Brüsszelben felszín alatt folyamatosan a migrációs utak legalizálásán dolgoznak

2019.03.22. 08:58

A teljes brüsszeli elit a valóságtagadás állapotába menekült: ez jól látható azokból a kijelentésekből, amelyek szerint mostanra az unió megoldotta a migrációs válságot - mondta Orbán Balázs az Origónak adott interjújában. Világossá kell tenni, hogy ez az álláspont a józan ész talaján állva tarthatatlan - tette hozzá a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára.

Mennyire vált az európai parlamenti választás központi témájává a migráció?

Teljes mértékben azzá vált, de ezen nincs mit csodálkozni, mivel Európa közvetlen szomszédságában továbbra is kritikus a helyzet. A migráció évtizedes távlatból is sorsdöntő kérdés marad. Ráadásul ez lesz az első olyan választás, ahol az összes európai uniós választópolgár elmondhatja erről a kérdésről is a véleményét. Magyarországon annyiban más a helyzet, hogy a magyar választók tavaly áprilisban már világos felhatalmazást adtak a kormánynak abban, hogy az illegális migrációt meg kell állítani, a határokat pedig meg kell védeni, és – látva a továbbra is heves európai vitákat – abban bízunk, hogy május 26-án a kabinet eddig következetesen képviselt álláspontja ismételten erős megerősítést kap.

A migráció évtizedes távlatból is sorsdöntő kérdés maradForrás: NurPhoto/Jonathan Raa/NurPhoto/Jonathan Raa

A mostani európai viták hová futhatnak ki a bevándorlás ügyében?

Egyelőre nem túl biztató a helyzet, mivel a teljes brüsszeli elit a valóságtagadás állapotába menekült: ez jól látható azokból a kijelentésekből, amelyek szerint mostanra az unió megoldotta a migrációs válságot. Világossá kell tenni, hogy ez az álláspont a józan ész talaján állva tarthatatlan. A balkáni útvonal továbbra is nagyon aktív, miközben Törökországban már nem három, hanem több mint négymillió migráns tartózkodik, s egyre nagyobb a feszültség. S ugyan az olaszországi migrációs útvonalon átmeneti nyugalom van, 95 százalékkal csökkentek a számok, de ez csak az olasz kormánynak köszönhető. Mindeközben Líbia továbbra is instabil, több százezer szubszaharai bevándorlóval bármikor újra komoly áteresztő ponttá válhat.

A Száhel-övezetben és attól délre pedig a Gallup kutatása alapján 710 millióan mondták azt, hogy el szeretnék hagyni a születési országukat. Ha ezeknek az embereknek csak 1 százaléka eléri Európát, akkor már jóval a 2015-ös hullám fölött vagyunk. Eközben felsejlik annak esélye, hogy Algériában az arab tavaszhoz hasonló instabil helyzet alakul ki, mindeközben Spanyolországban már most folyamatosan nő az érkezők száma. Ezek a szikár tények. Mindezek ellenére az EU továbbra is tagadja a problémát. Ennek pedig így nem lesz jó vége, amikor a valóság majd rárúgja az ajtót a bürokratákra úgy, mint 2015-ben.

Hogyan értékeli a kormány, hogy a Magyarország által elutasított ENSZ migrációs paktumot az uniós szervek kötelezővé akarják tenni?

„Óvakodom a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is" – hangzik a mondás. Mindenki azt állította, hogy egy kiegyensúlyozott szöveg fog majd születni, s úgyse lesz kötelező. Mi viszont azon az állásponton voltunk, hogy tekintettel arra, hogy az ENSZ-tagállamok háromnegyede migrációs szempontból kibocsátó, nem pedig befogadó, nem sok esély van rá, hogy a mi érdekeinket is megtisztelik, ráadásául az ilyen típusú dokumentumok könnyedén, szokásjogi úton, kötelező erőre tudnak emelkedni a nemzetközi jog alapján. Mindkét félelmünk jogosnak bizonyult! Ebben a helyzetben egy dolgot tudunk tenni: minden uniós intézménynél figyeljük a jogalkotási folyamatokat, és ahol a migrációs paktumra való hivatkozás előkerül, ott felemeljük a szavunkat, és megpróbáljuk kigyomlálni az utalásokat az előterjesztésekből. Ez sok konfliktust szül, de szükséges, ugyanis "néma gyereknek az anyja se érti a szavát". Az egész ügy egyébként világosan mutatja, hogy a szavak szintjén Brüsszel ugyan kiáll az illegális migrációval szemben, ez azonban csak taktikai húzás, mivel a felszín alatt folyamatosan a migrációs utak legalizálásán dolgoznak.

