Történelmi vereségre készülhet az ellenzék májusban

A közelgő európai parlamenti választások nagy lehetőséget jelenthetnének az ellenzéki erőknek, hogy évek óta tartó lejtmenetüket megfordítsák, és népszerűségüket növekvő pályára állítsák, továbbá egy esetleges sikeres szereplés lendületet is adhatna a megfásult balliberálisoknak és a velük kokettáló exradikálisoknak az önkormányzati választásokra. Vajon az elmúlt hetekben, hónapokban ki tudta használni az ellenzék a kínálkozó potenciált?

Az MSZP-Párbeszéd sajátos taktikát folytatott az eddigi kampány során. Önálló elképzelések híján ismét külföldről kölcsönzött mintát követett: az európai szocialisták Soros György legmegbízhatóbb brüsszeli szövetségese, Frans Timmermans vezetésével azt a stratégiát választották, hogy politikai ürügyként felkarolták a munkavállalók ügyét, ezzel elterelve a figyelmet arról a kínos tényről, hogy a legmeghatározóbb európai közéleti témában, az illegális migráció kérdésében már hosszú évek óta olyan álláspontot képviselnek, amely az európai polgárok meghatározó többsége számára elfogadhatatlan.

A hazai szocialisták esetében azért is különösen hiteltelen a Munka Törvénykönyvének módosítása elleni tiltakozás és különböző szociális követelések hangoztatása, mert a választópolgárokban még élénken él a 2010 előtt regnáló MSZP-SZDSZ kormányok brutális megszorítópolitikája,

amely a legszegényebb, legelesettebb rétegeket sújtotta leginkább. Ezen felül az idei tavasz sem múlhatott el belharcok nélkül a szocialisták háza táján: a nyilvánosság többet hallhatott azokról a vitákról, feszültségekről, amelyek Jávor Benedek listás pozíciója körül alakultak ki, mint a pártszövetség európai elképzeléseiről. Ennek fényében nem is meglepő, hogy a várt áttörés elmaradt: a Századvég legfrissebb pártpreferencia-kutatása szerint az MSZP-Párbeszéd támogatottsága a biztos szavazó pártválasztók körében 10 százalékra zsugorodott.

Semmi érdemi mondanivalója nincs a hazai ellenzéknek Fotó: Polyák Attila - Origo

Az ellenzéki pártok közül meglepő módon a legvilágosabb, legátgondoltabb elképzelésekkel a Demokratikus Koalíció állt elő. A volt miniszterelnök törpepártja feketén-fehéren Soros György programját hirdette meg: az Európai Egyesült Államok ötletét, amely egyet jelentene a nemzetállamok halálával. A koncepció szépséghibája mindössze annyi, hogy a magyar társadalom elsöprő többsége (a Századvég januári kutatása szerint 80 százaléka) az erős nemzetállamok pártján áll, és nem támogatja a további hatáskörátruházást a brüsszeli bürokratákra. Dobrev Klára listavezetővé választása pedig csak első látásra tűnhet meglepőnek, de Gyurcsány Ferenc tervei szempontjából kifejezetten racionálisnak mondható.

Dobrev egyértelműen a volt miniszterelnök elképzeléseit hangoztatja, ám személyéhez nem kapcsolódik az a levetkőzhetetlen népszerűtlenség, mint férjéhez, személye így alkalmas lehet arra, hogy megszólítsa azokat a balliberális érzelmű szavazókat, akik Gyurcsány Ferenc személyét elutasítják.

E lépéssel viszont a DK gyakorlatilag egyértelművé tette, hogy a szocialista párttól kíván szavazókat elszipkázni: továbbra sem tettek le arról, hogy ők vegyék át a baloldal vezető szerepét.

Gyurcsányné a szocialista szavazókra hajt Fotó: Polyák Attila - Origo

A legfurcsább kampányt kétséget kizáróan a Jobbik folytatja: lényegében úgy kampányol, hogy nem kampányol. A már korábban is megfigyelhető üzenetnélküliség és ideológiai zűrzavar csak még nagyobb méreteket öltött az elmúlt hetekben, és abban a tragikomikus jelenetben csúcsosodott ki, amikor a párt EP-listájának első két helyezettje egymásnak gyökeresen ellentmondó álláspontokat vázolt fel.

Gyöngyösi Márton – a DK ötletét „kölcsönvéve” – a tagállami szuverenitásra épülő „Nemzetek Európája” koncepciót „alkalmatlan, kivitelezhetetlen és kontraproduktív konstrukciónak” nevezte, míg Balczó Zoltán leszögezte, hogy a Jobbik célja éppen ennek megvalósítása.

Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy amennyiben a párt irányvonalával a Jobbik elnökhelyettese, és a jelenlegi EP-képviselője sincs tisztában, akkor ez hogyan lenne elvárható a választópolgároktól?

Az LMP vezetősége nem tudott politikai innovációval előállni: ugyanazzal az erőtlen „rétegpolitizálással” próbálkoznak, mint a korábbi években. A már megszokott „zöld” karakter kiemelésével az az alapvető probléma, hogy csak rendkívül szűk szavazói réteg mutat iránta érdeklődést, ami a jelenlegi politikai klímában kevésnek bizonyulhat, arról nem is beszélve, hogy a tavalyi országgyűlési választások utáni belharcok igencsak megtépázták a párt renoméját.

A sajtó LMP-ről szóló tudósításai különböző etikai és fegyelmi vizsgálatoktól, kizárásoktól, kilépésektől, felfüggesztésektől voltak hangosak, miközben az ökopárt elveszítette a két legismertebb politikusát, az egykori miniszterelnök-jelölt Szél Bernadettet, és Hadházy Ákost.

A belső küzdelmek és az ötlettelenség viszont súlyos következményekhez vezethet: a legfrissebb kutatások szerint aligha van esélyük bekerülni a következő Európai Parlamentbe.

Hadházy Ákos már nem az LMP szekerét tolja Fotó: Polyák Attila - Origo

A Momentum Mozgalom folytatja a legkiszámíthatóbb és legmegkopottabb kampányt: a már-már unalomig ismételt balliberális sablonokat tűzte a korábban még megújulást hirdető párt a zászlajára (oktatás, egészségügy stb.), miközben továbbra sem lehet tudni, hogy érdemben miben is különböznek a többi ellenzéki erőtől. Fekete-Győr András pártjának a nehezen titkolható célja az lehet, hogy a protesztszavazókat elhódítsa az LMP-től, hiszen világos politikai karakter hiányában más, ambiciózusabb stratégia a realitások körén kívül esne.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy

az ellenzék részéről nem láthatunk átfogó politikai üzeneteket, komolyan vehető koncepciókat (például a családok védelméről, az ország keresztény arculatának megőrzéséről), ha pedig mégis állást foglalnak egy-egy meghatározó közéleti kérdésben, akkor markánsan szembemennek a magyar választók akaratával

(illegális migráció, tagállami szuverenitás kérdése stb.).

Úgy látszik, számukra fontosabb a helyezkedés, a pozíciókkal való politikai kufárkodás és egymás felszalámizása, mint Európa, illetve Magyarország jövője. Valószínűsíthető, hogy a magyar emberek ismét súlyos ítéletet fognak mondani az ellenzék felett május 26-án.

Szerző: Erdős Gergely, a Századvég Alapítvány belpolitikai elemzője