Fekete Nikolett a vártnál korábban született.
Édesanyja mindössze terhességének hatodik hónapjában járt, amikor elkapott egy fertőzést és elfolyt a magzatvize.
A szülészorvos visszatartó injekciót és tüdőérlelőt adott a kismamának, aztán magára hagyta. Két nap múlva újra megismételték az eljárást, a harmadik napon pedig megindították a szülést. Az asszony nem tágult eléggé, de az orvosok nem akartak közbeavatkozni, ezért közel 80 órán át hagyták vajúdni.
Úgy döntöttek, nem császározzák meg az asszonyt, mert már szült természetes úton gyereket.
Úgy voltak vele, hogy lehet, hogy nem maradok életben. Amikor megszülettem, akkor derült ki, hogy a köldökzsinóron duplacsomó volt, ami a nyakamra is rátekeredett"
- kezd bele történetébe Nikolett.
A koraszülött kisbabát inkubátorba tették és gépekre kötötték, hiszen túl pici volt, nem tudott önállóan lélegezni. Lassacskán elkezdett súlyban is gyarapodni és 3 hónap után hazaengedték a kórházból. Egy hónappal később koponyaultrahangra visszahívták a családot. Mivel mindent rendben találtak, nem rendeltek el több kontrollt. Eközben a család háziorvosa azzal nyugtatta őket, hogy minden rendben, hiszen Nikolett koraszülött volt, majd idővel behozza lemaradását. Az ortopédus szakorvos is úgy látta, hogy megfelelően fejlődik a kislány.
Néhány hónappal később azonban a szülők már maguk kértek MRI vizsgálatot.
Az eredmény pedig szabályosan sokkolta őket.
Nikolett agyában elváltozásokat találtak.
Kiderült, hogy a szülés során fellépő oxigénhiánynak következményei lettek.
Másfél évesen, mikor a kortársai már jártak, ő még csak ülni tudott.
A család felkereste a Pető Intézetet, ahol központi idegrendszeri károsodás következtében mozgássérültekké vált gyerekekkel foglalkoznak. Ott mondták ki először, hogy Nikolettel gond van,
úgynevezett spasztikus bénulása, más néven Little-kórja van.
Ekkor már egyértelműek voltak a tünetek. A konduktoraim elkezdtek elindítani, majd járni tanítani."
Ahogy nőtt a gyerek, lábaiban izmai és az inai folyamatosan rövidültek.
A növekedésnél ugyanis az izmok nem tudták utolérni a csontokat, nem egy ütemben nyúltak.
Ennek ellenére Nikolett megtanult járni, sőt, fél év múlva már szaladni is képes volt. Később úszni kezdett, mert a szülei azt hallották, hogy ez majd jót tesz neki, ennek ellenére a kislány állapota folyamatosan romlott. Jobb sarkát egyáltalán nem tudta letenni.
Ötéves korában műtötték meg először: meghosszabbították az achilles inát.
Az operáció nem sikerült és Nikolett állapota tovább romlott. 10 éves korára még súlyosabbá váltak a tünetei.
Térde és terpesztőizma is rövidülni kezdett, egyre nehézkesebben járt.
Akkoriban viszont még úszott, ami kicsit szinten tartotta az állapotát, de az orvosok nem sok jót mondtak neki.
Csupán annyit, hogy ha nem csinálod, akkor ennél is rosszabb lesz. És ez így is volt: azonnal látszódott az eredményeken, ha leálltunk a tornával, akár csak egy napra, akkor már feszesebb voltam, rosszabbul mentem. Ez tényleg egy szélmalomharc volt: tornáztál előző nap, másnapra pedig olyan volt, mintha nem csináltál volna semmit."
Nikolettnek valójában a nap 24 órájában kellett volna tornáznia ahhoz, hogy az izmai folyamatosan ellazult állapotban maradjanak.
Ugyanakkor úgy is romlott az állapota, ha tornázott, és úgyis, ha nem csinált semmit.
Hogy miért nem vitték perre az ügyet Nikolett szülei?
Azt mondták nekik, hogy öt évig lehet perelni az eset után a jogszabály szerint. Ennyi kellett akkor ahhoz, hogy elévüljön a műhiba. A pereskedésre sem volt akkoriban precedens"
- magyarázta Nikolett, akit több szakember is megvizsgált.