Brüsszel a határvédelem kapcsán mindig a Frontexet hozza fel példának.

Ez nemzeti szuverenitási kérdés. Nem mondunk le a határvédelem jogáról. Önmagában egy nemzet határait az adott nemzetnek kell megvédenie, ez az alapelvünk. Azok az uniós ügynökségek, amelyek jelenleg is léteznek, ebben a feladatban támogató funkciót tudnak ellátni, azonban, ha egy adott ország el tudja látni határvédelmi feladatait, akkor ezeknek az ügynökségeknek a szerepe limitált. Azzal természetesen semmi gond nincs, ha az uniós ügynökség akkor avatkozik be, ha egy tagállam nem tudja vagy nem akarja a szerződésben vállalt határvédelmi feladatát ellátni.  Annak azonban egyelőre semmilyen nyoma nincsen a dokumentumokban, hogy a Frontex tervezett megerősítése során a szempontjaink érvényesülnének. Mi a hazájukra felesküdött magyar rendőrökben és katonákban bízunk, akik már eddig is bebizonyították, hogy garantálni tudják a magyar határ védelmét.

Orbán Balázs: Magyarország a családok támogatásával és nem a harmadik világból érkező, nagy tömegű és illegális – vagy illegálisból legálissá változtatott – migráció révén kívánja a problémákat kezelniFotó: Polyák Attila - Origo

Spanyolország nem védi a határait, mégsem avatkozik közbe a Frontex és az unió a határok megvédése ügyében.

A nemrég hatalomra került baloldali kormány még a korábbiakhoz képest is bevándorlópártibb. Pedig pont az olasz példa mutatja – az ausztrál mellett –, hogy fel lehet lépni a tengeri migrációval szemben, s meg lehet védeni a tengeri határokat is. Ebben a helyzetben egyelőre annyit lehet mondani, hogy majd a spanyol választók elmondják a véleményüket erről a politikáról az európai parlamenti választásokon.

Brüsszelben akkor nincsen túl nagy elszánás a határok megvédése és az illegális migránsok megfékezése mellett?

A migráció nem a probléma, hanem a megoldás – nagyjából így lehetne összefoglalni a mostani brüsszeli politika lényegét. A magyar kormány pontosan ennek az ellenkezőjét vallja. Brüsszel válasza a népességcsökkenésre és a munkaerőpiaci problémákra a migráció, és mivel Közép-Európában a szabad szemmel is jól látható gazdasági fellendülés és felzárkózás miatt egyre kevésbé vonzó a nyugat-európai munkavállalás, ezért csak abban tudnak gondolkozni, hogy a harmadik világból oldják meg a kieső munkaerő problémáját. Magyarország a családok támogatásával és nem a harmadik világból érkező, nagy tömegű és illegális – vagy illegálisból legálissá változtatott – migráció révén kívánja a problémákat kezelni. Sőt, úgy gondoljuk, hogy az elmúlt évtizedek nyugat-európai tapasztalatai éppen azt mutatják, hogy a nyugatiak által követett út hosszú távon aláássa a társadalmi kohéziót, megváltoztatja az európai kultúrát, terheli a szociális ellátórendszert, növeli a terrorveszélyt és csökkenti a közbiztonság szintjét.  Nem egy vonzó alternatíva!

Az elmúlt évtizedek kudarcai sem elegendők egy másfajta politika megkezdéshez?

A kognitív disszonancia állapotában van a nyugati elit. Vakon hisznek valamiben, és minden azzal ellentétes tényt kizárnak a gondolataikból. Ráadásul ez egy egyirányú utca, ha valaki elindul azon az úton, hogy a harmadik világból fogad be bevándorlókat, akkor azok az adott ország részévé válnak, és ezáltal az ő érdekeikre is figyelemmel kell lenni. Itt nincsen javítási lehetőség, és mi azért nem akarunk elindulni ezen az utcán, mert pár évtized után már látszik, hová vezetett ez az út. Most már ott tartunk, hogy tudatosan dolgoznak az Európai Egyesült Államok létrehozásán, aminek az egyik legfontosabb előfeltétele, hogy a nemzetállamok multikulturális országok legyenek. Így a migráció támogatása és a „Több hatalmat Brüsszelnek!"-típusú követelések mindig kéz a kézben járnak.

Mennyiben rendezhetik át az erőviszonyokat ezek a törésvonalak?

