Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Milyen változásokat hozott az idei év a Nemzeti Közszolgálati Egyetem életében? Milyen eredményeket vár az új rektor kinevezésétől, valamint attól, hogy a Gulyás Gergely és ön által vezetett Miniszterelnökség egyedüli fenntartóként vette át az egyetemet?
Az egyik legfontosabb alapvetésünk az, hogy 21. századi, modern, nemzeti, európai, versenyképes Magyarországot nem tudunk elképzelni hasonlóan működő állam nélkül. Egy olyan államot szeretnénk felépíteni és működtetni évtizedek munkájával, amelyik többé nem az ország versenyképességének és nemzet érdekérvényesítő képességének a gátja, hanem éppen ellenkezőleg, annak a katalizátora.
Ahhoz, hogy ezt a célt el tudjuk érni, olyan közigazgatási állományra van szükség, amelyik kiváló elmékből áll, amelyik komoly minőséget képvisel, amelyik ismeri a körülöttünk lévő világot, amelyik felkészült, és amelyik – minden körülmény között – alapvetően magyar gondolkodású.
Ez az a gondolat, amelyet szeretnénk a közigazgatásban elterjeszteni, s természetesen a közigazgatási utánpótlásképzést is ezen gondolati struktúra szerint szeretnénk felépíteni.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) pedig ennek a „műveletnek” a természetes kiindulópontja. Sőt, terveink szerint a jövőben ennek a zászlóshajója lesz!
Ne feledjük, hogy egy 2012-ben létrejött egyetemről van szó, így azt mindenképpen el kell ismerni, hogy nagyon komoly nemzeti teljesítmény van az egyetem felépítése és a mai színvonalú működése mögött.
Létrejöttéhez nagyon különböző logikával működő karokat kellett összehangolni, így a rendészeti, honvédelmi, vízügyi, továbbá nemzetközi és európai, valamint civil közszolgálati képzést kellett összegyúrni egy egyetemi rendszerben.
Ezek a képzések nagyon különböző logikával épülnek fel, de egy közös van bennük: mindenki, aki ezeket elvégzi, alapvetően a köz szolgálatára, a nemzet szolgálatára szerződik.
Én úgy látom, hogy az említett karokon megjelenő eltérő megközelítések megtermékenyítőleg hatottak egymásra, s az egész egyetemet kezdi egy fegyelmezett, de a világra nyitott és érdeklődő, mindenekelőtt patrióta gondolkodásmód „hatalmába keríteni”. A Miniszterelnökségen mi mindezt – mint fenntartó – természetesen nagy örömmel figyeljük!
Ne felejtsük el azt se, hogy emellett pedig, kizárólag magyar költségvetési forrásból, 2012 óta fölépült egy fantasztikus infrastruktúra is a Ludovikán.
Ezzel szerintem egy olyan egyetemi campus nőtt ki Budapest szívében, amely Magyarország és a budapestiek számára is rendkívüli büszkeségre ad okot.
Azon dolgozunk, hogy ennek a létesítménynek hosszú távon olyan atmoszférája legyen, mint egy igazi brit college-nak a londoni Hyde Park kellős közepén.
Mindig aláhúzom, hogy a Kormány elkötelezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem folyamatos fejlesztése mellett, éppen ezért az egyik legutolsó ülésén a kabinet döntött arról, hogy gyorsítópályára kívánja állítani NKE-t, s komoly költségvetési forrásokat biztosított a nemzetközi nyitás, az tudományos-oktatási tevékenység felpörgetése és a campusélet beindítása érdekében.
Továbbá döntött a kormány a bajai campus felújításáról és az ottani víztudománnyal összefüggő tudományos-oktatási eszközparknak a megújításáról is.
Itt azonban nem állunk meg, a magyar hadsereg megújításával összefüggésben nekünk is van feladatunk: a honvédtiszt utánpótlásképzés feltételrendszereinek javítása terén is komoly tennivalónk van,
illetve azt szeretnénk, ha az NKE nemcsak egy nemzetközi és uniós képzési hely lenne az országban a sok közül, hanem a magyar diplomáciai kar első számú utánpótlásbázisát is itt helyeznénk el.
