D. Tóth Kriszta álcázott propagandája

2018.10.07. 10:00

A magát életmódoldalnak álcázó WMN közel félmilliós közösségének napi szinten szolgáltatja a liberális propagandát.

A liberális oldalakon folyamatos a hiszti, hogy médiafölényben van a jobboldal. Ez azért nem teljesen igaz, mert a liberálisok bújtatott propagandát csempésznek az életmódoldalaikra is. Az ilyen aljasságban főként a WMN csapata jeleskedik. A cikkek nagy része életmód témájú, de a nyíltan ellenzéki, kormánykritikus tartalmak mellett leggyakrabban egy-egy mondatban rejtik el, mit is kell gondolni a kormányról vagy az egész jobboldalról. Az olvasók ilyen mértékű megvezetése rendkívül aljas, persze politikai értelemben még akár működőképes is lehet, ha valaki ellenzéki szerepre akar törni. A céljuk ugyanis a közösségépítés, illetve karaktereik felépítése.

A WMN elsősorban nőket szólít meg, megvezetésben pedig elég jól teljesítenek.

A szinte csak nőkből álló stáb természetesen nem foglalkozik nagypolitikai kérdésekkel, az túl egyértelmű politizálás lenne az oldalon, az életmódtémákkal felépített közösség számára pedig taszító. Ügyeket használnak ki és fel, ezzel manipulálják olvasóikat. Gyakorlatilag biopolitikát végeznek, a gyakorlatban pedig sokkal egyértelműbben teszik ezt: részt vesznek tüntetéseken és buzdítanak is rá. Beszélgetős műsoraikba általában olyan közszereplőket hívnak, akik vállaltan vagy kimondatlanul, de kormánykritikusok.

Legutóbb D. Tóth Kriszta autókázós műsorában például a Simicska tévéjétől nemrég kirúgott baloldali, talán leghangosabban kormánykritikus véleményvezér, Kálmán Olga szerepelt. DTK „politikamentes” „életmódműsora” ezúttal különösen kínosra sikeredett, a két nő ugyanis majdnem háromnegyed órán keresztül udvarol egymásnak. DTK „koronaékszernek” nevezi Olgát, akiből a műsor alatt áldozatot, majd szabadságharcost teremt, végül csaknem szentté avatja. DTK szerint Olgának nemcsak a politikai pálya fel kéne fordulnia, de neki kéne miniszterelnöknek lennie. A műsor lényegében egy amatőr kampányfilm, ez pedig száz százalékig politika.

Ráadásul Olga szájából még el is hangzik egy mondat: milyen jó, hogy több szegmensből lehet politikát juttatni az olvasókhoz, és a WMN is legyen ilyen! Sokat nem kell változtatni az oldalon, mert már rég így működik.

De amikor Szentesi Éva beszélgetett többezres közönség előtt Puzsér Róberttel arról, hogyan is nyomja el a kormány a nőket itthon, az pontosan ugyanerre a logikára épült. Hasonló rendezvényeket pedig majdnem havonta rendeznek, tehát több platform is rendelkezésükre áll az ideológiacsöpögtetésre.

Az ilyen módszerek azért különösen aljasak, mert az olvasó azt gondolhatja a nagypolitika hiánya miatt, hogy az oldal teljesen politikamentes. De ez nem így van. A WMN cikkei viszont szinte kivétel nélkül érzelmekre ható témájúak, egy felfokozott érzelmi állapotban pedig sokkal inkább fogékony az olvasó befogadni egy mondatban elrejtett politikai üzenetet. Persze a védekezésük az, hogy nem fogalmaznak meg egyértelmű politikai álláspontot, de ez csak a gyávaságuk jele. Akkor ugyanis megfogyatkozna a közösségük. Az olvasottságért tehát határokat nem ismerve képesek megtéveszteni olvasóikat. Érdemes tehát ezzel a szemüveggel olvasni őket.

Horváth Zsófia viselkedéselemező írása az Origónak