Sok ortopédus látta, de szinte mindegyik mást tanácsolt.
Míg az egyik meg akarta műteni, a másik ellenezte a műtétet.
A szülők végül belementek egy második operációba. A műtét jól sikerült, de térdalatti gipsz helyett ezúttal már combig érőt kapott az akkor 17 éves kamaszlány. A gipszet 6 hétig viselte. Ezzel az volt a gond, hogy ez alatt az idő alatt
sorvadni kezdtek az izmai és ismét rövidült a combizma, mivel egyáltalán nem hajlíthatta be a térdét.
Az orvos először azt javasolta, hogy hosszabbítsák meg az izmot, de egy hónap múlva már inkább leválasztotta volna.
Őmaga se tudta, hogy mit akar, csak kísérletezett velem!"
- mondja Nikolett, aki főiskolás korában sem hagyta abba a gyógytornát. Az állapota ismét romlani kezdett, ezért orvosa újabb műtétet javasolt. 2013-ban még a gyógytornásza arra figyelmeztette:
legyen eszed, mert ha azt az izmot ott átvágják és meghosszabbítják, lehet, hogy egy lépcsőn sem tudsz felmenni többet."
A fiatal lánynak akkor már állandóan fájt a térde és a csípője.
Izomlazítókat és gyulladáscsökkentőket szedett.
Nem tudtam elmenni az utcasarokra, mert annyira sajgott már mindenem, és szakadt rólam a víz"
- magyarázza a fiatal nő, aki akkor már úgy volt vele, hogy feladja. Főleg azután, hogy az orvosa kerek-perec megmondta: ne számítson semmi jóra, majd hozzátette, a mindennapos gyógytornával legfeljebb szinten tudja tartani magát, de idővel egyre romlik majd az állapota.
Nikolett teljesen elkeseredve mesélte egyik ismerősének a hírt, aki később azzal hívta fel, hogy talált valakit, aki talán segíthet rajta. A fiatal lány először szkeptikus volt, és még inkább azzá vált, amikor megtudta, hogy
egy személyi edzőről van szó.
Kijelentettem, hogy nem megyek edzőteremben, de csak ott motoszkált a fejemben. Valami azt súgta, hogy muszáj megpróbálnom, mert ez vízválasztó lesz az életemben."
Bármely orvosi szakmánál előfordulhat,
de a szülész-nőgyógyász orvosoknál regisztrálják a legtöbb műhibát Magyarországon.
Az egyik leggyakoribb hiba alapja, hogy nem ismerik fel kellő időben a magzati veszélyállapotot, elmulasztják a császármetszést vagy késve állítják fel a javallatát, amelynek következtében
oxigénhiányos károsodással születik egy gyerek, vagy akár meg is halhat a magzat.
A várandósgondozás körében a magzati fejlődési rendellenességek felismerésének az elmulasztása a leggyakrabban peresített műhiba. A Down kór, a végtagfejlődési rendellenességek, a nyitott hátgerinc a
terhességi UH vizsgálatokkal és más diagnosztikus módszerekkel viszonylag jó eséllyel kiszűrhetők,
de a vizsgálatok soha nem nyújtanak 100 %-os találati biztonságot. Ha a negatív leletek ellenére megszületik egy ilyen gyerek, a szülőkben érthetően felmerül az orvosi hiba lehetősége.
Valójában a legtöbb esetben gondos orvosi ténykedés mellett marad el a rendellenesség felismerése, sok esetben azonban orvosi hanyagság vagy kellő szakmai tudás illetve tapasztalat hiánya az ok. Egy esetleges per kimenetele alapvetően az orvosi dokumentációtól függ. Szoros szakmai előírások szabályozzák ugyanis, hogy a várandósság idején mely időszakban milyen vizsgálatokat kell elvégezni. Ha ezen vizsgálatokat az orvos nem kellő alapossággal, illetve időpontban végzi el, a dokumentáció hiányos vagy a kismama tájékoztatása elégtelen, az a felelősség alapja lehet."
- magyarázza a műhibaperekre szakosodott ügyvéd, Petrássy Miklós.
Nem elég tehát jól dolgozni, azt megfelelően dokumentálni is kell.
Ha a terhességi ultrahangon az orvos nem lát eltérést egy vizsgált magzati szervnél, de e szerv vizsgálatának tényét és a látottakat nem rögzíti a leleten, a bírói gyakorlat - felvétel hiányában - a vizsgálat elmulasztását vélelmezi. Ekkor nem lehet sikeres az egészségügyi intézmény hivatkozása a vizsgálómódszer pontatlanságára, a vizsgálat elmaradása a felismerés esélyét vette el.
A szakember azt mondja, a kismamát hangsúlyosan tájékoztatni kell az egyes vizsgálómódszerek precizitásáról,
és a további – adott esetben nem kötelező – vizsgálatok lehetőségéről is.
A kellően informált páciens maga döntheti el, hogy kíván-e még tenni valamit a gyermeke egészségéről való meggyőződés érdekében"
- teszi hozzá.
Ugyanakkor közel sem minden műhibás esetet okoznak bonyolult orvos-szakmai kérdések, ill. differenciáldiagnosztikai nehézségek.
Előfordul, hogy hanyagság, a minimális odafigyelés hiánya vezet tragédiához.
Egész más az erkölcsi (és részben a jogi) megítélése annak, ha egy bonyolult műtét közben csúszik be egy hiba, szemben azzal, ha például a kezelőorvos egy pozitív kórszövettani lelet puszta elolvasását és ezáltal a beteg értesítését mulasztja el.
Egy harmincas éveiben járó férfi banálisnak látszó bőrelváltozását operálták ki egy vidéki sebészeten. Az elváltozás a megjelenése alapján nem tűnt gyanúsnak, de a kórszövettani vizsgálat azt mutatta, hogy melanómáról, vagyis festékes anyajegyből kiinduló rosszindulatú daganatról volt szó.
A fiatal férfinak nem adták oda a leletet, nem értesítették,
és maga sem érdeklődött, hiszen azzal bocsátották el az ambuláns műtétet után, hogy jelentkeznek, ha probléma van. Nem jelentkeztek.
Ráadásul mentőautó-vezető volt, aki naponta járt azon az osztályon. Másfél évvel később derült ki az egész, amikor kiújult és nyilván már áttétet képzett a daganat. Sajnos meg is halt a fiatalember"
- meséli.
Egy másik kórházban is egy hasonlóan egyszerű, de kirívó hanyagság vezetett a beteg halálához. Egy sebészeti beavatkozás kapcsán egy középkorú, rendszeresen dohányzó férfi rutin mellkas röntgen vizsgálata a tüdőben kóros árnyékot mutatott. A radiológus a differenciáldiagnosztika érdekében későbbi kontrollt kért. A már járóbetegként történt kontroll leletén a radiológus javasolta a kezelőorvosnak a tüdőgyógyászati kivizsgálás kezdeményezését a rosszindulatú folyamat gyanúja miatt.
A sebész azonban csak azzal foglalkozott, hogy a beteg sebe szépen gyógyul.
Nagy valószínűséggel a röntgen leletet a sebész meg sem nézte. Ezek a leletek belekerülnek egy belső kórházi számítógépes rendszerbe, amiket vagy megnyit az orvos, vagy nem. Itt nem nézte meg. A tüdőgondozó orvosa járt utána másfél év múlva, miután már előrehaladott stádiumba került betegség okozta panaszaival hozzá fordult a páciens. A rák áttétet képzett és nem tudták megoperálni. És azon múlik egy ember élete, hogy egy leletet nem adnak neki oda"
- teszi hozzá Petrássy Miklós.
Ugyanakkor sokszor a gyógyulást érdemben kevésbé befolyásoló problémát érzik a betegek hangsúlyosnak. A beteg vagy a hozzátartozója arról panaszkodik, hogy nem megfelelő kórterembe került, nem megfelelőek a kórházi körülmények, kifogásolható az egészségügyi dolgozók modora.
Az ügyvéd azt mondja, a jó kommunikációval sokszor elejét vehetnék az orvosok a beteg gyanakvásának.
Számos alkalommal a hiányos tájékoztatás vezet oda, hogy akkor is műhibát feltételez a beteg, amikor valójában nem történt ilyen.
Ugyanakkor Petrássy Miklós szerint a beteg is tehet azért, hogy egy esetleges orvosi hiba ne járjon súlyosabb következményekkel.
Ugyanis mindenki kérhet orvosi másodvéleményt más orvostól ugyabban a kórházban.
Ez nagyon ritka. Jellemzően a kiszolgáltatott beteg aggódik a gyógyulásáért, végsőkig bízik az orvosában, így fel sem merül a másodvélemény. Amúgy pedig kevés beteg érzi reálisnak annak közlését az orvossal, hogy lényegében megkérdőjelezi a szakértelmét. Nagyon önérzetes és öntudatos betegnek kell lenni ahhoz, hogy ez megtörténjen"
- magyarázza a szakember.
Emellett fontosnak tartja, hogy a beteg is tájékozódjon.
Nyilván ezzel nem azt akarom mondani, hogy az internetről olvassa ki, hogy milyen kezelés szükséges adott esetben, hanem tényleg kérdezzen meg egy másik orvost arról, hogy mi a helyes diagnózis
- mondja.
Magyarországon évente körülbelül 300 polgári pert indítanak feltételezett orvosi műhiba miatt.
Bár egyes ügyek nagy sajtónyilvánosságot kapnak, a műhiba perek az összes polgári pernek mindössze elenyészően kis részét teszik ki.
Ezek az eljárások általában a kórházak, egészségügyi szolgáltatók ellen indulnak, mivel az orvos hibájáért anyagilag az őt foglalkoztató felelős.
Kártérítést vagy sérelemdíjat közvetlenül az orvostól nem lehet követelni, leszámítva az olyan ritka eseteket, amikor egyéni vállalkozó háziorvosról van szó vagy egy orvos magánrendelésének keretében nyújtott ellátás kapcsán merül fel kifogás.
Ha egy beteg megnyeri a műhibapert és a kórház kifizette a károsultat, az intézménynek lehetősége van részben vagy teljesen a hibázó orvoson behajtani a pénzt.
Ez a lehetőség nagy részben attól függ, hogy milyen jogviszonyban alkalmazták az orvost:
közalkalmazott, szabadfoglalkozás, vagy közreműködői szerződés.
A kártérítés vagy a sérelemdíj ilyen továbbhárításáról azonban ritkán hallani, az orvosok terheit és felelősségét ritkán súlyosbítják ezzel a kórházak.
Valójában ilyen esetben kellene a felelősségbiztosítóknak minden esteben képbe kerülniük, hiszen az egészségügyi szolgáltatók, kórházak kötelezően felelősségbiztosítással rendelkeznek. A biztosítási szerződésekben azonban limitálva van a káreseményenként kifizethető összeg, azaz csak korlátozott mértékben – jellemzően 5 millió forintig - áll helyt a biztosító a kórház helyett a károsult felé. A sérelemdíj és kártérítési követelések ennek gyakran a sokszorosára rúgnak. Egyes más esetekre pedig – például a tájékoztatás hiányosságára alapuló marasztalás esetére – a felelősségbiztosítók jellemzően kizárják a felelősségüket"
- magyarázza Petrássy Miklós.
Kevesebb esetben, de előfordul, hogy büntetőeljárások indulnak orvosi műhibák miatt, legtöbbször foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűncselekményének gyanújával. Ezeknek az eljárásoknak a terheltje maga az orvos, vagy néha az egészségügyi szakdolgozó.
Rendőrségi feljelentésre általában akkor kerül sor, ha a feltételezett műhiba következménye súlyos: legtöbbször a hozzátartozójuk halála miatt felindult rokonok kívánják a büntetőjogi felelősségre vonást.
Ezek a perek ritkán végződnek elmarasztalással, mivel mások a bizonyítási szabályok és más a vizsgált törvényi tényállás is, mint a polgári pereknél.
"Más-más motivációk hajtják a betegeket vagy a hozzátartozóikat arra, hogy ügyvédhez forduljanak, vagy polgári pert indítsanak, feljelentést tegyenek.
Nyilván legtöbben erkölcsi elégtételt is szeretnének a vélt vagy valós sérelmekért,
ugyanakkor számos esetben a remélt anyagi kompenzáció a család rendkívül elnehezült élethelyzetét jelentősen javíthatja. Egy oxigénhiányos károsodással született, vagy sorszerű okból kialakult, de a terhesség alatt fel nem ismert fejlődési rendellenességben szenvedő súlyosan sérült gyermek mindennapi ápolása, gondozása nyilván óriási fizikai, anyagi és lelki megterhelést jelent egy még oly odaadó, szerető család számára is"
- teszi hozzá az ügyvéd.
Azt is elmondja, hogy ezeknek
a családoknak sokszor létszükséglet a per sikere, egyes esetekben a gyerek teljes felnevelésének a költségeit is követelhetik.
Egyébként az orvos-beteg viszonyt sokszor a szélsőségek jellemzik.
Egyrészt létezik egy úgynevezett paternalista személet, a „mindent tudó, tévedhetetlen" orvos képe, akivel szembeni kritika kizárólag a „hálátlan betegek alaptalan vádaskodása" lehet, másrészt időnként az orvosok is szembesülnek a betegjogokat félreértelmező, a saját gyógyítását is megnehezítő beteggel.
Petrássy Miklós szerint tény, hogy sokszor nem törődnek bele a betegek, ha a kezelésük során sérelem éri őket, és
a kellően megalapozott műhibaperek jó eséllyel megnyerhetők.
Az orvosoknak tudomásul kell venniük, hogy az ő tevékenységük is kifogásolható, a hibákért ugyanúgy felelősséget kell vállalniuk, mint bármely más szakma esetén. Még akkor is, ha az orvosi tevékenység jellegéből fakadóan akár egy kis hiba is aránytalanul súlyos következményekkel járhat"
- magyarázza az ügyvéd, aki azt is hozzá teszi, hogy mindemellett az orvosok méltán igényelhetik a gyógyítás szükséges feltételeinek a biztosítását, indokolt esetben a gyógyításhoz alapvetően szükséges bizalom fennmaradását. is.
2013 júliusban Nikolett anyukája, a fiatal nő tudta nélkül, időpontot kért a személyi edzőtől.
A lány végül beadta a derekát és elment a fitneszterembe. Bár, az utolsó pillanatban is arra gondolt, hogy visszafordul, nem tette meg.
Emlékszem, hogy Gabi rögtön mondta: kemény és hosszú út vár ránk."
- mondja.
Nikolett leleteire ugyan azt írták, hogy az állapota végleges, az edző másképpen állt hozzá.
Niki akkor már szinte teljesen feladta. Annyi procedúrán, orvosi vizsgálaton, meg nem valósult ígérteken volt túl, hogy nem csak testileg, hanem lelkileg is mélypontra került. A járása darabos, széteső volt, a lábát húzta maga után, az izmai gyengék és feszesek voltak, a testtartása előrehajló, a térdek teljesen befele fordultak, a kézfogási ereje elenyésző. Nem volt jó állapotban"
- idézi fel első találkozásukat Bánkuti Gabriella fitneszvilágbajnok, aki először felmérte Nikolett állapotát, aztán nekiláttak a munkának,
amelyben nem csak a fizikai fejlődést tartották szem előtt.
Az edzést egyénre szabva, a testi adottságainak és képességeinek megfelelően alakítottam ki. A testedzés mellett figyeltem arra, hogy lelkileg is fel tudjam tölteni."
Bánkuti Gabriella azt a célt tűzte maguk elé, hogy felkészítsék a fiatal nő testét az ízületek mozgékonyságának fejlesztésére, nyújtsák az izmokat, és fejlesszék a koordináció képesség és az erő-állóképességet.
Emellett saját étrendet és táplálék kiegészítő javaslatot is kapott Nikolett.
„Kezdetekben a saját testsúlyos gyakorlatokat, nyújtási technikákat tudtuk hatékonyan alkalmazni, mára már gépeken, súlyzókkal, komplexebb edzésmetodikával tudunk előre haladni.
Mostanra könnyen megy nem csak a járás, hanem a kocogás is, a biciklizés a rollerezés, sőt a falra mászás is.
