A képviselő beszámolt arról a megemlékezésről, amelyet az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban rendeztek, a Szovjetunióba elhurcolt áldozatok emlékére. Itt a megemlékezésen túlmenően egy magas színvonalú nemzetközi történészkonferencia is zajlott, ahol Bajkai István is felszólalt. A politikus hozzátette azt is, nagy örömmel lehet látni, hogy érdemes volt a Csányi utca 5. szám alatti intézményt átadni, amelyik teljese mértékben kiveszi a részét a főváros, Erzsébetváros közösségi, kulturális, tudományos életéből.
Ez az esemény is beleillett a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjába, arra a kérdésre, hogy egyáltalán lehetséges-e ebben a témában is valaha megnyugvást találni, Bajkai István szerint
még a győztes hatalmak állapodtak meg abban, hogy a háború után a Szovjetunió kárpótlásként nem csak pénzbeli, hanem emberi erőforrásbeli igényeket is benyújt majd, ennek következményeként is hurcoltak el embereket Magyarországról, több mint hétszázezer embert.
Ami a megnyugvást illeti, a politikus szerint mindenki igyekszik feldolgozni a kapott sebeket, , elsősorban emlékezéssel, megbecsüléssel, a tisztelet megadásával. Azt is megjegyezte, ma Magyarországon gyakorlatilag nincs olyan magyar család, amelyiket ne érintette volna az elhurcolás, a Gulág pokla. Voltak olyanok is – amit a már említett történészkonferencián is elmondtak -, akiket szinte egyenesen a németországi náci megsemmisítő táborból a Gulágra, sőt vittek el nem csak felnőtteket, férfiakat, hanem bizony gyermekeket is. Arról is beszélt a képviselő, hogy nagyon nehéz ezeken túltennie magát az embernek, talán nem is lehetséges, persze az idő, az emlékezés az sok sebet képes begyógyítani.