Jól érzékelem, hogy ehhez szervesen kapcsolódik a közigazgatási ösztöndíjprogram ügye? Hogyan működik a Magyar Közigazgatási Ösztöndíj Program? Hogyan változott az ösztöndíj program az elmúlt időszakban, miért érdemes pályázni? Nincs abban ellentmondás, hogy egyik oldalról karcsúsítanák a közigazgatást, másik oldalról viszont ilyen kiemelkedően jó feltételeket biztosító ösztöndíjakkal is buzdítják a fiatalokat, hogy az állami szférát válasszák?
Én nem érzek ellentmondást a kettő között,
mivel mindennek, amit az elmúlt fél évben csináltunk, az volt a célja, hogy a minőségi, nemzeti, kompetens, elkötelezett, állampolgárokat szolgáló, és az államot a 21. századi kihívások között is működtetni képes közigazgatás alakuljon ki.
A kormányzati igazgatási törvény elfogadásának és az azzal összefüggő bürokráciacsökkentésnek sem volt költségvetési megszorító jellege – mint oly sokszor 2010 előtt –, hanem azt szerettük volna elérni, hogy
a központi közigazgatásban is csak annyian dolgozzanak, amennyi emberre feltétlenül szükség van,
s a rendszerváltozás egyik nagy adósságát törlesztve végre itt is kössük össze teljesítményt a bérezéssel.
Azt gondoljuk, hogy mind a kormányzati igazgatásról szóló törvényben biztosított új feltételrendszer, mind pedig a Közigazgatási Ösztöndíjprogram alkalmas lesz arra, hogy a magánszektorral összehasonlítva versenyképes ajánlatot tegyünk le a legkiválóbb, egyetemről frissen kikerült fiatalok számára.
Reményeink szerint, akik ezt a programot választják, mind nagyobb arányban fognak a közszolgálat mellett véglegesen lehorgonyozni.
Ehhez egy nagyon attraktív, ütőképes programot raktunk össze, amely 10 hónapig tart, 50 fő részvételével. A kiválasztottak 7 hónapig idehaza, valamelyik közigazgatási szervnél gyakornokoskodnak, utána pedig 3 hónapot töltenek el egy másik uniós tagállam valamelyik közigazgatási szervénél gyakorlaton.
Mindezt egy komoly mentorálási és alumni rendszerrel egészítjük ki, miközben a szerencsés kiválasztottaknak a belföldi programszakaszra havi nettó 250 ezer forint ösztöndíjat biztosítunk,
a külföldi szakaszban pedig a külföldi megélhetés költségeit még pluszban is támogatjuk.
Azt reméljük, hogy nagy érdeklődés lesz a program iránt, és hosszú távon eljutunk oda, hogy mind több fiatal számára lesz ismét vonzó az, hogy nem valamilyen magánérdek, hanem a köz szolgálatára adja a fejét.
S mielőtt elfelejtem, a legfontosabb: a programra jelentkezni a www.mkop.hu oldalon lehet.
Hogyan élte meg az elmúlt hetek eseményeit? Jogász szakemberként mi a véleménye, mennyire fér bele a gyülekezési jogba/ véleménynyilvánítás szabadságába a kukagyújtogatás, a rendőrök üvegekkel, füstbombákkal dobálása stb.?
A magyar alkotmány alapján az a kiindulópontunk, hogy a kormánynak mindenki számára biztosítania kell az egyet nem értés és az egyet nem értés kifejezésének a jogát.
De azt gondolom, hogy minden józan választópolgár – legyen kormánypárti vagy ellenzéki – szomorú az elmúlt hetek ellenzéki politikusi teljesítménye láttán.
