A politikai korrektség nyomában

Vágólapra másolva!
A politika arról szól, hogy az ember kapcsolódik-e saját hagyományaihoz, kultúrájához, vagy nem. A Nyugat a folyamatos hanyatlás állapotában van, ugyanakkor megvan arra is a képessége, hogy visszavágjon, hogy újra megszervezze saját magát. Ehhez az út a múlthoz való kapcsolódáson keresztül vezet - nyilatkozta a Figyelőnek Michael Walsh, amerikai író-kritikus.
Vágólapra másolva!

Michael Walsh szerint a 2. világháború utáni Amerikában elterjedtek a frankfurti iskola eszméi - itt keresendők a pc, a politikailag korrekt beszédmód gyökerei. Ezt a nézetrendszert Trockij tette népszerűvé még az 1930-as években, hogy megkönnyítse a kommunisták dolgát.

A pc-nek így az volt a feladata, hogy torzításmentesen közvetítse Moszkva vagy a Kommunista Internacionálé üzeneteit - mondja az interjúban Walsh. Ezt a módszert exportálták az Egyesült Államokba, majd terjesztették el az egyetemeken keresztül a frankfurti iskola üldöztetések elől Amerikába menekülő, s ott katedrát kapó kommunista képviselői.

Michael Walsh szerint ma a médiaelit a Harvardról és a Yale-ről, az elit egyetemekről kerül ki Forrás: Renegadtribune

A politikailag korrekt beszédmód első pillantásra nevetségesnek tűnik, de annyiszor ismételték, annyira belesulykolták az emberekbe, hogy uralkodóvá vált a közbeszédben. Az '70-es, '80-as években az újságírók nagy része még nem végzett egyetemet-főiskolát, így nem is hatott rá a frankfurti iskola szellemisége. Ma az újságíróelit túlnyomó része az Ivy League egyetemeiről kerül ki. (Borostyán Liga, az USA északkeleti részén elhelyezkedő nyolc elit egyetem - a szerk.)

Ők nem azért lesznek újságírók, mert élveznék a szakmát, egy sztori felgombolyítását, hanem azért, mert politikai elhivatottságuk van. Így vált lehetségessé, hogy a pc ilyen gyorsan és átfogóan terjedjen el az Egyesült Államokban - az akadémiai szektoron és a sajtón keresztül.

Az író-kritikus az interjúban kifejtette: a politika arról szól, hogy az ember kapcsolódik-e a saját hagyományaihoz, a kultúrájához, vagy nem. Ha valaki nem kapcsolódik a kultúrájához, akkor nyitottabbá válik a kulturális marxizmusra. Ebből ered a határoknélküliség eszméje, valamint a nemzetállamhoz való tartozás elvesztése is - végső soron a nemzetállam erodálódása.