A szaúdi születésű Aimen Dean konzervatív szunnita családban nőtt fel, szülei korai halála után vált „idealista iszlamistává". 1995-ben a mudzsahedin alakulat tagjaként részt vett a boszniai háborúban, ahol találkozott Khalid Sheikh Mohameddel, a szeptember 11-i terrortámadás egyik szellemi atyjával. Egy évvel később Afganisztánba utazott, ahol hűséget esküdött Oszáma bin Ladennek, és csatlakozott az al-Kaidához.
1998-ban a két kelet-afrikai amerikai nagykövetség elleni bombatámadás rengette meg az al-Kaidához való hűségét, ebben az évben a katari titkosszolgálaton keresztül dezertált az MI6-hez, ahol a kiképzést követően visszautazott Afganisztánba, és további 8 éven keresztül kémkedett a terrorszervezet ellen. A nyugati elhárító szolgálatok neki köszönhetően akadályoztak meg merényleteket New Yorkban és Londonban.
A 2006-ban történt véletlen lebukása után álnevet kapott, és biztonsági tanácsadóként kezdett karriert. Az al-Kaida a meggyilkolására parancsot adó fatwát bocsátott ki ellene. Dean a brit muszlimok integrációját sürgeti, és elítéli a párhuzamos társadalmak létrehozását. Jelenleg családjával az Egyesült Királyságban él. 2018 májusában adta ki a visszaemlékezéseit.
Mit gondol a tömeges illegális migrációról, ami Európát érinti? Mit kellene tennie az európai politikusoknak, hogy sikeresebben kezeljék a válságos helyzetet?
Korábban nyolc éven keresztül kémként dolgoztam az al-Kaidánál a közel-keleti régióban, így meglehetősen jó rálátásom van a kialakult helyzetre. Belülről láttam, hogy a tömeges illegális migráció révén a különféle terrorszervezetek meglehetősen nagy előnyre tettek szert, mivel lényegesen könnyebben el tudták juttatnia az embereiket Európába.
A tömeges illegális migráció esetében nagyon fontos arról beszélni, hogy azt nem lehet összehasonlítani azzal, ahogyan az európai népesség belakta Észak-Amerikát, Kanadát és Ausztráliát. Az új világ meghódítása esetében egy olyan modell működött, hogy az odaérkezőknek azonnal olyan dolgokat kellett megoldani, ami jelentős munkát biztosított a számukra, így pedig az integráció nagyon gyorsan haladt.
Európa azonban nem egy új világ, nincsen korlátlan mennyiségű üres föld és tér. Több száz éves kultúrák találhatóak Európában, mint például a magyarok, a dánok, az angolok, a németek. Éppen ezért a migránsok számára nem tud olyan ígéreteket tenni az öreg kontinens, mint amiről Amerika vagy Ausztrália esetén beszélni lehetett.
Nagyon fontos megnézni, hogy a gazdag Öböl-államok hogyan is kezelik a bevándorlók helyzetét. Ott szóba sem jöhet, hogy a beérkezőknek állampolgárságot, vagy pedig nagyon hosszú ideig tartó tartózkodási engedélyt adjanak. Csak munkavégzésre adnak engedélyt, és az sem jöhet szóba, hogy földterületet, vagy egyéb ingatlant jutassanak a birtokukba. Ez egy teljesen menedzselt migráció.
Dubajban, ahol élek, a lakosság 85 százaléka külföldi, mégsem kapnak állampolgárságot, nincsen a tulajdonukban föld, miközben az állam lakosságának 15 százaléka ellenőrzi a kulcspozíciókat.
Az országban nincsen jóléti rendszer, így pedig a migránsok csak abban az esetben tudnak jönni, ha van már munkájuk. Az állam semmilyen humanitárius rendszert nem tart fenn.
Éppen ezért a migránsok körében a bűnözési ráta roppant kicsi, ráadásul, aki esetleg valamilyen bűncselekményt elkövet, azt azonnal kiutasítják. Abban az esetben, ha az Egyesült Arab Emírségek olyan széleskörű jogokat biztosítana a migránsoknak, mint amelyek Franciaországban vagy Németországban vannak, akkor indiaiak és pakisztániak tömegei indulnának el az ország felé, és mindez az összeomlást jelentené.
