Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nemrég látott napvilágot a Századvég Alapítvány legfrissebb Project28 kutatása, melynek középpontjában ismét azok a közéleti kérdések álltak, amelyek a leginkább meghatározzák Európa jelenét, illetve jövőjét. Kérdésként merül fel, hogy a három legfontosabb témakörben (az Európai Unióhoz, illetve annak működéséhez való viszony, illegális migráció kezelése, keresztény kultúrkörhöz tartozás fontossága) vajon hogyan vélekednek a magyarok, mennyiben igazodik az álláspontjuk összeurópai eredményekhez, mutat-e hasonlóságot a környező országok értékstruktúráival, illetve melyek azok a területek, ahol kifejezetten sajátosnak mondható a magyar válaszadók véleménye?
A kutatási eredmények alapján általánosságban megállapítható, hogy
létezik egy körvonalazható gondolkodásmódbeli különbség a nyugati és a kelet-közép-európai szavazók között, amely viszont a legtöbb vizsgált kérdésben nem eredményez egymással szöges ellentétben álló álláspontokat, inkább árnyalatbeli különbségekről beszélhetünk:
a V4 országai (és ezen belül leginkább Magyarország polgárai) markánsabban, elkötelezettebben vallják azokat a politikai véleményeket, mint az európai átlag. Másképpen fogalmazva jelenleg Európában egy relatíve önálló tömörülésként kezdenek megjelenni a visegrádi országok, melyek polgárai erőteljesebben és bátrabban képviselik a hagyományos európai értékeket, a tagállami szuverenitás védelmét és a kontinens biztonságának garantálását. Ebben a „geopolitikai tömbben" pedig a vezető szerepet már évek óta vitathatatlanul Magyarország viszi, aminek hatása a kutatás egyes kérdéseire adott magyar válaszokban is kimutatható.
A Project 28 kutatás magyar eredményeiből egy sajátos kettősség rajzolódott ki az Európai Unióval kapcsolatos attitűdöket tekintve.
A magyarok elkötelezett Európa-pártiak, az uniós átlagot meghaladó mértékben pozitív a véleményük az unióról, mint együttműködési formáról, jobban is bíznak az Európai Unióban, mint intézményben az összeurópai átlaghoz képest, viszont rendkívül lesújtó a véleményük a jelenlegi brüsszeli bürokráciáról, és változást kívánnak elérni az Unió politikai irányvonalában.
Külön érdekesség, hogy míg az európai polgárok pusztán 22 százaléka gondolja úgy, hogy az elkövetkezendő években az Európai Unióban a gazdaság helyzete erősödni fog, ugyanez az arány a magyar válaszadók körében közel a duplája, 43 százalék, tehát a hazai válaszadók érezhetően optimistábbak a jövővel kapcsolatban. Ezenfelül a hazai euroszkepticizmus szinte teljes hiányát mutatja, hogy a magyar megkérdezettek háromnegyede a maradás mellett szavazna egy esetleges EU-tagságról szóló referendumon.
Az érem másik oldala ugyanakkor az, hogy a hazai szavazópolgárok elsöprő többségének álláspontja szerint a jelenlegi brüsszeli vezetés rendkívül rosszul tölti ki azokat a kereteket, amelyeket az európai együttműködés lehetővé tesz: szinte nem találunk olyan területet, ahol a magyarok ne kívánnának irányváltást.
Beszédes adat, hogy az európai polgárok több mint kétharmada szerint az EU gyengén teljesít a migrációs válság kezelésében, és mindössze 5 százalékuk tartja igazán megfelelőnek a brüsszeli bevándorláspolitikát, a magyarok viszont még sötétebben látják a kialakult helyzetet: majdnem a háromnegyedük vélekedik negatívan e kérdésben.
