Kedd délelőtt elsöprő többséggel támogatták a képviselők, hogy a trianoni békediktátum 100. évfordulója okán 2020 a Nemzeti Összetartozás Éve legyen, csakhogy nem mindenki gondolja azt, hogy összetartozunk.
A minden mozzanatában nemes javaslat elfogadásával az Országgyűlés többek között azt támogatta, hogy
Épp ésszel nem igazán lehet felfogni, hogy ebben a javaslatban mi az, ami nem támogatható, a Gyurcsány Ferenc-Vágó István-féle Demokratikus Koalíció azonban ismét megmutatta magát, és egyúttal ismét nyilvánvalóvá tette, hogy minden porcikájában irtózik a határon túlra szakadt magyaroktól, az egészséges nemzettudat kialakulásától. A parlament honlapján elérhető hivatalos adatok szerint ugyanis volt öt olyan képviselő, aki képes volt nem gombot nyomni arra, hogy Trianonra emlékezve a Nemzeti Összetartozás Évének nyilvánítsa 2020-at a magyar Országgyűlés. Kik voltak ők? Túl nagy meglepetést nem kell várni a választól, a Demokratikus Koalíció egyes képviselői:
Mivel Gyurcsányék-frakciójában jelenleg nyolc képviselő foglal helyet, így könnyen kiszámolható, hogy a képviselőcsoport több mint felének nem volt ínyére, hogy határon innen és határon túl megemlékezzenek a magyarság történelmének egyik legnagyobb tragédiájáról, egyúttal támogatva a Magyarországon és szerte a nagyvilágban élő magyarság ügyét. Ismét felvetődik a kérdés: mi fordul meg ilyenkor Gyurcsány Ferencék fejében, miért képtelenek egy ilyen javaslatot támogatni? A válaszhoz leginkább kedd délelőtti közleményük visz közelebb, aminek közzétételét gondosan a szavazás utánra időzítettek.
"Sajtóinformációk szerint közel százmilliárd forintot költene a kormány a határon túli magyarokra" - ilyen formában tájékoztatott a Gyurcsány-sajtóosztály a számára vállalhatatlan hírről, nem felejtetve kiemelni, hogy a magyar kormány "százmilliárdokat szór el a határon túliakra". Talán ennyiből is kiviláglik a végtelenül leegyszerűsített és demagóg Gyurcsányi-gondolatmenet lényege: ha a kormány a határon túli magyarokat támogatja, az nem lehet jó, mert ez a pénz mehetne máshova is. Igazából bárhova, csak ne oda. Ez olyan szempontból furcsa, hogy
a bukott kormányfő mindeközben minden támogatást megadna a más kultúrájú, más vallású migránsoknak.
Magyarország egykori (felelős?) kormányfője ugyanis minden egyes nyilatkozatában, minden egyes megmozdulásában a bevándorlók védelméről, megsegítéséről beszél, ugyanakkor nagyítóval kell keresni az olyan nyilatkozatokat tőle, ahol a határon túli magyarok érdekében szólalt fel. Gyurcsány ez irányú fóbiája határtalan, és közel sem új keletű.
Ő volt az, aki Magyarország miniszterelnökeként azért kampányolt, hogy a Trianoni döntés értelmében határokon túlra szakadt magyarok ne kaphassanak magyar állampolgárságot. A 2004-es népszavazási kampányba elementáris erővel vetette bele magát, és gyűlöletretorikája meghozta a sikert számára: az anyaországi magyarok többsége ugyan támogatta a kettős állampolgárság intézményét, azonban ez nem volt elegendő ahhoz, hogy a gyakorlatba is átültetésre kerüljön. Amikor 2010-ben megbukott a szellemi irányítása alatt álló balliberális kormány, az újonnan felálló polgári kormány első intézkedése volt megadni azt, ami normális esetben jár: a Magyarországon kívül élő magyaroknak a magyar állampolgárságot. Csakhogy az akkor még a szocialista pártban politizáló Gyurcsány képtelen volt revideálni álláspontját, a parlamenti szavazás során - Molnár Csabával és Szanyi Tiborral együtt - nemmel szavazott, azonban ekkor ez már nem igazán volt fontos, az idő meghaladta a bukott kormányfőt. Gyurcsány azóta is előszeretettel játszik rá a témára, érzékelve, hogy a magyar társadalom egy kisebb része vevő rá. A 2018-as országgyűlési választást megelőzően pártja egy olyan videót forgatott, amelyen a határon túli magyarokat bűnözőknek állította be.