Csúfos bukást hozott az ellenzéki trükközés

2018.07.09. 15:54

Teljes kudarcot hozott az ellenzéki pártok számára a józsefvárosi és a belvárosi időközi választás. Az érintett szereplők immár sokadik alkalommal azzal a taktikával próbálták megverni a Fideszt, hogy álfüggetlen jelöltek mögé bújtak, így pedig a szavazók nem találkoznak az ellenzéki pártok logójával a szavazófülkében. A stratégia nem jött be, ami azt mutatja, hogy a mindenféle tartalom nélküli technikai koalícióból egyszerűen nem kérnek a szavazók.

Ismételten óriásit bukott az a hazai ellenzéki pártok által favorizált stratégia, miszerint álcivil jelölteket támogatnak egy időközi választáson. A taktika lényege, hogy a parlamenti ellenzéki pártok távol maradnak egy választástól, és egy független jelölt mögé bújva próbálják megverni a kormánypártokat. Most erre Budapesten a tavaszi országgyűlési választás alapján esélyük is volt a matematika alapján, de kiderült, hogy a parlamenti voksolásokat nem érdemes összehasonlítani önkormányzati megmérettetésekkel.

A korábbiaknál is nagyobb bukta

Az ellenzéki bukás mértékét csak növelte, hogy a Fidesz-KDNP józsefvárosi és belvárosi jelöltje lényegesen nagyobb arányú szavazatot kapott, mint a kormánypártok listája április 8-án ugyanezeken a helyeken. Míg a VIII. kerületben a tavaszi választáson az összes ellenzéki párt a listás szavazatok 61 százalékát begyűjtötte addig most a volt SZDSZ-es képviselőnek, Győri Péternek még 37 százalékot sem sikerült kapnia. Az V. kerületben, abban a két szavazókörben, ahol vasárnap szavaztak Csárdi Antal LMP-s politikus győzött április 8-án, míg most a közös ellenzéki jelölt a közelében sem volt a Fidesz-KDNP-nek.

A józsefvárosi időközi választás nagy ellenzéki buktát hozottForrás: MTI/Balogh Zoltán

Az elmúlt években rengeteg példa volt arra, hogy az úgynevezett népfronti ellenzéki taktika nem vezet eredményre, sőt inkább még nagyobb káoszt okoz az MSZP-től a Jobbikig ívelő ellenzéki kavalkádban. Érthető, hogy ezen pártok saját népszerűtlenségüket úgy próbálják leplezni, hogy inkább távol maradnak a választásoktól, de ezzel semmilyen plusz mozgósítóerőt nem tudtak produkálni. Ráadásul mindez a saját párthívek körében sem túl népszerű, mivel egy DK-s és jobbikos szavazó között meglehetősen nagyok a távolságok, és a pártelitet leszámítva nem is igazán szeretnek közösködni.

Kísérletezés

A teljes ellenzéki összefogás vágya a 2010-es országgyűlési választások után kezdett gyökeret ereszteni. Ennek legfőbb oka, hogy míg 2002-2010 között egységes ellenzék volt mind a parlamentben, mind a helyi önkormányzatokban, addig ez nyolc évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott. 2010-ben az MSZP, az LMP és a Jobbik került ellenzéki pozícióba a parlamentben, majd az évek múlásával ezek a formációk különbözőképpen osztódtak, és nem alakult ki egy egységes nagy párt. Miközben a pártvezetők mindig arról szónokoltak, hogy össze kell fogni a kormányváltás érdekében.

A különféle összefogási modelleket helyi önkormányzati választásokon próbálták kikísérletezni az ellenzéki pártok, jóval több kudarccal, mint sikerrel. Még 2011 tavaszán Győrben egy helyi civil szervezet jelöltje indult csak a Fidesszel szemben, az ellenzéki pártok távol maradtak a voksolástól. Nagy meglepetésre a független jelölt több mint 60 százalékot kapott. Talán ez a voksolás indította el az ellenzéki erőket abba az irányba, hogy érdemes a helyi választásoktól távol maradni, és úgymond független jelöltekre bízni a „piszkos munkát".