Mi abban reménykedünk, hogy az erőviszonyok jelentősen megváltoznak, mert a közvélemény-kutatások alapján más uniós tagállamokban is elégedetlenek az uniós intézmények teljesítményével. Persze azt nem lehet tudni, pontosan milyen mértékben változnak az erőviszonyok, az azonban bizonyos, hogy a következő EP-ben is bevándorláspárti és bevándorlásellenes képviselők lesznek, és ezek a viták velünk maradnak.  Az Európa jövőjével kapcsolatos vita pedig – ahogy mondtam – egyértelműen alárendelődik a bevándorlás kérdésének.  Aki ugyanis bevándorláspárti terveket akar végigvinni az uniós intézményeken, az rögtön az Európai Egyesült Államok mellé áll, hiszen pontosan tudja, hogy a bevándorlással szembeni nemzetállami akaratokat csak egy birodalmi központból lehet letörni. A nemzetekben gondolkodó erőket pedig a gravitációs erő egyre összébb fogja húzni.

"A történelem azt tanítja, hogy Európa minden értelemben egy rendívül tagolt kontinens"Fotó: Polyák Attila - Origo

Reális-e egy Európai Egyesült Államok létrehozása?

A történelem azt tanítja, hogy Európa minden értelemben egy rendívül tagolt kontinens. Európa attól Európa, hogy a nemzetek Európája. Természetesen vannak közös alapok, amik összekötik az országokat. A sokféleség ugyanolyan érték, mint a közösen vallott alapok. Mindenki, aki ezt tagadta, és egységes birodalmat akart létrehozni, Napóleontól Hitlerig, mind megbukott. Ez egy halálra ítélt projekt, aminek ennek ellenére nagyon komoly támogatói vannak – jobb, ha ezzel tisztában vagyunk. Az európai politikai elitben többségben vannak a nemzeteket leépítő Európai Unió hívei, és a kutatások szerint még az európai választók egyharmada is ezt a koncepciót támogatja. Ha pedig nem sikerül őket megállítani, akkor az uniós intézmények segítségével megpróbálják megvalósítani univerzalizáló terveiket.

Hogyan lett a korábban a szubszidiaritásra törekvő unióból egy olyan szervezet, amely egy egységes birodalmat akar létrehozni?

Már az unió születésétől kezdve megvolt annak a lehetősége, hogy egy szuperállam jön létre, de eddig a szabad nemzetek közösségének az eszméje volt a meghatározó. Az alapító atyákban megvolt a józanság, hogy ők nem dönthetik el ezt a vitát, egyedül a népnek van joga dönteni, s ott jól láthatóan soha nem volt meg a többség. Az elmúlt évtizedekben ez volt az alapállás, s ezt nagyban segítette az a második világháború után a nyugati országokban megtapasztalt gazdasági prosperitás, ami a jövőbe vetett pozitív elképzelésekkel társult. Mára azonban ez megváltozott, és a pozitív jövőben való bizakodás eltűnt Nyugat-Európában. Pesszimisták a polgárok és az elit is. A gazdasági teljesítmény és a versenyképesség tekintetében is folyamatosan veszti el a relatív jó pozícióját Európa. Éppen ezért egyfajta pánik alakult ki, és emiatt a korábbi egyensúlyozáson, józanságon és demokratikus elkötelezettségen alapuló megközelítést ki akarják dobni az ablakon, és nagyon gyorsan létre akarják hozni az európai birodalmat, amely majd megoldja a problémákat – mondják ők.

Az európai birodalom hívei szerint csak így lehet versenyezni Kínával, Indiával és az USA-val.

Pontosan! Észre kell azonban venni, hogy az EU sohasem fog úgy működni, mint az előbb említett országok. Látni kell, hogy mik a kontinens erényei, és azokra kell építeni, mert csak így lehetünk sikeresek. Azokban a pontokban kell egységesedni, ahol megvan a közös érdek, és vannak olyan területek, ahol nem szükséges egyetérteni és közösen cselekedni. Ez egy intellektuális finommunka, de az európai elit ezt tovább nem hajlandó elvégezni. Mi Európát Európának, Magyarországot a magyarok országának akarjuk megőrizni, az Európai Uniót pedig a nemzetállamok szövetségének, ami a négy alapszabadságra épül.

Az MCC migrációs konferenciáján milyen témában ad majd elő?

Nagyon örülünk az ilyen rendezvényeknek, mert azt mutatják, hogy Budapestnek van egy intellektuális gravitációs ereje. A magyar migrációs politika igazodási pont lett, ezt bizonyítja, hogy rengeteg országból érkeznek ide előadók.  A magam részében azt szeretném levezetni, hogy a határok védelmében mindenkinek egyet kellene értenie.  De nagy érdeklődéssel várom a rendkívüli előadói körtől jövő, minden bizonnyal megfontolandó gondolatokat. Jó hétvégi program ez mindenkinek!