Hasonló kép rajzolódik ki a terrorizmus elleni küzdelem kapcsán is. Az unió e körben kifejtett tevékenységét az uniós polgárok 44, a V4-es válaszadók 51, míg a magyarok közel 60 százaléka elégtelennek tartja. Miután a biztonság az egyik legalapvetőbb érték, illetve elvárás a választópolgárok részéről, így nem kell meglepődnünk, hogy összeurópai konszenzus alakult ki a határvédelem kérdésében: az európai polgárok több mint háromnegyede szerint Brüsszelnek hatékonyabban kellene védenie a határokat, mint az elmúlt években, a V4-ek és Magyarország választópolgárai esetében pedig még magasabb értékeket láthatunk (86, illetve 90 százalék). Hasonlóan fontosnak tartják hazánk polgárai a schengeni határok megőrzésének fontosságát is (93 százalék).
Amennyiben az Európai Unióhoz fűződő viszonyt értékeljük megkerülhetetlen a szuverenitás kérdésköre. E területnek a kiemelt politikai súlyát mutatja, hogy a 2019-es EP-választás felfogható egy globalista-szuverenista küzdelemként is, kiegészítve azzal, hogy az előbbi álláspontot a bevándorláspárti, az utóbbit pedig a bevándorlásellenes erők képviselik. Az illegális migráció és a tagállami szuverenitás kérdésköre szorosan összefügg egymással, hiszen a jelenlegi brüsszeli elit is tisztában van azzal, hogy minél több hatáskört tudnak magukhoz vonni, annál hatékonyabban tudják ráerőltetni bevándorláspárti koncepciójukat az azt egyébként hevesen ellenző (leginkább kelet-közép-európai) tagállamokra.
Az európai válaszadók viszont átlátnak a szitán, hiszen
több mint 50 százalékuk a tagállamoknak adna nagyobb hatalmat az unió felett, a magyaroknak pedig majdnem kétharmada.
Miután a bevándorláspárti politikai erők centralizációval próbálják kiküszöbölni a hiányzó választói legitimációt, nem meglepő, hogy az európai emberek úgy érzik, Brüsszel eltávolodott tőlük, nem az ő érdekeiket képviselik az uniós döntéshozatal során. Ezenfelül az illegális migrációt ösztönző globalista erők megfeledkeznek arról a tényről is, hogy a teljesen centralizált Unió létrehozásának lenne egy elengedhetetlen feltétele: egy erős, közös európai identitás, melynek legfőbb akadályát éppen az életidegen brüsszeli politizálás jelenti. A nemzetállamokba vetett stabil hitet mutatja, hogy az európai polgárok több mint háromnegyede elsősorban a saját országához tartozónak vallja magát és pusztán másodlagosan európainak, míg a magyarok majdnem 90 százaléka vallja ezt az álláspontot.
Az egyes témakörökre lebontva is az imént felvázolt általános kép bontakozik ki: a legmeghatározóbb, a válaszadók mindennapjait érintő legfontosabb kérdésekben a magyarok a döntési kompetenciákat egyértelműen tagállami és nem brüsszeli kezekben szeretnék látni.
A bevándorlásügyet a hazai válaszadók közel 60, a gazdasági ügyeket 64, a rezsiköltségek megállapítását 75 százalékuk tartaná nemzeti hatáskörben.
E kutatási adatok leginkább a hazai ellenzék számára lehetnek üzenetértékűek. A balliberális tömb és a velük kacérkodó Jobbik ugyanis – hol nyíltan, hol burkoltan – a brüsszeli centralizáció mellett kampányol. A Demokratikus Koalíció egyenesen az Európai Egyesült Államok víziójáról beszél, nem figyelembe véve azt a körülményt, hogy ezzel saját választóik nagy részének akaratával is szembehelyezkednek, hiszen látható, hogy a nemzeti szuverenitás védelme tekintetében össztársadalmi konszenzus alakult ki Magyarországon.
Végül nem lehet figyelmen kívül hagyni a kettős mérce kérdését sem. Az elmúlt években azt láthattuk, hogy az EU jelenlegi irányvonalát meghatározó bevándorláspárti erők minden lehetséges eszközt bevetettek annak érdekében, hogy megbüntessék azokat a tagállamokat, amelyek – saját állampolgáraik érdekeit képviselve – szembe mertek helyezkedni a központi brüsszeli akarattal. Kiemelt figyelmet élvezett Magyarország ebből a szempontból, hiszen a következetes bevándorlásellenes álláspontja miatt sorozatos támadásoknak volt, illetve van kitéve. A brüsszeli elit politikai és jogi hadjárata hazánk ellen (különböző kötelességszegési eljárások, Sargentini-jelentés zavaros körülmények közötti elfogadása, az uniós támogatások „jogállami kritériumokhoz" való kötése, stb.) mind-mind azt jelezték, hogy
Brüsszel nem azonos mércével méri a bevándorláspárti nyugati, és a bevándorlásellenes kelet-közép-európai tagállamokat.
E körülményt a magyar válaszadók is világosan érzik: a Project 28 kutatás szerint több mint kétharmaduk gondolja úgy, hogy létezik a brüsszeli kettős mérce.
Az elmúlt évek legmeghatározóbb európai közéleti témája egyértelműen az illegális migráció és az ezzel járó nyomás kezelése volt, illetve ennek köszönhetően az idei EP-választás lesz az első, melynek középpontjában valóban egy összeurópai téma áll. Egy olyan kihívásról beszélünk tehát, amely valamennyi tagállamot érint, és amelyre valamennyi uniós országnak világos, határozott válaszokat kell adnia.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy előrejelzések szerint Afrika népessége 2050-re megduplázódik majd, így a két és fél milliárd főt is el fogja érni, ugyanakkor a munkalehetőségek hiánya, illetve a klímaváltozás negatív hatásai is arra fogják ösztönözni az ott élő tömegeket, hogy hagyják el hazájukat.
Ebből fakadóan nem alaptalan az a következtetés, hogy az illegális bevándorlás még hosszú évtizedekig az uniós közélet napirendjén lesz.
Korábbi kutatások és nemzeti konzultációk sora bizonyítja, hogy a magyar válaszadók határozottan ellenzik a kontrollálatlan bevándorlást, és kulcsfontosságúnak tartják az ország biztonságának garantálását. A Századvég legfrissebb kutatása jól illeszkedik ehhez a képhez, a magyarok továbbra is tisztán látják a migrációs krízist.
A hazai válaszadók több mint 60 százaléka aggasztónak tartja az illegális migránsok beáramlásának problémáját, a háromnegyedük tart attól, hogy a jövőben tömegek fognak a kontinensre érkezni Afrikából, és több mint 80 százalékuk elutasítja a kvótarendszert.
A magyar társadalom reálisan látja a jelenség valódi okait és következményeit is: a válaszadók közel háromnegyede szerint az illegális bevándorlók gazdasági célból érkeznek Európába, nem üldöztetés elől menekülnek, illetve több mint 80 százalékuk szerint a bevándorlás terhet jelent az európai gazdaságnak, illetve szociális ellátórendszernek. Ez utóbbihoz hasonló arányban gondolják úgy a magyarok, hogy a balliberális politikai lózungok ellenére az illegális bevándorlás nem alkalmas a kulturális sokszínűség növelésére, sokkal inkább a kulturális konfliktusok eszkalálódását vonja maga után.
Valamennyi előbb vizsgált kérdésről elmondható, hogy alapvetően az uniós átlag is a magyar
álláspontra helyezkedik, ám többnyire kisebb arányban vallják e véleményt, mint a hazai
szavazópolgárok. Ennek oka a nyugat-európai tagállamokban mért eredményekre vezethető vissza és
több tényezővel magyarázható. Egyrészt ki kell emelnünk, hogy számos nyugati tagállamban a
migráció hatására vegyes, muszlim-keresztény társadalom alakult ki, így az itt mért eredményekbe
már az idegen kultúrájú, bevándorló hátterű szavazók véleménye is beletartozik. Másfelől ezen
államokban
a közgondolkodás is jelentősen átalakult a tömeges bevándorlás hatására: a politikai erők(ideértve a jobboldali pártok egy részét is) felmérték, hogy a legdinamikusabban növekvő választóiréteget a bevándorlók jelentik, így elvtelen versenybe kezdtek e szavazók kegyeiért.
E jelenség egyenes következménye, hogy számos nyugat-európai jobbközép erő elkezdte ugyanazokat a bevándorláspárti politikai paneleket hangoztatni, mint balliberális társaik. A kérdés természetesen jogosan feltehető, hogy a pillanatnyi politikai haszonszerzés reményében vajon helyes-e az eredeti, kereszténydemokrata gyökereiktől való eltávolodás, arról nem is beszélve, hogy e stratégiával jó eséllyel csak a szavazótáboruk kicserélődését érik el ezek a pártok, annak növelése helyett.
Figyelmeztető jel lehet a nyugati vezető politikusoknak, hogy az európai polgárok több mint
háromnegyede valószínűnek tart egy terrortámadást a saját országában, míg ez az arány
Magyarországon alig több mint 30 százalék. Megállapítható tehát, hogy az európai szavazók nagy
része nem érzi magát biztonságban a saját hazájában, e jelenség pedig szétválaszthatatlan az elmúlt
évek felelőtlen brüsszeli bevándorláspolitikájától.
Az előbb említett jelenségek ellenére viszont figyelemreméltó adat, hogy az összeurópai vélemény szerint is a migrációs krízis kezelésében a kelet közép európai tagállamok eredményesebbek, mint Brüsszel, a magyar válaszadóknak pedig 70 százaléka vallja ezt az álláspontot. E körülmény is jelzi, hogy a brüsszeli bürokraták erőfeszítései ellenére az európai polgárok széles körben elismerik azt a modellt, melyet Kelet-Közép Európa követett az elmúlt időszakban az illegális migráció kezelésében.
A harmadik jelentős terület, melyet érintett a Project 28 kutatás a keresztény kultúrkörhöz való viszonyulás megítélése volt. A kérdés jelentőségét az adja, hogy a kereszténység tekinthető az egyik, ha nem a legfontosabb tartópillérnek Európában, ez adja az európaiság, az „európai eszme" alapját, így az elbagatellizálása, illetve lerombolása beláthatatlan következményekkel járhat.
A keresztény kultúra fontosságát szerte Európában érzik a választópolgárok: az uniós válaszadók közel 60, a hazai válaszadóknak pedig majdnem 80 százaléka tartja elengedhetetlennek Európa hagyományos, keresztény arculatának megőrzését.
Ezen adatoknak szintén üzenetértéke van az Európai Unió vezetői és azon politikai erők számára, akik rövid távú politikai megfontolások céljából feláldozhatónak tarták a keresztény kultúrára épülő politizálást, ugyanis hosszú távon, súlyos következmények nélkül nem lehet olyan irányvonalat követni, amelyet az európai polgárok meghatározó többsége elutasít.
A kutatás magyar eredményeit összegezve azt mondhatjuk, hogy a hazai politikai klímában a FIDESZ-KDNP pártszövetség az egyetlen politikai erő, amely a vizsgált három legmeghatározóbb kérdésben a magyar választók értékrendjének és elvárásainak megfelelő álláspontot képvisel. Az ellenzék a keresztény kultúra fontosságával kapcsolatban cinkos hallgatásba menekül, míg az Európai Unióhoz való viszony és az illegális migráció kérdésében már évek óta tudatosan egy olyan koncepciót képvisel, amely a magyarok elsöprő többsége számára elfogadhatatlan (nem pusztán a kormánypárti, hanem az ellenzéki szavazók nagy része számára is).
Úgy tűnik, hogy az ellenzéki erők még a népszerűségvesztés kockázatát is bevállalják, annyira elkötelezettek az amerikai spekuláns, Soros György globalista, bevándorláspárti politikai konstrukciója mellett.
Látható, hogy az ellenzéknek valójában nem a kormánypártokkal van vitája, hanem a magyar társadalommal. Hogy ez a taktika milyen következményekkel jár, azt az elmúlt években számos választás alkalmával láthattuk az ellenzéki eredményeken, és minden jel arra mutat, hogy az idei EP-választás alkalmával ismét történelmi vereségre számíthatnak.
Szerző: Erdős Gergely, a Századvég Alapítvány belpolitikai elemzője