Ami egy egészséges embernek teljesen természetes, nekünk évek alatt alakult ki és minden pillanat, minden új fejlődési pont örömkönnyekben bontakozik ki" - teszi hozzá a személyi edző.
Hamar megmutatkozott az újfajta módszer eredményessége.
Már az első két hét után érezte Nikolett, hogy nem dagad a térde, nem zsibbad a lába és a hátfájása is kezd elmúlni.
Nyár végére már nem kellett jegelnie a térdét, 2013 szeptember elejére pedig nem volt szüksége többé gyógyszerekre, hiszen nem volt begyulladva a lába.
Majdnem mindennap mentem edzésre. Heti négyszer. Látványosan változott a járásom és lazának éreztem az izmaimat"
- mondja Nikolett.
Két hónap múlva, a nyújtások és erősítések hatására Nikolettnek elkezdtek nyúlni az izmai.
Emellett a közérzete is jobb lett. Nem volt már olyan fáradékony, mint korábban és párhuzamosan tudta tartani a lábait, nem dőltek annyira be járásnál.
Már másfél éve járt Gabriellához Nikolett, amikor a televizíóban hallott egy hírt egy olyan idegsebészeti műtétről, amit az Egyesült Államokban végeznek és rajta is segíthet. Nem sokkal ezután kiderült, hogy már itthon is elérhető ez a beavatkozás, mivel az egyik orvos megtanulta az amerikai technikát 2014-ben.
Edzőjével közösen döntöttek az operáció mellett, amelyre együtt készültek fel.
A beavatkozás előtt Nikolettnek a szokásos ortopéd kontrollvizsgálatra kellett mennie. Az orvos elcsodálkozott a jó eredményein, de amikor megtudta, hogy mitől lettek ilyen jók,
azt kérte tőle, hogy hagyja abba az edzést.
Határozottan mondtam, hogy nem fogom, hiszen nekem kell ebben a testben élnem, én érzem, hogy mitől vagyok jobban, így nem hallgattam rá"
- emlékezett vissza a fiatal nő.
A 4 és fél órás műtétet gerincen keresztül végezték. Elvágták azokat a gerincvelői idegeket, amelyek feszítő parancsot adnak az izmoknak. A műtét után a fiatal lánynak újra meg kellett tanulnia járni.
Nikolett volt az első felnőtt, akin Magyarországon ilyen idegsebészeti műtétet hajtottak végre.
A műtét sikerült. Nikolett rehabilitációját az edzője végezte.
Mankóval mentem vissza a kórházból az edzőterembe. Ő tanított meg újra járni, az első önálló lépteimet is mellette tettem meg."
A műtét után másik ortopéd orvost keresett a család.
Amikor az új szakember megismerte Nikolett nem hétköznapi történetét, gratulált neki és edzőjének is.
Azt mondta, az eredmények magukért beszélnek, az edzéseket pedig semmiképpen sem hagyhatja abba, mert akkor újra romlana az állapota, így élete végéig tornáznia kell.
Azt is hozzátette, hogyha hegyet másznék, és attól jól érezném magam, akkor azt is támogatná"
- meséli nevetve Nikolett.
Az orvos azt is elárulta, hogy olyan jó eredményeket tudtak felmutatni Nikolett személyi edzőjével, hogy kontrollra csak akkor kell mennie, ha panasza van.
Nikolettnek teljesen megszűntek a fájdalmai és izmok fesszessége is elmúlt.
Kirándul, falat mászik, de futni és rollerezni is megtanult.
Sőt, még két futóversenyen is részt vett, ami régóta dédelgetett álma volt.
Gabi megígérte nekem, hogy futni fogok, így amikor ez megvalósult, elhatároztuk, hogy készülünk egy versenyre. Kollégámmal neveztünk egy céges váltófutásra, abból 3 kilométeres távot teljesítettem. 30 perc alatt beértem a célvonalba. Hatalmas élmény volt, amikor az érmet a nyakamba akasztották."
Nikolett szeretne még futóversenyen részt venni, a személyi edzője pedig szeretné azt elérni, hogy még tökéletesebb legyen a fiatal nő mozgása.