Fontos azt is kiemelnem, hogy az országunkban tartós letelepedési engedélyt vagy állampolgárságot az kaphat, aki olyan kiemelkedő tudást hoz, amivel jelentősen nő az Egyesült Arab Emírségek versenyképessége. Másik eset pedig, hogy valaki munkahelyeket teremt az országban.
Mivel egy olyan világban élünk, amiben a versenyképességnek elsőrendű szerepe van, ezért minden politikai közösségnek alaposan át kell gondolnia, hogy milyen embereket hív be.
Azzal, hogy Európa alacsony képzettségűek tömegeinek a beérkezését segítette, mindenképpen rontotta az esélyeit.
Említette, hogy nyolc évig ügynökként tevékenykedett az al-Kaida mellett. Hogyan kell elképzelnünk ezt a tevékenységét?
Az al-Kaida terrorszervezet központja Afganisztánban volt, és éppen ezért, hogy információkat tudjunk meg róluk, oda kellett mennem. De nemcsak Afganisztánban, hanem Pakisztánban, Libanonban, sőt az Egyesült Királyságban is kapcsolatban voltam egy terrorsejttel. Minden információt, amit megtudtam a szervezetről, továbbítottam az MI6 brit titkosszolgálatnak. Ebben az esetben egy e-mail cím is döntő jelentőségű lehet.
Mennyire volt veszélyes a munkája?
Egyáltalán nem egyszerű munka ez, mivel az ember teljesen magára van hagyva, és mindent el kell követnie, hogy véletlenül se leplezze le magát. Nem szabad hibázni egy olyan környezetben, ahol nagyon kevés információval rendelkezünk.
Abban az esetben, ha hibáztam volna, akkor az lett volna az utolsó hibám.
Hogyan kell elképzelnünk egy napját?
Teljesen átlagos napom volt, így például ugyanúgy könyveket olvastam, vagy filmet néztem, miközben a munkám révén próbáltam információkat és dokumentumokat gyűjteni a szervezetről. Fizetést az MI6-től kaptam, az első négy évben évi 18 ezer fontot kaptam, majd pedig a következő négy évben 30 ezer fontos évi juttatásom volt. Mindez nem tekinthető hatalmas keresetnek, de meg lehetett belőle élni. Persze ezek a pénzek érthető módon különféle kerülőutakon jutottak el hozzám.
Napjainkban mennyire erős az al-Kaida szervezete?
A szervezet a csúcspontján 8 ezer taggal és kétezer szimpatizánssal rendelkezett. Az Iszlám Állam felemelkedésével az al-Kaida jelentősen meggyengült, mivel az utóbbi lényegesen sikeresebb volt. Mostanra az al-Kaida ismét erősödésnek indult, mivel ismét több ezer taggal bír a Közel-Kelet különféle országaiban.
Miért népszerűek a terrorszervezetek a közel-keleti térségben?
Ennek legfőbb oka a háború, az összeomló államok, a hatékony kormányzás hiánya. Mindez pedig elvezet ahhoz, hogy az emberek akár önvédelmi okokból csatlakoznak a terrorszervezetekhez, vagy pedig kétségbeesésükben. Jól látszik, hogy a terrorszervezetek a gazdasági Öböl-államokban egyáltalán nem népszerűek, így például Ománból sem csatlakozott senki az Iszlám Államhoz.
Az is meglehetősen érdekes jelenség, hogy a jóléti államnak számító Belgiumból lényegesen többen csatlakoztak az Iszlám Államhoz, mint az Öböl-államokból vagy Szaúd-Arábiából.
Onnantól kezdve pedig, hogy egy állam elkezd működni, és kilép a korábbi bukott státuszából, akkor rögtön elkezd csökkeni a terrorszervezetekhez csatlakozottak száma. Ha az emberek látják a fényt az alagút végén, akkor csökkenni kezd a szélsőségesek száma is.