A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és azt állapítja meg, hogy az alperes megsértette a felperes, Juhász Péter, jóhírnévhez és magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2018. április 26. napján a www.origo.hu oldalon „A nőverő Juhász Péter arról számolt be, hogy áll a tarhálás" címmel közzétett írásában valótlanul állította, hogy a felperes nőt vert.
Az utóbbi idők legszórakoztatóbb beszélgetését folytatta a nőverő politikus a Soros-közeli hetilap munkatársával. Az interjú fő csapásiránya a tarhalás és az LMP szidása volt, de kiderült az is belőle, hogy Juhász nem javasolja, hogy megtartsák a pártot. Inkább egyesületi formát választana most éppen.
Ismert, Juhász Péter pártja, az Együtt nem érte el az egy százalékot az április 8-ai választáson, aminek az lett a következménye, hogy az ötfős elnökségnek vissza kell fizetnie a mintegy 150 millió forintos kampánytámogatást.
A korábban többször is kéregető Juhász Péter ezzel végre ismét helyzetbe került, és elindította az ország történetének egyik legnagyszabásúbb tarhálási akcióját.
Ennek egyik csúcspontja az volt, amikor képes volt a „demokrácia végóráiban" megjelenni egy fehér dobozzal és egy korábbi kormányellenes tüntetésen fel-alá járkálva gyűjteni az adományokat. Az egész művelet olyan jól sikerült, hogy az rászabadult a politikus és az Együtt közösségi oldalára is, gyakorlatilag ellepték ezeket a felületeket a kéretlen tarhálási tanácsadók, jó szándékú haverok felajánlásai. Hiába azonban minden erőfeszítés, még mindig nem gyűlt össze a 150 millió forint, így valamit ki kellett találniuk Juhászéknek. Ebből az lett, hogy egy végső roham keretében a politikus interjút adott a haveri hetilapnak, a Magyar Narancsnak. De még milyet!
Kétségkívül az utóbbi hetek legszórakoztatóbb beszélgetése zajlott le Juhász Péter és Teczár Szilárd között, hiszen annak
közel a harmada mi másról szólt volna, mint a professzionális kéregetésről.
A Magyar Narancs szemmel láthatóan örömmel biztosított terepet a nemes témának, ezek volt belőle a legfontosabb gondolatok:
Az különösen szép volt az interjú ezen részében, hogy Juhász az elején azt hitte, összejön majd 20 millió forint, aztán el kellett indulnia nagyobb támogatókhoz – saját szavaival – KOLDULNI jelentősebb, akár tízmilliós összegekért. De az is felemelő volt, amikor a Magyar Narancs kérdezőbiztosa a következő kérdésnek álcázott dicsértet szögezte Juhásznak:
Nekem is az volt az érzésem, hogy a támogatás inkább az önök személyének szól, nem az Együtt politikájának.
Erre kicsit zavarba jött az asszonyverésben is jártas politikus, de aztán gyorsan helyrebillentek a dolgok, és levonta az elmaradhatatlan konzekvenciákat. Kicsit azért ez is erős lett: A választáson megbuktak, de morálisan viszont végig helyes döntéseket hoztak, és ők voltak az egyetlenek, akik legalább morálisan nyertek. Jelentsen ez bármit, szélsebesen érkezett a következő konzekvencia: az Együtt politikája a választási kudarc ellenére bizonyos értelemben működött. De, hogy a Magyar Narancs olvasói ne maradjanak az interjú végén sem tarhálással kapcsolatos kulisszatitkok nélkül, Juhász arra a kérdésre, hogy mikor lesz a következő küldöttgyűlésük a következő remekbeszabott választ adta:
Még nem hívtuk össze, mindenki a PÉNZGYŰJTÉSRE koncentrál.
A beszélgetésből az is leszűrhető, hogy az Együtt lemondott pártvezetője valamiért nagyon haragszik az LMP-re. Minden bizonnyal azért, mert Szélék nem támogatták megfelelő lelkesedéssel Juhász új pólussal kapcsolatos elképzelését. Cserébe most a Magyar Narancs hasábjain vágott vissza nekik, kicsit cikizve őket:
A tarháláson és az LMP-szidáson kívül is voltak sajátos-érdekes részei az interjúnak, ezek azok: