Nem érdekli Soros szervezeteit a magyarellenes nyelvtörvény

Ahogy az Origo is beszámolt róla, az ukrán parlament (Legfelsőbb Tanács-Verhovna Rada) április 25-én elfogadta az 5670-d számú, Az ukrán mint államnyelv működésének biztosításáról szóló, a kisebbségekre – köztük a kárpátaljai magyarságra - nézve rendkívül diszkriminatív nyelvtörvényt. A nyelvtörvény elfogadása ellen határozottan tiltakoztak a kárpátaljai magyar kisebbség képviselői, továbbá a magyar, a román és az orosz kormányok is. Lapunk arra volt kíváncsi, hogy a migránsok érdekeit képviselő, Soros György által is finanszírozott három hazai – magát jogvédőnek állító – szervezet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Amnesty International Magyarország miért nem tiltakoztak a nyelvtörvény elfogadása ellen.

Elsőként az Amnesty International Magyarország emberi jogi és médiaszakértőjével, Demeter Mártonnal beszéltünk.

Helsinki Bizottság, a TASZ és az Amnesty International logói Forrás: Origo

Az Amnesty munkatársa csak röviden válaszolt nekünk, így a kérdéseink nagy részét nem tudtuk feltenni neki.

Közölte, hogy

az Amnesty International magyarországi irodájának nincs hivatalos véleménye az ukrán nyelvtörvényről, ők nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel,

de Demeter személyesen úgy gondolja, a nyelvtörvény sérti a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, tehát véleménye alapján egy jogsértő, diszkriminatív lépésről van szó.

Az emberi jogi és médiaszakértő továbbá azt mondta, hogy amikor megjelentek az első hírek a nyelvtörvény esetleges elfogadásáról, akkor ők tiltakoztak ellene, most viszont nem érezték ennek szükségét.

Ez némileg ellentmondásban áll az első kijelentésével, hogy az Amnesty nem foglalkozik a témával.

Az Amnesty International közösségi oldalának és honlapjának az áttanulmányozása után világossá vált, hogy

a szervezet soha sem tiltakozott a nyelvtörvény ellen, csupán a szintén diszkriminatív oktatási rendelettel kapcsolatosan adtak ki egy állásfoglalást.

Demeter továbbá azzal folytatta, hogy a nyelvtörvény nem illik a tematikus kampányaikba, és ezért sem foglalkoznak a témával.

Azt is mondta az Amnesty munkatársa, hogy egyeztet a szervezet ukrajnai irodájával.

Ugyanakkor tavaly októberben és tavalyelőtt ősszel is azt válaszolta Demeter az Origo kérdésére, hogy

egyeztetnek az ukrajnai irodájukkal a kárpátaljai magyarokkal kapcsolatos jogsértések kérdésében, de úgy tűnik, hogy erre azóta sem került sor.

A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa a telefonos megkeresésünkre azt válaszolta, hogy küldjük el nekik mailben a kérdéseinket, amikre majd a sajtóért felelős szakemberük válaszol.

A következő kérdéseket küldtük el a Helsinkinek:

1. Konkrétan az érdekelne, hogy Önök miért nem tiltakoztak a nyelvtörvény elfogadása ellen?

2. Mi a véleményük arról, hogy a nyelvtörvény átveszi az oktatási törvény azon diszkriminatív rendelkezését, amely teljes mértékben felszámolná a magyar nyelvű felsőoktatást, magyarán megszűnne a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, illetve az Ungvári Nemzeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatás?

3. Mi a véleményük arról, hogy a kárpátaljai magyarokat nem ismerik el őshonos népként, csupán etnikai kisebbségként?

4. Mi a véleményük arról, hogy a nem ukrán nyelvű színházi előadásokat ukránul kellene szinkronizálni, anélkül, hogy erre többletforrást kapnának?

5. Mi a véleményük arról, hogy a nem ukrán nyelvű televíziós műsorokat ukránul kellene szinkronizálni, szintén úgy, hogy erre nem biztosítanak többletforrásokat?

