Bukta az akadémiai pénzeket Pálinkás, ezért támadja a kormányt

2019.06.11. 17:32

Pálinkás József azzal a céllal lépett be a Fideszbe, hogy hatalmat szerezzen és többmilliárd forint felett rendelkezhessen. Az egykori politikus azonban sem uniós biztos, sem köztársasági elnök nem lett, sőt, alkalmatlansága miatt fel is mentették pozícióiból. Az akadémiát azért is kell megújítani, mert Pálinkás a kinevezése után egyből magához ragadta a hatalmat és egyszemélyi irányításúvá tette azt, hogy belterjes pénzosztóhellyé változtassa. Számításai azonban nem jöttek be, ezért Pálinkás bosszúból rágalomhadjáratot kezdett a kormány és Palkovics László ellen.

 

A kutatók pénzt akarnak osztani

„A kutatók nagy része nem kutat már, hanem vagy összeesküvésben vesz részt, vagy igazgatni akarja az intézményt, vagy pénzt akar osztani" – ismerte el Pálinkás József egy őszinte pillanatában zárt körben, akadémikusok előtt egy konferencián. Ő maga is erre törekedett, hiszen amint az Akadémia elnökévé vált, egyből magához vonta a korábban független Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsát. Az akadémiai döntéshozó szervezet helyett Pálinkás irányított egyszemélyben, a teljhatalmat azzal magyarázta, hogy „ez egy világos vezetési rend, világos egyszemélyi felelősség".

Elnöksége kezdetének legnagyobb sikereként értékelte az akadémiai uralmának kialakítását, hiszen százmilliárdokat költhetett el. Később, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) vezetőjeként évente mintegy 75-80 milliárdos összegről rendelkezett, amiből kétmilliárd forintról közvetlenül, pályázatok nélkül dönthetett.

A díszfideszes valódi arca

Az uniós és az adófizetői pénzek költéséből azonban sokkal jobban is profitálhatott volna Magyarország és a magyar innováció. Így nem véletlen, hogy amikor bebizonyosodott, hogy a politizálás helyett érdemi tudományos munkát utoljára a kilencvenes években végző Pálinkás politikusként megbukott, a korábban még a saját egyszemélyes felelősségéről beszélő fizikus összeesküvéseket kezdett keresni, ahelyett, hogy a gyenge teljesítményét vizsgálta volna. Pálinkás egyébként valamikor 38 éves kora körül „állt át a tudományról a menedzserségre, talán felismervén önmaga korlátait, hogy nagy fizikus már nem lesz belőle" – írta a Magyar Narancs.

Miután kiderült, hogy az NKFIH elnöki székében megszűnik megbízatása, a balliberális akadémiai életben díszfideszesként előrejutó karriertudós megmutatta igazi arcát és ma már teljes erejével védi a kormány ellen a magyar tudományos élet szabadságát és függetlenségét, hogy bizonyítson a legfőbb balliberális politikai erőnek, a baloldali médiának.

Az örök nyertes arrogánssá válik

A kormány jövőre is 32 milliárddal többet költ kutatásfejlesztésre, de erről már nem a tíz évig a Fideszben politizáló Pálinkás rendelkezik egyszemélyben. Ezért elkezdett az alapkutatások "beszántásáról" és arrogáns kormányzati döntésekről beszélni. Az Akadémiát a bukott politikus szerint a kormány „felakasztaná" és zsarolja is, a kormányból pedig azt is kinézi, hogy "ellopnák" néhány akadémikus unokáját.

Pálinkás csalódott a magyar értelmiségben, amiért nem állnak ki mellette és rémülettel nézi, hogy a magyar értelmiség már nem kritizál – szerinte tehát az értelmiség feladata nem az építő alkotás és a megoldási javaslatok keresése, hanem a kritika. Pálinkás ebben kétségtelenül jó, így nem esik nehezére arról beszélni, hogy a politikai és a gazdasági életben megszűnt a verseny, ennek következtében az örök nyertes ellustul és arrogánssá válik – valószínűleg saját tapasztalatból beszél.

Belterjes pénzosztási rendszert fejlesztett

„De azt világossá kell tenni, hogy ez a hálózat továbbra is az Akadémia tulajdona" – tette világossá egy interjúban azt, hogy valójában a tudományos pénzek feletti rendelkezés és befolyás motiválja a politikai csatározásokban. Hatalma csúcsán ugyanis tökélyre fejlesztette a belterjes akadémiai pénzosztási rendszert, amelyben minden adófizetői forintnak megvolt a maga helye. Pálinkás alatt egy-egy tudományos projekt vezetőjének díjazása az ötszörösére emelkedett, a fiatal kutatóknak pedig akkor volt esélye támogatásokat szerezni az akadémiai lobbistákkal szemben, ha az akadémiai tudománybárókat is bevették a projektekbe.

A Fidesz bukik, a kérdés csak az, hogy mikor – ma már ilyen és ehhez hasonló reményekkel kecsegteti régi-új, balliberális közönségét.

De hogy miért ez a sok fordulat az általában a hatalom és a pénz felé mozgó Pálinkás-féle belső iránytűben? „Nem én változtam, hanem a világ. Én ugyanazokat a politikai elveket vallom ma is, amelyeket 1989-ben, de ezekkel az elvekkel ma a Fideszben van a helyem" – mondta még valamikor a kilencvenes évek végén. Most, miután felmentették, már nem lépne be a Fideszbe. Pálinkás nem változik, csak a világ.

Pártalapítással döntenék meg a kormányt az akadémikusok

Új pártot alapítana viszont az egykori hatalom visszaszerzésére mindazon tudósokkal, akik több figyelmet, megbecsülést és pénzt szeretnének, önmagukat pedig egyszerűen felelős értelmiségnek, máskor elitnek nevezik. A baloldali politikacsináló média pedig érdekes módon már a magyar tudomány leváltott „jó királyáról" ír, míg korábban főellenségnek tartotta Pálinkást, akinek köre már el is kezdett azon keseregni, hogy nem állunk elég közel az európai unióhoz.

Miután elveszítik hagyományos akadémiai pozícióikat, és most már a kormánynak is beleszólása lenne abba, hogy társadalmilag valóban hasznos kutatásokra fordítsuk az adófizetői pénzt, az akadémikusok pártot alapítanának a magyar kormány leváltására, ami jól mutatja az akadémiai viták valódi természetét. Pénzük talán még maradt a pártépítéshez a hét jó esztendőből.