Timmermans kétségbeesetten dilettáns ötlete

Brüsszel, 2019. január 30. Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke, a minőségi jogalkotás, az uniós intézményközi kapcsolatok, a jogállamiság, az uniós alapjogi charta tiszteletben tartása ügyében illetékes tagja a bizottság hetenkénti ülését követő brüsszeli sajtótájékoztatón 2019. január 30-án. MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Szinte biztos, hogy Frans Timmermans, az Európai Bizottság (EB) jelenlegi alelnöke, jövőbeni várományosa látta a labdarúgó Bajnokok Ligája-elődöntők visszavágóit.

Ezek a meccsek ugyanis elérhető közelségbe hozták a nagybetűs csodát, amire mindenki vágyik: a Liverpool 0-3-as első meccs után fordítva, a Tottenham pedig vendégként a padlóról felállva jutott a legrangosabb európai klubbajnokság döntőjébe. Valami hasonló a helyzet az európai szocialista pártcsalád csúcsjelöltjével is: bár nagyon szeretné Jean-Claude Junckert váltani az EB elnöki székében, azonban a politikai realitásokat figyelembe véve erre vajmi kevés esélye van.

Pontosabban fogalmazva: ahhoz hogy Timmermans Jean-Claude Junckert váltsa az EB elnöki székében, ahhoz konkrét varázslatra lenne szüksége. A jelek szerint Timmermans hisz a csodákban, és szereti az irracionális reménykedést: totális esélytelensége ellenére - vagy éppen azért - olyan abszurd dolgokat is megtesz, amiket racionálisan igen nehéz megmagyarázni.

"Timmermans kiállna Orbán Viktorral vitázni" - érkezik a gigahír péntek délutánra. "A szocialisták európai csúcsjelöltje arra készül, hogy az Euronews hírcsatorna meghívására televíziós politikai vitán vegyen részt a magyar miniszterelnökkel" - harsogja a mindig optimista balliberális média a mindig optimista olvasótáborának. Mi értelme ennek az egésznek? Egyetlen egy szóval:

semmi.

(Azt most egy pillanatra hagyjuk figyelmen kívül, hogy Timmermans vajon miért is akarhatja egy kevéssé nézett, egy egyiptomi milliárdos többségi tulajdonában lévő bevándorláspárti hírcsatorna önreklámját támogatni.)

Több okból sem: Timmermans ötlete egyrészről értelmezhetetlen, másrészről színtisztán politikai öngól.

• Timmermans az európai szocialisták holland csúcsjelöltje, míg Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke. Nem igazán látszik a metszéspont, nem igazán látszik az, hogy a magyar miniszterelnöknek miért kellene vitáznia egy brüsszeli politikussal.
• Timmermans pártja, a Munkáspárt mindössze 8-9 százalékon áll a közvélemény-kutatások szerint Hollandiában, míg Orbán Viktor pártját, a Fideszt 52-62 százalékra mérik. A két párt finoman szólva sincs egy súlycsoportban, nehéz megfejteni, hogy a magyar miniszterelnöknek (három kétharmad után) miért kellene egy holland törpepárt politikusával vitatkoznia.
• Timmermans mintegy mellékesen a kétségbeesett vitára hívással elismerte azt, amit eddig megpróbált letagadni: Orbán Viktor az európai politika központi, megkerülhetetlen szereplője.

A magyar miniszterelnök tehát udvariasan megköszönte a választást soha nem nyert, többszörösen bukott holland politikusnak a ritkán látott szerencsétlenkedést, és az alábbi válasszal higgadtan, elegánsan jelezte, hogy a felhívás nem igazán értelmezhető:

Nem volna helyes, ha Magyarország miniszterelnöke beleavatkozna Timmermans és Weber Spitzenkandidat urak választási kampányába.

Timmermansnak ebből a politikailag értelmezhetetlen, ügyetlen húzásából is látszik, hogy ő maga sem nagyon bízik már abban, hogy a választási eredménynek köszönhetően bizottsági elnök lehet. Helyette marad számára a kétségbeesett reménykedés, akárcsak a Tottenham- és a Liverpool-szurkolóknak. Annyi a különbség, hogy a londoni és a liverpooli focisták értenek a dolgukhoz.

Timmermans pedig, ugye...