6. Mi a véleményük arról, hogy a kisebbségi nyelvű nyomtatott és internetes sajtó a jövőben csak akkor működhetne tovább, ha azonos terjedelemben ukránul is megjelenne, amire persze Kijev nem biztosítana többletforrásokat?

7. Mi a véleményük arról, hogy Ukrajnában kizárólag ukrán nyelvű filmek készülhetnek?

8. Mi a véleményük arról, hogy az egészségügyben kizárólagossá tennék az ukrán nyelv alkalmazását?

9. Mi a véleményük arról, hogy a szolgálati szférában (pl. boltok, éttermek, fodrászatok) kizárólagossá tennék az ukrán nyelv alkalmazását?

10. Mi a véleményük arról, hogy a földrajzi neveket a jövőben csak ukránul szabad leírni?

11. Mi a véleményük arról, hogy mindezek betartatása érdekében felmerült a nyelvrendőrség létrehozásának az ötlete?

12. Általánosságban mi a véleményük arról, hogy a kisebbségi nyelvek használata az egyházi szertátásokra, illetve a magánéletre korlátozódna?

13. Mi a véleményük arról, hogy a két- vagy többnyelvűség ukrajnai bevezetésére tett kísérletet (esetleg egy törvénytervezet benyújtása által), vagy a hivatalos státus megadását valamely nyelvnek az országban, illetve annak egyes régióiban az alkotmányos rend megdöntésére irányuló kísérlettel egyenrangú bűncselekményként értelmeznék, amiért a jelenlegi jogszabályok értelmében 10 év szabadságvesztés jár?

A cikkünk megjelenéséig azonban nem kaptunk választ.

Amennyiben mégis válaszolnak, frissítjük a cikket.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa telefonos megkérésünkre azt felelte, hogy visszahívnak, de erre nem került sor. Később elküldtük nekik mailben a kérdéseinket.

Az egyik kommunikációs munkatársuktól, Szeles Andrástól kaptunk egy semmitmondó válaszlevelet.

Az általunk felvetett 13 kérdésből azonban egyre sem voltak hajlandóak reagálni.

Azt írták: „honlapunkon pontosan megtalálhatja, hogy melyek azok az ügycsoportok, amikben évente 2300 alkalommal nyújtunk jogi segítséget a magyar állampolgároknak... A TASZ egy magánszervezet, ezért maga határozza meg, hogy mely tevékenységeket végez és csak azokban az ügyekben szólalunk meg, melyeknek a megoldása missziónkban is szerepel. Ritkán teszünk kivételt, legutóbb akkor, amikor követőinek a Minority SafePack aláírására buzdítottuk, melynek célja, hogy a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelem bizonyos területei az európai uniós jog részei legyenek.
De egyébként az a véleményünk, hogy Közép-Kelet-Európában mindig rossz vége volt a kisebbségi és nemzetiségi jogok korlátozásának."

A Minority SafePackre vonatkozó résszel az a konkrét probléma, hogy Ukrajna nem tagja az Európai Uniónak, így Kijevre ez akkor sem fog vonatkozni, ha a következő bizottság végre hajlandó lesz érdemben foglalkozni a kérdéssel, ellentétben a Jean-Claude Juncker vezette jelenlegi testülettel.

Nagy általánosságban az a tanúság szűrhető le, hogy a Soros György által is finanszírozott, bevándorláspártinak tartott szervezeteket (Magyar Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért, Amnesty International Magyarország)

kicsit sem érdekli a kárpátaljai magyarok egyre nehezebbé váló helyzete, hiszen ők csak olyan témákkal foglalkoznak, amelyek nem esnek kívül a komfortzónájukon és a liberális szemléletmódjukon.

Az, hogy mi lesz 150 ezer kárpátaljai magyarral, már a legkisebb mértékben sem mozgatja meg a fantáziájukat, hiszen őket valójában nem a kisebbségek jogvédelméért pénzelik külföldről, hanem egy bizonyos (ál)progresszív és liberális politika végrehajtásáért.

Ebbe az agendába beleillenek a harmadik világbeli migránsok – főleg, ha iszlám vallásúak –, a keresztény kárpátaljai magyarok viszont semmiképp.