Egyrészt, amit az ellenzéki képviselők a magyar Országgyűlésben műveltek, az erősen alkalmas volt arra, hogy az intézmény méltóságát aláássa. Ez pedig azért probléma, mert nekünk, magyaroknak a parlament nemcsak egy közéleti vitafórum, és nemcsak a törvények megalkotásának helye,
hanem – tradicionálisan – az ország szuverenitásának, függetlenségének legfontosabb intézménye, és egyben szimbóluma.
Ha volt független, tekintélyesen működő magyar parlament, akkor volt független Magyarország is. Ez a funkció pedig a 21. század globalizációs folyamatainak időszakában erősödni fog: a szuverenitás védelme érdekében szükség lesz a méltóságteljesen működő, a nemzet egységét kifejezni képes nemzeti parlamentekre.
Az az ellenzéki parlamenti képviselő, aki ezt az összefüggést nem tartja tiszteletben, és aki a saját önös, rövid távú politikai érdekei mentén képes a ház tekintélyét ilyenformán rombolni, az voltaképpen Magyarország szuverenitását és függetlenségét rombolja.
Ez pedig nem politikai egyet nem értés kérdése, hanem az ország stratégiai érdekeinek semmibe vétele, amire nincs politikai mentség.
A másik része a dolognak pedig az, hogy arra egy demokráciában nincsenek szavak, hogy ellenzéki képviselők egyrészt erőszakra buzdítanak vagy az utcai erőszakot mentegetik, miközben egy olyan előre megkomponált színielőadást adnak elő az ország nyilvánossága előtt, ami a legrosszabb csepűrágók teljesítményét is alulmúlja...
Persze nem vagyunk vakok, jól látjuk, hogy ezek a megnyilvánulások mind egy nemzetközi trendbe illeszkednek. Azok, akik a bevándorlást pártolják, azok, akik a nemzeti szuverenitás leépítésén dolgoznak, illetve egy progresszív ideológiai alapon álló, globális politikai rendszer felépítésén fáradoznak, minden olyan országban, ahol nagy az ellenállás ezzel szemben, ott egy kívülről inspirált, kisebbség által megrendezett, hasonlóan erőszakoskodó eseménysorozatokat hoztak össze.
A munkaszervezéssel kapcsolatban meghozott törvényeket lehet kritizálni, de az elmúlt hetekben tapasztalt erőszakos, alkotmányba ütköző jeleneteinek semmi köze ehhez az ügyhöz,
s szomorú, hogy a magyar ellenzéki politikusok bátorítják ezeket a történéseket. Szerencsére a magyar emberek hagyományosan jól átlátnak a szitán. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az elmúlt pár száz évben mi magyarok, az elnyomás és a megszállás évtizedeiben, megtanulhattuk, hogy mi a különbség valóság és valótlanság, helyes és helytelen között, s nem szeretjük, ha valaki a valótlant és a helytelent valóságként és a helyesként kívánja eladni nekünk.
Ennek megfelelően a magyar társadalom jelentős része – függetlenül attól, hogy melyik politikai erőt támogatja – az elmúlt hetekben tapasztalt politikai hisztériát komolyan, nyugodtan és méltóságteljesen elutasítja.
Mi a véleménye az MTVA épületében történtekről? Ön szerint mennyire volt jogszerű, hogy Hadházy Ákost és Szél Bernadettet a sokadik figyelmeztetés után – hogy tiltott helyre lépnek be, ahol zavarják a közérdekű üzem működését – kirakták az épületből a biztonsági őrök?
Ebből a szempontból, ahogy én láttam, az MTVA kommunikációja és biztonsági embereinek fellépése profi volt. Természetesen az országgyűlési képviselőknek joguk van közintézményekbe belépni, ezt a jogukat az MTVA azonnal biztosította is. Sőt, ezzel a jogukkal több mint 24 órán keresztül éltek is az ellenzéki képviselők.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy bárkinek jogában állna egy közintézmény működését akadályozni.
Mindez azonban azt sem jelenti, hogy bárkinek jogában állna az országgyűlési képviselői minőségre való hivatkozással dolgozókat fenyegetni és a működést megzavarni.
