mellett következik be a társadalom elöregedése.

Nigériai életkép és az ország egyik jelképe, a Zuma Rock nevű sziklaForrás: Orbán Balázs, saját kép

A legfontosabb probléma, hogy Afrika esetében nem látjuk annak feltételeit, hogy a jövőben csökkenne a születésszám. Miközben 1900-ban nagyjából 100 millió ember élt a kontinensen, jelenleg 1,2 milliárd emberről beszélünk, és könnyen lehet, hogy 2100-ra 4,3 milliárd ember, a világ lakosságának 40 százaléka él majd a kontinensen. A kérdés csak az, hogy addig hány millió fogja Európában keresni az új otthonát.

A helyi elit mennyire érzi ezt problémának?

Nyilván érzik, hiszen a népességrobbanással kapcsolatos feszültségekkel mindennap találkozni lehet. Gondoljuk bele, hogy például Nigéria esetében a most zajló népességrobbanás miatt milyen mértékben kellene a kritikus infrastruktúrát (utak, elektromos hálózat stb.) és az ellátórendszereket (oktatás, egészségügy stb.) bővíteni. Ezt a tempót nyilvánvalóan szinte lehetetlen tartani, s ez komoly feszültséget generál. Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy sokszor nem bevett a több évtizedre előre szóló stratégiai tervezés, és mivel elég sokan kilátástalannak látják a dolgokat, így elsősorban nem a makro-, hanem a mikrokörnyezetük helyzetén akarnak javítani. Ehhez járul hozzá, hogy sokszor a központi államhoz való lojalitás szintje is gyenge, mivel a törzsi vagy vallási kötődések jóval erősebbek.

Mindezeket a tapasztalatokat hogyan közvetítik az uniós politikai elit felé?

Folyamatosan igyekszünk részt venni az Afrika és a migráció jövőjéről szóló uniós diskurzusban. Szerencsére az elmúlt 2 és fél év magyar politikája révén sikerült „kreditet gyűjteni", s ezért jobban odafigyelnek ránk. Csak egy példa: a legnagyobb bal- és jobboldali német pártalapítvány migrációs szakértői rendezvényein is részt veszünk – szinte egyedüliként a közép-kelet európai térségből. A mostani időszakban fel kell készülni arra, hogy hogyan védjük meg Európa határait. Olyan „jelenléti módokat" kell kidolgozni Afrikára, amelyek nem elsődlegesen gazdasági logikát követnek, s nem gyengítik, hanem erősítik a központi kormányzatokat.

Polgárháborús Líbia jelképei között játszó gyermekForrás: Orbán Balázs, saját kép

Emellett, s ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, olyan üzeneteket kell az Európa irányába történő elindulást fontolgatók számára eljuttatni, amely meggyőzi őket arról, hogy ne induljanak el. A potenciális bevándorlók fejében ugyanis egy álomkép él mind az úttal, mind az itteni lehetőségekkel kapcsolatban. Valamennyi kutatásunk azt erősíti meg, hogy az érintettek a migrációval összefüggő hasznokat felülbecsülik, míg a migráció költségeit alulbecsülik. Legutóbb egy líbiai táborban volt alkalmam olyan gambiai fiatalokkal beszélni, akik egyértelműen azt mondták, hogy rászedték őket. Ők önként visszatérnek, s még egyszer nem indulnának el, ha ezt előre tudják.

Az úgynevezett NGO-k továbbra is ilyen aktívak ezen a területen?

Legfontosabbak a bűnözői csoportok, akiknek a célja a haszonszerzés. Jelenleg az embercsempészet az egyik legkönnyebb és legjövedelmezőbb üzletág, ráadásul mindez összefonódik a radikális vallási szélsőségekkel is, amelyek abban érdekeltek, hogy az aktuális központi hatalom minél gyengébb legyen, hiszen így zavartalanul tudják folytatni a tevékenységüket. Vannak olyan NGO-k is, amelyek nem haszonszerzési, hanem más célból szintén a migráció közvetítőjeként lépnek fel. Ahogy egyre közelebb kerülünk Európához, ezek a szervezetek egyre aktívabbak, s egyre jobban képesek katalizálni a folyamatokat.

Mennyire van fogadókészség a politikailag korrekt nyugat-európai térségben a Migrációkutató Intézet üzeneteire?

Úgy érezzük, sokan arra használnak minket, hogy kimondjuk azokat a dolgokat, amiket más nem mer. Egyfajta faltörő kosként működünk. Ez azért érdekes, mert ha a nemzetközi szakirodalmat nézzük vagy a külföldön működő kutatóközpontok tevékenységét figyeljük, akkor a bántóan leegyszerűsített, „migráció-hurráoptimista" európai elképzelésekkel szembemenő megközelítésünk nem példa nélküli. Nagyon érdekes tapasztalat továbbá, hogy sok afrikai vezető és szakértő is elmondja, hogy ők megértőek a közép-kelet európai országok álláspontjával kapcsolatban, mert Nyugat-Európa felelőssége teljesen más ebben a kérdésben, mint a mi térségünkké.

Az önkéntes hazatérésre váró gambiai illegális bevándorlók egy líbiai táborbanForrás: Orbán Balázs, saját kép

A kapcsolatokat nem mérgezi a gyarmati múlt, s meglehetősen könnyű közös pontokat találni: például a Tripoliban működő líbiai és a magyar kormány nézetei között is nagyon sok átfedés van. Ők is, a magyarok is a határok védelméről, valamint a probléma helyben kezelésének és az erős központi kormányoknak a szükségességéről beszélnek.