Választások 2018: megszűnt az ellenzék

2018.12.23. 12:48

A kormánypártok brutális fölényét hozták az idén tartott időközi választások is, miközben a parlamenti frakcióval rendelkező ellenzéki pártok még összesen sem tudtak két százalékot szerezni. Mind a súlyos morális és anyagi válságba süllyedt Jobbik, mind a szétesett balliberális erők azt a taktikát választották, hogy független jelöltek mögé bújnak, és így próbálják megverni a Fideszt. A taktika csúfosan megbukott, mivel a kormánypártok a legfontosabb 18 időközi választás elsöprő többségét megnyerték. 

A 2018-as év végével érdemes mérleget készíteni, hogyan is szerepeltek a kormánypártok és az ellenzéki erők azokon az időközi választásokon, amiket 10 ezer főnél népesebb településeken tartottak. Azért csak ezt a szegmenst érdemes megnézni, mivel a pártok a 10 ezer főnél kisebb településeken általában nem indulnak el, vagy független jelölteket támogatnak. Elemzésünkben a 2014-es önkormányzati választási eredményekkel vetjük össze az idei választásokat.

Speciális év

Idén összesen 18 olyan időközi választás volt, amit 10 ezer főnél népesebb településen tartottak. Ezek közül kiemelkedett a hódmezővásárhelyi, a rákospalotai és a józsefvárosi polgármester-választás. Speciális volt az idei év abból a szempontból is, hogy mivel idén nem volt országos önkormányzati választás, ezért az április 8-i országgyűlési voksolás napján ugyancsak tartottak időközi megmérettetéseket. Összességében azokban a körzetekben, ahol idén volt időközi voksolás, 35,11 százalékos volt a részvétel, szemben a 2014-es 37,79 százalékossal.

Orbán Viktor miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatót tart az április 8-i országgyűlési képviselő-választás utánForrás: MTI/Soós Lajos

Kétharmados Fidesz-fölény

A legnagyobb változás 2014-hez képest az érintett körzetekben az volt, hogy a Fidesz-KDNP kivételével az összes párt eltűnt a térképről, és gyakorlatilag felszívódtak. Mindennek az oka, hogy az idei fontos időközi választásokon a teljes ellenzék úgy döntött, hogy inkább nem méretteti meg magát, mert úgy vélték, hogy sikeresebb taktika lehet egy független jelölt mögé elbújni, mint kiállni a választók elé. Ez az ellenzéki taktika finoman szólva sem jött be, mivel 18 választásból 13-at a Fidesz-KDNP nyert meg, míg az ellenzéknek csupán öt siker jutott, tehát a voksolások több mint kétharmadát a kormánypártok nyerték.

Mérhetetlen az ellenzék

Ha a számszerű eredményeket nézzük, akkor először érdemes visszamenni 2014-be. A 18 településen a Fidesz már akkor is hatalmas fölénnyel, a szavazatok 46,17 százalékával végzett az első helyen. A baloldali pártok (MSZP, DK, Együtt, Párbeszéd) 28,76 százalékos eredményt értek el. A Jobbik a szavazatok 13,28 százalékát szerezte meg, a független és egyéb szervezetek 7,53 százalékot gyűjtöttek, míg az LMP a szavazatok 4,26 százalékát kapta.

Az erőviszonyok úgy módosultak 2018-ra, hogy míg a Fidesz-KDNP továbbra is őrzi közel 50 százalék körüli támogatását, addig az összes többi parlamenti frakcióval rendelkező párt támogatottsága a mérhetetlen kategóriába esett vissza. A Jobbik 0,49, a baloldali pártok 0,64, míg az LMP 0,21 százalékot tudott csak gyűjteni a választásokon. A maradék szavazatokat független jelöltekre adták le a választók.

Ellenzék: mondanivaló nincs

A parlamenti ellenzéki pártok tehát gyakorlatilag felszívódtak az érintett településeken, mivel összesen a szavazatok két százalékát sem tudták begyűjteni. Ezzel szemben a kormánypártok, nemcsak hogy megőrizték a 2014-es támogatottságukat, hanem azt bővítették is.

Az időközi választások azt mindenképpen bebizonyították, hogy az ellenzék attól nem lesz sikeres, hogy nem indul el a választáson, hanem független jelöltek mögé bújik. Persze egy-egy alkalommal véletlenszerűen ideig-óráig sikeres lehet ez a stratégia (például Hódmezővásárhely és Rákospalota), de hosszú távon a sok ellenzéki párt támogatottsága attól nem fog megugrani, ha népfrontszerűen összeállnak. Jól látszik, hogy a választók sem vevők arra, hogy a Jobbikot háttérből irányító Vona Gábortól Gyurcsányig ívelő összefogás jelöltjeire kell szavazni, akiknek egyébként semmilyen tartalmi mondanivalójuk nincsen.