Legyünk egyértelműek: az ilyen viselkedés egyetlen demokráciában sem része a képviselői jogosítványoknak.
Az MTVA helyesen járt el, hogy azon képviselőket, akiknek a tevékenysége minden elfogadható határon túlment, hosszú türelmi idő után kitessékelte az épületből. És azoknak, akik – elnézést, ezt nem tudom máshogy hívni – csak az amatőr színitanodát szerették volna tovább működtetni, biztosította ezt a jogot.
A hülyeség ugyanis – ahogyan azt Kilényi Géza professzortól tanultuk mindannyian – önmagában nem alkotmányellenes.
Azt gondolom, hogy ha Magyarországon bármelyik ellenzéki, kormánykritikus erő el szeretné mondani a véleményét, akkor annak – amint azt láttuk az elmúlt hetekben is – lehetőségek tárháza áll a rendelkezésére. S ez jól van így!
A politikai véleményverseny rendkívül komoly Magyarországon, sokkal komolyabb, mint sok más nyugat-európai országban,
ahol például a magyar kormány által hangoztatott bevándorláskritikus és nemzeti szuverenitást védő vélemények bizonyosan nem tudnának megjelenni olyan mértékben, amilyen mértékben azzal a választópolgárok többsége egyetért. Ha a nyílt közéleti vitát értéknek tekintjük – márpedig mi annak tekintjük –, Magyarországnak nincs szégyenkeznivalója,
ahogyan azt a minap az American Conservative nevű lap által idézett, egy francia libertárius elemző intézet által készített olyan kutatás is megállapította, amelyik az európai országok médiaszabadsági helyzetét vizsgálta.
Az Amnesty International megrótta a rendőrséget, hogy paprikaspray-t használt a „békés tüntetőkkel” szemben, valamint azért is felemelte a hangját, hogy az MTVA épületéből kitessékeltek két ellenzéki politikust. Mi a véleménye erről, mennyire jogos a kritika?
Ne legyenek illúzióink, az európai parlamenti választás kampánya már tart.
Úgy gondolja, hogy ez az egész történet az EP-választás kampányának része volt?
Abszolút, az EP-választási kampány már tart! És végre először – aminek mi örülünk – valóban van európai kampánytéma: a bevándorláshoz fűződő viszony. Ez azért jó, mert a korábbi EP-választások az európai állampolgárok közömbössége miatt érdektelenségbe fulladtak. Ha megnézzük a statisztikákat, a nemzeti választások és az ahhoz legközelebb eső EP-választások között a részvételi arányban nagyjából 30 százalékos különbséget látunk. Ez azt jelenti, hogy átlagban ennyivel kevesebb vettek részt az európai, mint a nemzeti választásokon. S ez a különbség csak azért ekkora, mert egyes nyugati országokban még mindig kötelező a részvétel a választásokon.... Reményeink szerint most ez megváltozik,
mert most valóban van egy európai helyzet, amikor dönteni kell az európai választópolgároknak arról, hogy mit gondolnak a bevándorlás kérdéséről.
És ehhez kapcsolódóan, ebből intellektuálisan kibonthatóan, mit gondolnak az Európai Unió jövőjéről. Szavazatukkal befolyásolhatják, hogy mely politikai pártok fogják meghatározni a következő 5 év európai politikai küzdelmeit.
Azok az erők viszont, amelyek most többségben vannak az Európai Parlamentben, komolyan féltik a pozícióikat.
Az elmúlt hónapok nem szóltak másról, és szerintem az elkövetkezendő hónapok sem fognak másról szólni, mint hogy ezek az erők a még meglévő erőforrásaikat kihasználva nyomás alá helyezzék azokat a kormányokat, amelyek az elvárt vonalvezetéstől eltérő véleményt hangoztatnak több fontos európai kérdésben.
Erről szól a Sargentini-jelentés, erről szól a Velencei Bizottság bevándorlással kapcsolatos jelentése, és erről szólnak az elmúlt hetek erőszakos eseményei is.
