A Demokratikus Koalíciót is elérte az ellenzéki pártok választás utáni sorsa: a belső válság

2018.12.27. 17:28

Székely Sándor ma kilépett a Demokratikus Koalíció (DK) parlamenti frakciójából, azonban ez csak – ahogy mondani szokták – a jéghegy csúcsát jelenti. Ugyanis az áprilisi választás óta számos jel utalt arra, komoly bajban van Gyurcsány pártja, amely ha rosszul taktikázik, könnyen eltűnhet az ellenzéki süllyesztőben. 

Győz az ellenzék, nem kicsit, nagyon!” – harsogta Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció tavaly május elsejei rendezvényén a Városligetben. Egy év elteltével nagyot fordult a világ a volt kormányfővel és pártjával, hiszen egy vesztes választást követően – nemcsak a kormánypártokkal szemben, hanem az ellenzéki versengésben – alaposan meggyengültek a pozícióik. Ennek szimbóluma lehetne Székely Sándor parlamenti képviselő csütörtöki távozása. Ahhoz, hogy a Demokratikus Koalíció válsága érthető legyen, talán a legkézenfekvőbb egyenesen a jéghegy csúcsáról indítani. A mély felé. 

Nagy a csend a DK-s képviselő távozása körül

Csütörtökön érkezett a hír, miszerint Székely Sándor kilépett a Demokratikus Koalíció parlamenti képviselőcsoportjából. A parlament honlapjáról kiderült, hogy a politikus hivatalosan a karácsony előtti utolsó munkanapon, december 21-én hagyta ott a frakciót. Azóta hat nap telt el, éppen ezért meglehetősen különös, hogy milyen csend övezi a történteket. Ugyanis sem a Demokratikus Koalíció, sem Székely nem adott ki közleményt, sőt, még közösségi oldalukon sem olvasható semmi az üggyel kapcsolatban. Pedig ilyenkor az a bevett gyakorlat, hogy legalább egy pársoros közleményt közzétesznek a felek, az eset szereplői azonban – egyelőre legalábbis – látványosan tartózkodtak ettől. Talán a legárulkodóbb az a pár sor, amit Gyurcsány Ferenc pártja küldött meg a balliberális 24 kérdésére:

Minden válás utólag is minősíti a kapcsolatot, mi szépen akarunk elválni egymástól, Székely Sándornak jó munkát kívánunk.

Székely Sándor kilépett a Demokratikus Koalíció frakciójából, így független képviselőként folytatja a magyar OrszággyűlésbenForrás: Facebook

Ebből az olvasható ki, hogy komoly feszültség húzódhatott meg Székely és egykori pártja között, hiszen Gyurcsányék a sorok között finoman arra kérik egykori politikusukat, tartsa a száját. Hogy konfliktus állt fenn közöttük, az olyan szempontból nem feltétlenül meglepetés, hogy a távozó képviselő egy másik szervezet soraiból került ki: a Szolidaritás arcaként került fel a DK listájára, majd ült be a parlamentbe, így egy választási szövetségnek köszönhetően került be az országos politikába. Székely a jelek szerint nem igazán volt hálás az őt felkaroló szervezetnek, ami életútjából egyenesen következett. Az Országgyűlés honlapjára feltöltött, helyesírási hibáktól hemzsegő életrajza szerint meglehetősen kacskaringós pályája volt.

  • 2011 januárjában részt vett a Juhász Péter-féle Egymillióan a Sajtószabadságért (Milla) által szervezett tüntetések szervezésében, 
  • ahonnét „komoly politikai és szemléletbeli különbségek miatt többedmagával” távozott, és megalapította  az Egymillióan a Demokráciáért egyesületet, majd pár hónap múlva a Magyar Szolidaritás Mozgalmat.
  • Ebben az időszakban szervezte meg társaival az Alaptörvény elleni, 2012. január 2-ai, az Operánál tartott megmozdulást.
  • 2013-ban a Juhász Péter-féle Együtt egyik alapítója volt, aminek egy rövid ideig társelnöke is volt. A 2014-es önkormányzati választásokon pedig bejutott a Fővárosi Közgyűlésbe.
  • 2015-ben azonban távozott Juhászéktól és a Szolidaritás Mozgalom elnökeként folytatta. 
  • Életrajza szerint tagja volt annak a szűk körnek, amely kitalálta, hogy a Soros-közeli Majtényi László legyen az ellenzék köztársasági elnök-jelöltje. 

