Újabb román hazugságok az úzvölgyi katonai temetőről

2019.06.13. 12:56

A bukaresti Nemzeti Védelmi Minisztériumnak alárendelt Hősök Emléke Országos Hivatal (Oficiul Naţional pentru Cultul Eroilor-ONCE) összegzése szerint tizenegy román katona nyugszik az úzvölgyi katonatemetőben, és mind Csíkszentmárton, mind pedig Dormánfalva önkormányzata az ONCE jóváhagyása nélkül alakította át (illetve újította fel) a temetőt. A Hősök Emléke Országos Hivatala azonban csak 2004-ben jött létre, míg a temető felújítása a magyar Honvédelmi Minisztérium támogatásával 1994-1995-ben történt, tehát Csíkszentmárton önkormányzata semmiképp sem kérhette 1994-ben egy akkor még nem létező intézmény engedélyét. Ráadásul az ONCE álláspontja alapján Csíkszentmárton vezetése még a 90-es években (!) megsértette a hadisírgondozásról szóló, 2008-ban megkötött román-magyar egyezményt... Dormánfalva román vezetősége korábban pedig azt állította, hogy 149 román katona van ott eltemetve, ebből - törvénytelenül - 50 fiktív személynek betonkeresztet is emeltek. Most kiderült, hogy még a bukaresti hatóságok szerint sem mondtak igazat a dormánfalviak és a magyar megemlékezőkre támadó szélsőségesek. 

Ahogy az Origo már többször beszámolt róla, a moldvai, Bákó megyei Dormánfalva (Dărmănești) önkormányzata önkényesen és törvénytelenül román parcellát alakított ki a székelyföldi, Hargita megyei Csíkszentmárton kezelésében lévő úzvölgyi magyar katonai sírkertben.

Múlt csütörtökön pedig több ezer román szélsőséges erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen annak (román) ortodox felszentelésén, miután a helyi magyarok élőlánccal próbálták megakadályozni ezt.

Román résztvevők, miután áttörték a csendőrsorfalat az úzvölgyi katonatemető bejáratánál, ahol ortodox szertartás keretében felszentelték a törvénysértően létesített román emlékművet és parcellát 2019. június 6-ánForrás: MTI/Veres Nándor

A román védelmi tárca honlapján szerdán közzétett egy összegzést, amelyhez csatolták a korabeli dokumentumokat is. Ez megerősíti azt a – korábban magyarok által képviselt– álláspontot, hogy Dormánfalva önkormányzata tizenegy román katonának állított ötven keresztet és emlékművet a temetőben. Mint írják, a dokumentum azt is rögzíti azonban, hogy Csíkszentmárton község is úgy alakította (valójában felújította) a magyar Honvédelmi Minisztérium támogatásával át a temetőt, hogy nem vette figyelembe a sírkert 1927-es térképét, és magyar nemzeti szalaggal ellátott fakereszteket állított más nemzetiségű katonák sírjára is.

Az 1927-es dokumentum azonban az akkori temetőrendezés eredményeként létrejött sírkertben mindössze öt magyar, egy osztrák és egy német parcellát említ, románt vagy más nemzetiségűt nem. Az nem világos, hogy ilyen körülmények között miért problémás, hogy - állítólag - csak magyar nemzeti szalaggal látták el a fakereszteket, hiszen ezek a katonák – a németeket leszámítva – az Osztrák-Magyar Monarchia Császári és Királyi Hadseregében harcoltak, illetve valamennyien - a németeket is beleértve - a magyar határt védték a betörő Román Királyi Hadsereggel szemben.

RMDSZ: Nekünk van igazunk!

Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora Facebook-oldalán közölte, hogy a névjegyzék a 149 katonával, amelyet a temetőbe való betörés után olvastak fel, olyan katonák listája, akiknek nagyrészük (130 fő) Kománfalván van eltemetve.  Mint írja, a fent is említett tizenegy katona Úzvölgyében nyugszik, nyolcról pedig nincsenek információk.

Az ONCE szerint az úzvölgyi hősi temetőt a román Hősök Emléke Társaság alakította ki 1926-1927-ben azzal, hogy az első világháború idején (a magyar hadsereg által) létesített sírkertbe, ahol 350 katonát temettek el, további 847 katona földi maradványait hantolta el.

A közölt adatok szerint az 1926-1927-es temetőátalakítás során 444 magyar (108 név szerint ismert, 336 ismeretlen), 121 német (43 ismert, 78 ismeretlen), 22 orosz (4 ismert, 18 ismeretlen), 11 román (8 ismert, 3 ismeretlen), három ismert szerb, két-két ismert olasz, illetve osztrák, valamint 242, nemzetiségi szempontból is azonosítatlan katona hamvai kerültek a sírkertbe.

A romániai vezető online hírportál, a Hotnews információi alapján az úzvölgyi temetőben található emléktábla csak egy román katonáról tesz említést, akinek a neve: Cosma Gheorghe.

A Hotnews nem közli viszont, hogy ő melyik hadseregben harcolt. 

Az mindenesetre fura, hogy – a magyar helyesírásnak megfelelően - a vezetéknév (Cosma) megelőzi a keresztnevet (Gheorghe), noha a román ortográfiában ez épp fordítva van. 

Ugyanakkor az ONCE elhallgatja, hogy a magyar, az osztrák, a román, a szerb és az olasz katonák valamennyien az Osztrák-Magyar Monarchia közös, Császári és Királyi Hadseregében harcoltak.  A közös hadsereg pedig az Osztrák Császári Hadseregből (Landwehr) és a Magyar Királyi Honvédségből állt.

Magyarán az erdélyi román katonák a Magyar Királyi Honvédség keretén belül teljesítettek szolgálatot, hiszen magyar állampolgárok voltak. 

Az ONCE közlése szerint a temetőbe a második világháború után német katonákat is temettek, akárcsak az első világháború során. 

A második világháborúban elesett, és az Úzvölgyében nyugvó német katonák számát a sírkert 1988-as keltezésű adatlapja 108-ra teszi. 

Idéz azonban a hatóság egy olyan dokumentumot is, amelyet a Román Vöröskereszt az 1970-es években állított ki, és amely szerint a temetőben 1944-ben 40 (27 azonosított és 13 azonosítatlan) német katonát temettek el. 

A dokumentum tisztázza, hogy nem az úzvölgyi temetőben nyugszik az a 149 román katona,  akikre hivatkozott Dormánfalva polgármesteri hivatala, amikor a temető román parcelláját törvénytelenül kialakította, és akiknek neveit a román szélsőséges nacionalisták felolvasták június 6-án, miután erőszakosan behatoltak a temetőbe.

A románok rosszul adták össze a számokat

A temető 1988-ban készített adatlapja forrásmegjelölés nélkül említést tesz 148 román katonáról.

Azt is pontosítja a dokumentum: az adatlap készítői tulajdonképpen összeadták (rosszul) 19 úzvölgyi és 130 úzmezői azonosított román katona adatait.  Megemlíti, hogy az Úzvölgyétől keletre fekvő, ma már nem létező Úzmező településen is volt egy katonai temető, melyet azonban a két világháború közötti időszakban a román hatóságok felszámoltak, és az ott eltemetett román katonák hamvait a Bákó megyei Kománfalva katonatemetőjében helyezték örök nyugalomra. 

Az ONCE álláspontja szerint – noha az adatok egyértelműen bizonyítják az úzvölgyi katonatemető nemzetközi jellegét – a Csíkszentmárton község által végzett, s az ONCE által jóvá nem hagyott temetőátalakítás a temető magyar jellegét emelte ki. Az átalakítás nyomán véleményük alapján csak magyar nemzeti jelképek kerültek ki a sírkertbe.

A hivatal úgy véli: ezzel Csíkszentmárton a vonatkozó nemzetközi egyezményeket és a hadisírgondozásról szóló, 2008-ban megkötött román-magyar egyezményt is megsértette.

Hozzáteszi: Dormánfalva önkormányzata szintén elmulasztotta kérni az ONCE jóváhagyását, amikor a román Kultúra és Nemzeti Identitás Minisztériuma 65 ezer lejes támogatásával emlékművet, 50 keresztet, valamint zászlórudakat állított fel, amelyekre azoknak az országoknak a zászlói kerültek, amelyek katonái nyugszanak a temetőben. 

Az ONCE szerint a Dormánfalva által emelt emlékmű a temetőben nyugvó valamennyi katonára emlékeztet, és az 50 kereszt – amelyekről nem említi meg, hogy névtelen román katonák keresztjei lennének – a temető olyan részébe került, ahol nem voltak katonasírok.

Ugyanakkor a fényképek tanúsága alapján a kereszteken éppen azt írja román nyelven, hogy „ismeretlen román hős". 

A Magyar Királyi 10. Honvéd Gyalogezred miskolci katonáinak a sírjai fölé dormánfalvi önkormányzat által emelt betonkereszt a Székelyföld határán fekvő Úzvölgye átalakított magyar katonai temetőjében 2019. május 17-én. A román nyelvű felirat jelentése: Ismeretlen román hősForrás: MTI/Veres Nándor

A magyar fél álláspontja alapján a román betonkeresztek egy része magyar elesett katonák (konkrétabban a miskolci 10. honvéd gyalogezred) sírjára kerültek, tehát nem a temető kihasználatlan részébe. 

Az ONCE – egy 2003-ban elfogadott törvénynek megfelelően - azonban csak 2004-ben jött létre, míg a temető felújítása a magyar Honvédelmi Minisztérium támogatásával 1994-1995-ben történt, tehát Csíkszentmárton önkormányzata semmiképp sem kérhette 1994-ben egy akkor még nem létező intézmény engedélyét. Dormánfalvának azonban kötelező lett volna ezt megtennie, mivel az átalakítás tervezése 2018-ban, a kivitelezése pedig 2019-ben történt.

Az sem tiszta, hogy az ONCE szerint a csíkszentmártoni önkormányzat hogyan sérthette meg már a 90-es évek közepén (!) a csak 2008-ban megkötött, a hadisírgondozásról szóló román-magyar egyezményt... 

Összegzésként az ONCE megállapította, hogy Hargita és Bákó megye határvitája nem befolyásolja a temető nemzetközi jellegét, és azokat a kötelezettségeket, amelyek Romániára hárulnak a hadisírgondozásban.

Közli azt is, hogy a román védelmi minisztériumban folyamatban van a vitatott temető átvételét megalapozó dokumentum elkészítése.  Az átvételre valamennyi érintett féllel folytatott tanácskozás után kerülhet sor, és ez azt szolgálná, hogy védjék és gondozzák a sírkertet.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) viszont határozottan ellenzi, hogy a román védelmi minisztérium átvegye az úzvölgyi temetőt. 

Az RMDSZ továbbra is valós párbeszédet akar, valamint a törvényesség - vagyis a sírkert eredeti állapotának - helyreállítását szorgalmazza, és a magyar katonatemető melletti, vagy azzal szemben lévő üres térségben javasol új helyszínt a román hősök emlékművének.

Az RMDSZ szerint Bukarest végre meghallotta a székelyföldiek hangját

Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a román védelmi tárca által közzétett összegzésre reagálva interjút adott a Maszolnak.

Az erdélyi magyar politikus közölte: úgy tűnik, Bukarest is meghallotta végre a székelyföldi magyar közösség hangját, és konkrét lépéseket tesz az úzvölgyi katonai temető körül kialakult helyzet megoldása érdekében.

Kiemelte: két hét múlva leül a román védelmi minisztérium a magyar szaktárca illetékeseivel, és biztos vagyok abban, hogy elegáns megoldás fog születni a tárgyalások során. 

Arról, hogy mi lehet ez az elegáns megoldás, Korodi Attila úgy fogalmazott: „az arányosság elveit betartó és egymás kölcsönös tiszteletén alapuló megoldás várható".

A frakcióvezető ugyanakkor hozzátette: nem jutottak volna eddig a dolgok – beleértve a június 6-i súlyos temetőkerti incidenst is –, ha a román védelmi minisztérium nem késlekedik a Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) összegzésének közzétételével,  és hamarabb megteszi ezt a lépést.

Arra a felvetésre, hogy a bukaresti hatóságok szerint Csíkszentmárton község 1994-1995-ben úgy alakította át a temetőt, hogy nem vette figyelembe a sírkert 1927-es térképét, valamint nem rendelkezett az ehhez szükséges szakhatósági engedélyekkel, Korodi Attila úgy reagált: a magyar–román minisztériumi egyeztetések során biztosan találnak erre békés megoldást, hiszen a korábbi átalakításokat a magyar kormány finanszírozta.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK