Csináljunk gyereket

2018.05.13. 09:09

A kormány készen áll a „legszemélyesebb közügy" támogatására, a tinder-generáció viszont inkább jobbra-balra húzogatva válogat, mint családot alapítana.

Amikor egy pár gyermeket vállal, elsődleges motivációik között általában nem szerepel a népesedéspolitika, és ez jól is van így. A politika viszont nem teheti meg, hogy ne közügyként tekintsen a családalapításra, hiszen a népesedés-és a családpolitika mind hangsúlyos programpontok. A kormány kész megállapodni, de a tinder-generációról ez kevésbé mondható el.

Hogy ki miért szül későn vagy nem vállal egyáltalán gyermeket, annak egészségügyi, egzisztenciális okai is lehetnek. Tagadhatatlan viszont, hogy van egy felnövekvő – húszas éveit lassan elhagyó – generációs csoport, akik szerint az elköteleződés, a megállapodás és a gyermekvállalás egyre kevésbé divat, a lecserélhetőség viszont annál inkább. Ez a tinder-generáció már megtanulta, hogy nem baj, ha valaki nem tökéletes, hiszen percek alatt száz új párt találhat magának, mindig van másik, aki szebb, okosabb, jobban illik hozzá. Legalábbis a kialakult illúzióik szerint. Egy stabil család viszont igazi szövetségként működhet, ami biztonságot és melegséget nyújt, ezek a protektív erők pedig pszichés jóllétünk, mindennapi megküzdéseink szempontjából kiemelten fontosak. A gyermek érkezése pedig a sok új kihívás és nehézség ellenére egy kimeríthetetlen boldogságforrás lehet. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor nem tartható fenn a teljes család, például, ha menekülni kell egy bántalmazó kapcsolatból vagy a konfliktusok elmélyülése miatt a válás jelenti a problémamegoldást.

A tinder-generáció esetében azonban más a helyzet, ők „előre megfontolt szándékkal” nem alapítanak családot, és választják a félig gyerek státuszt, kevesebb felelőséggel és problémával. Lázadnak a hagyományos értékékek ellen, miközben már annyira általánossá vált ez az attitűd, hogy a gyerekcsinálás jelenti a valódi lázadást. Fiatalon kilógni a tinder-generációból, áldozatokat hozni, gyermeket vállalni: ehhez felelősség és bátorság kell. Kijelenteni, hogy „én ide nem szülök" viszont csak annyit jelent, hogy nehéz lemondani az avokádós toastról, a minden évben új iPhone-ról és a kétnaponta bulizásról. A jelenség pedig nem magyar sajátosság, egész Európára jellemző, hogy egyre kevesebb gyermek születik, a tinder-generációs attitűd tehát máshol is ugyanúgy működik.

Bár a népesedéspolitika minden nemzet kiemelt ügye, amikor tényleges veszély fenyegeti kultúránkat, a nyelvünk felhígulását, ezzel párhuzamosan pedig látványos a népességcsökkenés, kiemelten fontos a legszemélyesebb ügyünkre nagyobb figyelmet fordítani, annak közügy vonatkozásában is.

A szabadságát senki nem adja fel könnyedén, de egy bizonyos koron túl már nem elég egy újabb match a tinderen a boldogsághoz, ennél állandóbb és tartalmasabb boldogságforrásra van szükségünk, és ez természetes. Ha már képesek vagyunk az áldozathozatalra, a felelősségvállalásra, a lázadásnak nem kell elmúlnia. Elég, ha átalakul és értékek mentén történik.

Horváth Zsófia pszichopedagógus írása az Origónak.