A Házszabály előírja, ha egy képviselő kilép a frakciójából, akkor legalább hat hónapig függetlenként kell folytatnia. Bár egyelőre nem sokat lehet tudni arról, hogy Székely miként tervezi a hogyan továbbot, beül-e egy másik képviselőcsoportba, az mindenestre biztos, fél évig várnia kell erre. Ezzel egyről (Mellár Tamás került be csak függetlenként a törvényhozásba áprilisban) kilencre emelkedett a független képviselők száma a parlamentben, ami azt mutatja, hogy

az ellenzék április óta konstans és komoly válságban van. 

A DK sem úszta meg tehát az ellenzéki pártok választás utáni krízisét, ez most kiderült. A jelek azonban eddig is érzékelhetőek voltak.

Komoly válságtünetek voltak megfigyelhetőek

Gyurcsány Ferenc a nyolc hónappal ezelőtti parlamenti szavazást megelőzően nemegyszer adott hangot annak, hogy a kormány bukni fog, és pártjának ebben kulcsszerepe lesz. Eljött a választás napja, és a DK alig több mint 5 százalékos eredményével (ez a parlamenti küszöb) jóval a várakozások alatt szerepelt, ami a párt eredményváróján készült felvételek alapján erősen megmutatkozott a pártelnök arcán. A rossz választási eredmény több dologra vezethető vissza:

  • a párt bázisa alapvetően idősekből áll, ami mozgósíthatóság terén számos problémát okoz;
  • Gyurcsánynak a megítélése – a szűk táborán kívül – továbbra is meglehetősen rossz, hiszen
  • továbbra sem tudta (a kormányváltás óta képtelen) levetkőzni a bukott kormányfő szerepét, ami
  • azért is nagy probléma, mert ezzel a DK meglehetősen elszigetelődött a potenciális szövetségesi rendszeren belül. Több ellenzéki párt és politikus Gyurcsányt tartja a fő felelősnek azért, hogy a Fidesz harmadszorra is kétharmaddal nyert.

Mindezek ellenére a választások után még a legtöbb elemző egyetértett abban, hogy az ellenzéki pártok közül egyedül a DK-t kerülte el a komolyabb válság, hiszen a Jobbikban pártszakadás következett be, az LMP-ben sorra indítottak etikai eljárást egymás ellen az ellenérdekű, pártbeli csoportok, a Momentumot az összefogás-különutasság mentén komoly feszültségek terhelték, és az MSZP-nél is nyilvánvaló súrlódások mutatkoztak a tisztújítás környékén (Tóth Bertalan és Mesterházy Attila vitte a nyilvánosság elé a belső nézeteltéréseket). Látszólag egyedül a DK állt jól. Csakhogy Gyurcsány Ferencék mindenben sikertelenek voltak, amiben csak lehetett: továbbra sem tudtak kitörni az ellenzéki pártok által állított skatulyából, másképp fogalmazva betörni az összefogás-kompatibilis ellenzéki pártok közé. Ez azzal magyarázható, hogy egyre többen felismerték: a bukott kormányfővel nem érdemes együttműködni.

Ugyanakkor legalább ekkora probléma volt, hogy a párt ballépést ballépésre halmozott a választást követően, pedig időként mutatkozott mozgástér előttük.

Gyurcsány Ferenc utcára hívta az embereket, akik azonban nem teljesítették a kérésétForrás: Facebook

Jó példa erre a Soros-Sargentini jelentés körüli hercehurca. Gyurcsány azt gondolta, hogy tematizálható az ügy, és így a DK megpróbált egy megmozdulássorozat élére állni, amivel akár átvehették volna a vezető szerepet az ellenzéki térfélen. Csakhogy rettenetesen nagy kudarc lett az akcióból, hiszen érdeklődés hiányában kénytelenek voltak törölni az eseményt, így Gyurcsányék az addigiakhoz képest is komoly pozíciókat vesztettek, alaposan meggyengítve magukat. Ugyanis ekkor vált egyértelművé mindenki számára, hogy hasonlóan a többi ellenzéki párthoz, a DK is válságba került. Hiszen a tüntetéssorozat csődbe jutásával két nagyon fontos dolog vált nyilvánvalóvá:

  • Magyarország egykori miniszterelnökét – saját hívein kívül – senki nem veszi komolyan, így
  • nem tud komoly tömegeket megszólítani, és utcára hívni.

Ezzel a Demokratikus Koalíció megroppant, és ahogy az lenni szokott, megkezdődtek a politikai mozgolódások, hiszen egyre többen nem Gyurcsány Ferencben és pártjában látják az erőt. Ha a volt kormányfő továbbra is rosszul taktikázik, akkor szervezetével együtt könnyen eltűnhet az ellenzéki süllyesztőben, hiszen senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a DK egyenlő Gyurcsány Ferenccel.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK