A baleset utáni délután adta nekem parancsba Pintér Sándor belügyminiszter a hajóroncs kiemelésének irányítását és a holttestek megtalálására adott megbízást
– ezzel kezdte a Terrorelhárítási Központ főigazgatója. Hajdu János hozzátette, hogy a feladat sokrétű, és nagyon nehéz volt.
Ritkán használom azt a szót, hogy nehéz, de most használnom kell. Azért volt nehéz, mert olyan dolgot kellett csinálnunk, amit korábban nem tettünk. Ezért a saját nyelvünkre fordítottuk le a feladatokat, és úgy kezdtünk hozzá a művelethez, ahogy mindig szoktuk. Az első napon nehéznek gondoltuk azt is, hogy a terrorelhárítás embereit és a civil szervezet munkatársait hogyan lehet összehangolni. Egy napig tűnt nehéznek, aztán viszont minden gördülékenyen ment.
Az, hogy a belügyminiszter utasítást ad nekem, amit én továbbítottam a kollégáimnak, egy mindennapos dolog, az azonban, hogy ezt tovább kell adni a civileknek, nagyon új volt. A civilek azonban nagyon gyorsan visszaváltoztak katonává, hiszen a többségük korábban is az volt. A csapaton belülieket csak az különböztette meg, hogy van katonai igazolványuk, vagy sem - mondta Hajdu János.
Szinte lehetetlen felsorolni mindenkit, aki részt vett a kiemelésben – mondta a főigazgató, aki a belügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium és a műszaki egyetem munkatársainak, és azoknak a civil szervezeteknek, akik eszközzel, daruval vagy munkával részt vettek, külön köszönetet mondott.
Hajdu János elmondta, hogy a leírt szabályok és a józan ész is tiltja, hogy a búvárok merüljenek sötétedés után, ez nem is történt meg. Másfajta munka azonban ilyenkor is folyt, és ahogy felkelt a nap, a búvárok újra merültek, sokszor észszerű kockázatot vállaltak, és mindent megtettek.
Az első nap több munkacsoportot hoztak létre, minden egységet a terrorelhárítás szakemberei irányítottak. A munka minden nap későn ért véget,
a 13 napban, ameddig tartott, az általam vezetett csapat tagjai 4-5 órát aludtak, de pontosan tudom, hogy többre nem is volt igény
- mondta Hajdu János.
Külön köszönetet mondott a koreai attasénak, a koreai búvároknak, és azoknak, akik, ahogy fogalmazott, nagyon jó tanácsokkal látták el őket.
A belügyminiszter utasítása arra vonatkozott, hogy a roncsot felhozzam, közben pedig, ha még vannak áldozatok, akkor őket szintén a felszínre hozzam. Azzal, hogy a Hableány az uszályra került, az én munkám lezárult.
Hogy a kiemelés mennyibe került, egyelőre nem lehet tudni, várják a cégek által benyújtott számlákat.
A TEK embereivel nem fognak külön pszichológusok foglalkozni, mindenki képzett, és fel van készítve arra, hogy bármilyen hasonló helyzetben megállja a helyét.
Hajdu János szerint ugyanez igaz a honvédség és a katasztrófavédelem búvárjaira is. Ahogy mondta, senki nem kérte a felmentését vagy pihentetését azok közül, akik többször is lemerültek a roncshoz.
Az a négy ember, akiket még keresnek, a legnagyobb valószínűséggel az ütközés közben esett ki. Egy ekkora területen a Dunában megtalálni négy embert nagyon nehéz, és ez még akkor is igaz, ha azzal, hogy a belügyminiszter utasítására megduplázták a keresésében részt vevők számát, az esély nőtt.
Hajdu hozzátette, hogy komoly eredmény, hogy ennyi áldozatot megtaláltak, mert nagyon nehéz körülmények között kellett őket keresni.
Négy embert még mindig nem találtunk meg, ezért nagyon nehéz szívvel állok itt. A magyar és koreai kormány mindent megtesz azért, hogy megtaláljuk őket, a hozzátartozóknak pedig részvétemet fejezem ki, és ígértet teszek arra, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy megtaláljuk őket
- ezt már a koreai követség katonai attaséja mondta.
Song Shun Keon ezután köszönetet mondott a belügyminisztérium és a terrorelhárítás munkatársainak a kiemelésben, és a holttestek megtalálásban végzett munkában. Kiemelte a koreai és a magyar búvárokat is. Előbbiek csónakokkal és helikopterrel is részt vettek a keresésben.
A koreai szakemberek egyelőre nem mehettek be a Hableányba, a kutyájuk azonban igen, de nem találtak semmit.
Pintér Sándor belügyminiszter a baleset után azonnal felvette a kapcsolatot a szerb szakemberekkel, akik azóta is figyelik a Duna szerbiai szakaszát, nemcsak holttesteket, de akár ruhadarabokat is keresve.