A francia jobbközép súlyos uniós választási vereségét elemzi a Le Figaróban az egyik legnagyobb európai konzervatív esszéíró, Éric Zemmour. A magyar modell és Orbán Viktor miniszterelnök tisztelője egyértelműen fogalmaz: súlyos hiba volt, hogy a francia néppárt távolodott Marine Le Pen nemzeti jobboldalától. Mint ismert: a francia európai parlamenti választást Marine Le Pen pártja nyerte.

Jacques Chirac elengedte Jean-Marie Le Pen kezét 1986-ban, pedig Charles Pasqua azt javasolta, hogy fogjon össze vele

"1986-ban történt. Az RPR és az UDF megnyerték a parlamenti választásokat. Rászolgáltak. Az arányos választás mitterrand-i bevezetésének köszönhetően a Nemzeti Front 10%-ot szerzett a választásokon, és mintegy 30 képviselővel a parlamentbe került. Charles Pasqua belügyminiszter akkor azt javasolta a miniszterelnökké vált Jacques Chirac-nak, hogy lépjen szövetségre a Jean-Marie Le Pen vezette Nemzeti Fronttal. Chirac visszautasította. Pasqua azt is megjósolta neki, hogy az akkor elutasított Nemzeti Front egy nap majd annak az RPR-nek a helyébe lép, amely akkor épp a középen levők támogatására épített, és egykor majd megváltoznak az erőviszonyok. Charles Pasqua jóslata május 26-án vált valóra. A Republikánusok listája, amely a letűnt RPR-UDF szövetséget jeleníti meg, kevesebb mint 10%-ot ért el, annyit, amennyit Jean-Marie Le Pen az 1984-es európai parlamenti választásokon ért el."

Így kezdi írását Éric Zemmour, majd hozzáteszi, hogyha a mostani RN (az akkori Nemzeti Front utódja, vezetője Jean-Marie Le Pen lánya, Marine Le Pen) most szerzett 23%-ához hozzátesszük az uniós választásokon a bejutási küszöb alatt maradt szuverenisták és a Frexit támogatóinak eredményét, akkor a nemzeti jobboldal már 30%-nál jár. A Zemmour által említett RPR a klasszikus francia gaullista párt (néppárt), Chirac, majd Sarkozy is vezette - a párt neve többször változott, később UMP lett, most Republikánusok (LR).

„Azok, akik úgy érzik, hogy a jobboldal becsapta őket, nem jönnek többé vissza"

Majd így folytatja Zemmour: "A gaullisták örökösei lassanként, ahogy azt Pasqua szintén megjósolta, igazi burzsoákká váltak, és középre kerültek. Sorsuk az lett, hogy most Macron támogatói lettek, ahogy azt Chirac két miniszterelnökének, Alain Juppé-nek és Jean-Pierre Raffarin-nek a példája is jól mutatja. Miközben az RPR választói ellenkező irányba mentek, és a Nemzeti Frontra szavaztak."

Azaz, a francia néppárt több vezető politikusa tulajdonképpen a baloldal felé helyezkedett, ugyanakkor szavazói inkább a nemzeti jobboldal felé tartottak.

A francia belpolitikai élet részleteivel alaposan foglalkozó írás fő gondolata: kétszer próbálta átvenni a Nemzeti Front két, fő témáját, a migrációt és az iszlamizmust a francia néppárt (a kilencvenes évek elején Chirac, majd 2007-ben Sarkozy), és akkor nagyon sikeres is volt ez a párt. Amikor meg nem ragaszkodtak következetesen az iszlamizmus és a migráció problémájának kezeléséhez, az sikertelenséghez vezetett.

Éric Zemmour megállapítja: "Azok, akik úgy érzik, hogy a jobboldal becsapta őket, nem jönnek többé vissza." Vagyis, a francia jobbközépnek, a francia néppártnak Zemmour szerint a muszlimokkal és a bevándorlással kapcsolatos problémákkal kellene foglalkoznia, ahogy azt a nemzeti jobboldal (Marine Le Pen pártja) teszi, egyébként véglegesen elvesztik választóikat.