A magyar kormány annyit tehet, hogy kiáll azon véleménye mellett, amelyet a magyar választópolgároktól idén áprilisban kapott felhatalmazása alapján képvisel, és mind politikai, mind jogi eszközökkel kiáll Magyarország érdekei mellett.
Összeesküvés-elméletnek látja-e a miniszterhelyettes úr, hogy itt egy összehangolt támadásról volt szó a magyar kormány ellen, kezdve a parlamenti munka obstruálásától, az agresszív tüntetéseken keresztül, a Magyarországot korábban elítélő Sargentini megnyilvánulásain át, egészen az ellenzéki képviselők MTVA-ban előadott „Jászai-díjas” alakításáig?
Az elmúlt hónapok eseményei, főként a migrációs válság kezdete óta történtek, rávilágítottak arra, hogy mindaz, amit a nemzetközi, illetve a magyar konzervatív erők mondanak, és amelynek hallatán először mindenki felszisszent – összeesküvés-elméletnek bélyegezve az elhangzottakat –, mára „kiforrta magát”, és
látszik, hogy ezen vélemények mögött komoly elemzések mentén kialakított valós helyzetértékelés áll.
Annál jobb visszaigazolásra senkinek nincs szüksége, minthogy a Financial Times című globális üzleti lap éppen most választja Soros Györgyöt az év emberének.
A laudációban pedig kiemelik, hogy Soros György az egyetlen magánszemély, aki saját külpolitikát folytat. Mi is pont ezt mondjuk, és pont ez a problémánk Soros György politikai tevékenységével.
Demokratikus felhatalmazás nélkül, saját politikai agendája mentén visz egy kvázi külpolitikát, amivel más országokat megpróbál gazdasági és politikai értelemben nyomás alá helyezni.
Sokatmondó, hogy nemrég például a híres amerikai Princeton egyetem saját könyvkiadójának gondozásában, a Stanford professzora által jegyezve arról jelent meg egy könyv, hogy
az úgynevezett filantrópia – mely tevékenységet Soros György is végez a maga elmondása szerint –, valamint az ilyen célokat szolgáló alapítványok veszélyt jelentenek a demokráciára, a társadalmi jólétre és a politikai egyenlőségre,
és igazából a hatalomgyakorlás eszközeiként az adományozók közpolitikai céljainak megvalósítását szolgálják.
A Soros György által filantrópiaként eladni próbált tevékenység tehát tulajdonképpen egy demokratikus értelemben elszámoltathatatlan, nehezen átlátható, az adományozó által irányított hatalmi tevékenység.
Ezzel szemben minden, a demokratikus legitimáció talaján álló nemzeti kormánynak, ha politikai értelemben nem ért egyet a célkitűzésekkel, ellen kell tartania. Márpedig a Soros György által hirdetett, globális kormányzáson alapuló, nemzetállamokat leépítő, multikulturális és bevándorláspárti politika célkitűzéseivel Magyarország és annak kormánya nagyon nem ért egyet.
A kutatások alapján jól látszik, hogy a magyar egy nagyon pragmatikus, józan gondolkodású nemzet, amelynek tagjai gazdasági fejlődésben, szabadságban és biztonságban szeretnének élni, s minden ezen túlmutató hagymázas ideológiával szemben alapvetően szkeptikusak.
Túl sokat túlélt az ország már ahhoz, hogy az éppen aktuális – most éppen nyílt társadalomnak hívott –, forradalmi divatideológiák által kínált társadalompolitikai kísérletezésre adja a fejét. Az ilyen kísérletek mindig ellenállást váltottak ki a magyarokból, és ma – ha tetszik az ellenzéknek, ha nem –
ez az ellenállás nemzeti egységet teremt Magyarországon.
Ezt az egységet tudják, s reményeink szerint fogják is megerősíteni a magyar választók a jövő májusi európai parlamenti választásokon is.
