Mi a közös a politikusban és a bulvárhősben?

2018.11.29. 09:55

Frederick Schauer: A demokrácia és a szólásszabadság határai – című kötete jellegében eltér a Wolters Kluwer által 2012 óta gondozott médiatudományi sorozatban eddig megjelent, magyarra fordított külföldi művektől. Ez a kötet ugyanis most született meg, eredeti, angol nyelvű változata ebben a formában nincsen. A szerző olyan fontos kérdésekkel foglalkozik, amik a magyar jogfejlődésben is meghatározó kérdések voltak az elmúlt negyedszázadban.

Schauer professzor munkássága már régóta inspirálta a magyar szólásszabadság-kutatásokat. A szerzővel együttműködve kiválasztott 26 szöveg elsősorban amerikai jogi folyóiratokban, illetve tanulmánykötetekben jelent meg, és mindegyikük a mai napig friss, élő, a mai kutatásokban használható, illetve az érdeklődők kíváncsiságát kielégítő tanulmány.

Kritika

Fontos megjegyezni, hogy Schauer nem éri be a bevett dogmák újrarendszerezésével és aktualizálásával, hanem erősen kritikus is az amerikai szólásszabadságjoggal szemben, és bátran tesz javaslatot a rendszer általa problémásnak érzékelt elemeinek kijavítására. Schauer jogi gondolkodása ízig-vérig amerikai, de – számos kollégájával ellentétben – egyáltalán nem elutasító az európai jogi gondolkodással szemben sem, mi több, nem követel az amerikai szólásszabadságjognak magától értetődő primátust az európaival szemben. A rendkívül elmélyült gondolatmeneteken és egy-egy kérdés pontos felvázolásán túl ez teszi munkásságát Európában is igazán vonzóvá; segít megérteni az amerikai jogi gondolkodást, és nem zárkózik el az eltérő megközelítések felett átívelő hidak építésétől sem.

Ha mind a 26 szöveget elolvassuk, fel fog tárulni előttünk az amerikai szólásszabadságjog szinte teljes struktúrája, amely a „politikai" vagy közéleti szólásokkal kapcsolatban az elmúlt csaknem száz évben kialakult. Schauer a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának értő ismerője, egyben szigorú kritikusa. Stílusa azonban eltér azon pályatársaitól, akik szeretik eszméiket „kinyilatkoztatások" útján közzétenni; Schauer azzal is megértő, akivel nem ért egyet, azt is meg akarja érteni, amit nem tud elfogadni, és a Mill-i hagyományokhoz híven nem hirdet eredményt a versengő nézetek között, inkább csak kérdez, javasol, polemizál.

Forrás: Wolters Kluwer

A közszereplők megítélése

Schauer szólásszabadság-jogi részkérdésekkel is foglalkozik. Ezek mindegyike olyan, amely Magyarországon is éles vitákat generált az elmúlt időszakban. Idetartoznak a közszereplők személyiségvédelmének, a rágalmazás, jóhírnév- és becsületvédelem általános kérdései, valamint a gyűlöletbeszéd (fenyegető beszéd) is. Schauer mindenhol felhívja a figyelmet a szükségszerű – de a jogrendszer által nem mindig követett – differenciálásra.

A közszereplők között sem ítélhető meg azonosan a politikus és a bulvárhős, a hamis állítások sem azonosan ítélendők meg, ha egy regényben vagy egy újságcikkben jelentek meg, a gyűlölködő kifejezések jogi megítélése is eltérhet, ha valós veszélyt jelentenek, és nem szorítkoznak a gyűlölet kinyilvánítására. Ugyanakkor – a híres „keresztégetéses" ügy kapcsán – arra hív fel, hogy a „szólás" és a „szimbólumok" közötti különbségtételt célszerű lenne magunk mögött hagyni.

Útközben

Ezt követően részletesen értekezik az oktatási szabadságról, amelyet a sajtószabadsághoz hasonlóan „intézményi" jognak tekint, azaz olyannak, amely az oktatási intézményt speciális feladataira tekintettel illeti meg, de az egyén (az oktató) számára nem korlátozhatatlan. Visszakanyarodva a gyűlöletbeszéd kérdéséhez, illetve Millhez, a holokauszttagadás korlátozásának példáján keresztül újból foglalkozik a szólásszabadság alapkérdéseivel: az „igazság keresésének" elméletével, az „ártalom" szóláskorlátozó jellegével, valamint ezúttal a holokauszttagadás korlátozhatóságának elvi alapjaival is.

A Schauert foglalkoztató problémák azonosak azokkal, amelyek az elmúlt negyedszázad magyar jogfejlődésében is erőteljesen jelentkeztek; ugyanakkor nem állíthatjuk bizton, hogy ezekre sziklaszilárd, kikezdhetetlen elvi megalapozottságú válaszokat adtunk volna. Mint az Schauer könyvéből is kiderül, ez nem feltétlenül baj vagy bűn: az Első Alkotmánykiegészítés közel 140 évig szinte „aludt", ellenben hamarosan 100 éve lesz, hogy joggyakorlata és az arra települő teoretikus megalapozás gyors ütemben gyarapodik. Azaz, Magyarországon a szólásszabadság rendszerének kialakítása tekintetében még csak útközben vagyunk, amely utazáshoz hasznos és intellektuálisan szórakoztató segítőtársunkká kíván szegődni ez a kötet.