Orbán Viktor és a Fidesz

2018.04.08. 10:04

Elmondom röviden, többek között miért szavazok Orbán Viktorra.

Menjünk vissza jó három évet, egészen 2015 január elejére. Ha nem finomkodóan fogalmazgatunk, akkor ugye az történt Párizsban, hogy migráns hátterű terroristák kiirtották egy újság szerkesztőségét. A történelemben általában bonyolult, komplikált kérdésekkel találkozunk, de olykor-olykor teljesen egyértelműekkel. Amelyekre egyetlen válasz létezik. Amikor nem leegyszerűsítjük a többrétegű valóságot, hanem – jó esetben – felfogjuk, hogy a valóság ebben a kivételes esetben nagyon is egyszerű. És hogy egyetlen valóság van.

Orbán Viktor azonnal megértette, hogy miről van szó. Hogy erre egyetlen válasz lehetséges.

Ha képszerűen fejezzük ki magunkat, akkor két szék volt egymás mellett. Az egyiken az a felirat szerepelt: igazság, valóság, racionalitás, biztonság – normalitás. A másik székre sajnos csak egy ilyen táblát lehetett kitenni: hazugság, irracionalitás – abnormalitás.

2015 január elején bebizonyosodott, hogy a migráció és a terrorizmus szorosan összekapcsolódik. Sőt. A migrációból következik a terrorizmus, az újfajta, huszonegyedik századi terrorizmus. És ha ez így van (és így van, ráadásul azóta sokszorosan bebizonyosodott, Párizs, Nizza, Brüsszel, Berlin, Stockholm, London, München vagy éppen a rengeteg francia kisváros), akkor meg kell állítani a migrációt. Akkor nem szabad beengedni az országba a migránsokat.

És mivel a Fidesz azonnal megértette, hogy miről van szó, azonnal elfoglalta a két szék közül azt, amelyiken a „normalitás” felirat szerepel. Jó, a Fidesz hamarabb (azonnal) felfogta, miről van szó. De az ellenzéket semmi sem akadályozta meg, hogy odakéredzkedjen a „normalitás” feliratú székre. Senki nem akadályozta meg az ellenzéket, hogy azt mondják: valóban nagy gond a migráció. Esetleg azt mondják: kell a kerítés. Vagy azt mondják: ne zárjuk ki, hogy vannak azért terroristák is a Keleti pályaudvart elfoglaló migránsok között. Vagy azt mondják: tényleg nem lenne szerencsés, ha Magyarországon is kialakulnának a párhuzamos társadalmak. Hogy nem normális, hogy a párizsi RATP-nél (a budapesti BKV-nek megfelelő közlekedési vállalatnál) a muszlim buszsofőrök nem hajlandók megfogni a kormányt, ha előző nap egy női sofőr vezette ugyanazt a buszt. Vagy hogy francia állami cégeknél muszlim migránsok nem hajlandók kezet fogni női kollégáikkal, hiszen azok szerintük alsóbbrendűek. Vagy, mondjuk, azt sem tiltotta meg senki az ellenzék egyetlen pártjának sem, hogy megszavazza az ország védelmét szolgáló alkotmánymódosítást.

De nem. Senki nem kényszerítette őket, és mégis rátelepedtek arra a székre, amelyiken ez a felirat szerepel: abnormalitás.

Nyilvánvalóan nemcsak a Fidesz és szimpatizánsai jártak Bécsben, és nemcsak ők látták, hogy a Prátert megszállták a migránsok vagy hogy a felújított Westbahnhof éjjel-nappal egy migránsszállás lett. Nyilván volt olyan ellenzéki politikus, nem is kevés, aki az elmúlt években járt a müncheni főpályaudvar környékén vagy Brüsszel nyugati részén – és félt. Sőt, biztosan volt olyan ellenzéki politikus is, aki járt Párizsban az elmúlt években és megnézte a Montmartre tetején a Sacré-Coeurt, Aztán lesétált azon a lépcsőn, amiről Céline-től Marcel Aymén és Max Jacobon át Boris Vianig annyian írtak, ahol Robert De Niro-akciófilmtől kezdve a Zsaroló zsaruk című klasszikus Philippe Noiret-vÍgjátékon vagy az Amélie csodálatos életé-n át egészen a Maigret-krimikig annyi filmet forgattak, és utána metróra akart szállni. De, mondjuk, kisgyerekkel volt, és hogy könnyebb legyen a séta, nem jobbra fordult, amerre ugyan a kicsit közelebbi metróállomás van, de felfelé kell menni. Hanem inkább balra ment, lefelé. És hopp! Egy hosszabb sarok és máris egy igazi migránsnegyedbe ért, egy no-go zónába. Egy olyan negyedbe (Aranycsepp, így becézik), aminél rosszabb közbiztonságú hely nincs Franciaországban. Nyilvánvalóan azonnal arra gondolt: nem szeretne ilyet Budapesten, nem szeretne ilyet Magyarországon. Nem szeretne olyan kávézót, ahova nőt nem engednek be, pusztán azért, mert nő. És nem szeretne félni sem. Azt a legkevésbé.

És mégsem csinált semmit. Persze, bizonyos értelemben könnyebb a kisebb ellenállás felé menni, könnyebb helyeselni Brüsszelnek, könnyebb Soros Györgynek engedelmeskedni, könnyebb nem harcolni, könnyebb nem csinálni semmit.

Orbán Viktor és a Fidesz csinált. Biztonságot adott és ad. A normalitást választotta.

Ezért is szavazok Orbán Viktorra.

 

Gábor László, az Origo főszerkesztője