2010 óta permanens válságban van a hazai ellenzékForrás: MTI/Balogh Zoltán

Nem ment közösen sem

Egy évvel később a II. kerületben húzta elő az ellenzék ismételten ezt a taktikát, de akkor egy apró porszem csúszott a gépezetbe, mivel a Jobbik önállóan elindult. A balliberális pártok egy független jelölt mögé sorakoztak fel, de csúfos kudarc lett a vége, mivel a Fidesz-KDNP jelöltje több mint 57 százalékot kapott, tehát a Jobbik esetleges távolmaradása sem hozott volna ellenzéki áttörést.

2013. júniusában Solymáron állt össze ismét a teljes ellenzék a kormánypártokkal szemben. Helyben sem voltak vevők a „horrorkoalícióra", mivel a Fidesz jelöltje a voksok közel 60 százalékával diadalmaskodott. Még a 2014-es országgyűlési választás előtt egy héttel volt egy időközi választás Salgótarjánban, ahol a baloldallal szemben a Jobbik nem szállt ringbe. Akkor sikerült pár szavazattal az ellenzéknek nyernie, de az egy héttel későbbi országos megmérettetésen már nem sok babér termett az ellenzéknek.

Sorozatos Fidesz-győzelmek

A 2014-es országgyűlési választáson aratott újabb kétharmados Fidesz-sikert követően az időközi választásokon egyre gyakoribb lett, hogy az összes ellenzéki párt nem indult el, hanem csak az egyik ellenzéki párt maradt állva, míg a többiek a jelöltállítás elmaradásával támogatták. 2015 elején például Mezőtúron a baloldal nem indított jelöltet, így pedig a Jobbik jelöltje nyerni tudott. Karcagon is hasonló modellel próbálkozott az ellenzék, de ott nem sikerült nyerniük.

Az időközi választásokon a teljesen egységesült ellenzék is sokszor kikapott a FidesztőlFotó: Szabó Gábor - Origo

2017-ben már gyakorlatilag az összes jelentős időközi választáson koordinálva indult az ellenzék. Ennek ellenére Szentendrén, Gyulán és Solymáron könnyedén nyert a Fidesz. 2018-ban sem adta fel ezt a taktikát az ellenzék. Hódmezővásárhelyen a teljes balliberális médiavilág és az ellenzéki pártok széleskörű segítségével sikerült megverniük a Fidesz jelöltjét, de Kiskunhalason a nagy összefogás súlyos vereséget szenvedett.

Semmilyen ellenzéki üzenet nem volt

Mindezek a példák világosan mutatják, hogy a teljes ellenzéki összefogás rengeteg esetben egyáltalán nem hozott áttörést a pártoknak. Mindezek során valós alternatívát nem mutattak be a közös jelöltek, közös értékvilágról nem is érdemes beszélni, hanem csupán technikai manőver volt ez a pártok részéről. Ennek a politikának a teljes kudarcát mutatták be az érintettek most Józsefvárosban és Belvárosban, ahol azonkívül, hogy le kell győzni a Fideszt, semmi más üzenet nem volt.

A mostani ellenzéki vereségek tovább gyorsíthatják a különféle pártok belső válságát. Az MSZP, a Jobbik és az LMP ebben már verhetetlennek tűnik, míg a parlamenten kívüli Momentum Mozgalom a belső viaskodásban még nem ért fel az elődök magasságáig. A pártban mindezek után sokan felvethetik, hogy nem lenne-e inkább jobb, ha önállóan indulnának el egy-egy voksoláson, mert akkor legalább alternatívát mutathatnának be a bukott erők álfüggetlen jelöltjeivel szemben. Persze ez újabb belső válságot generálna, ami tovább lökné lefelé a viccpártot.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK